41. ~ Előjáték

Lerak az ágy szélére és nagyon lassan hátradönt. Csípőmet a két lába közé szorítja és óvatosan ráül combomra, persze csak annyira, hogy az nekem ne legyen rossz.

- Félek. – vallom be.

- Mitől?

- Nem tudom. – becsukom a szememet, mert Changjo vészesen közelít felém. Megnyalja felső ajkamat és nekiáll tépkedni. Véletlenül annyira ráharap, hogy az vérezni kezd, de hagyom, hadd folytassa tovább kényeztetésemet.

És el is múlik hamar a fájdalom, mihelyst Changjo megtalálja, nyelvemet és elkezd vele játszadozni. Vad és durva játékot űznek egymással a két érzékszervek.

Átfordulunk, hogy én kerüljek felülre, és hogy kényelmesen rá tudjak simulni testére. Engedi, hogy én garázdálkodjak felette, így ki is élvezem a helyzetet.

Kicsomózom a nyakkendőjét, amellyel bekötöm a szemét.

- Erről nem volt szó. – kuncog Jonghyun.

- Hidd el, tetszeni fog.

Lemászok róla és átvedlem a ruhámat egy szexi halszálkás fűzőre meg egy hozzá illő fekete csipkés bugyira. Felcsatolom rá a csipkés harisnyát is, és újra visszamászom barátom testére.

Megragadom kézfejét és felvezetem egészen a mellemig, melyre rámarkol.

- Azt hiszem itt valaki átöltözött. – már nyúlni készül a nyakkendőért, hogy leszedje, amikor megállítom.

- Még hagyd. – suttogom továbbra is szexi hangon a fülkagylójába.

- Muszáj? – némi csalódottság cseng halk hangjában.

- Igen. Ne légy türelmetlen.

- Mire készülsz?

- Az titok. Egyelőre az. – felkelek és felkapcsolom a kislámpát. Meggyújtom a gyertyákat, majd újra leoltom a villanyokat és bekapcsolom a magnót, de csak egészen halkra állítom.

- Itt valami nagyon készülődőben van.

Végre sikerült elérnem, hogy egyszer az életben izguljon is miattam. Bár lehet, nem ebbe a formába szeretném ezt elérni, de kezdetnek ez is megfelel.

- Mindjárt meglátod.

Újra rávetődöm és adok neki egy nyelves puszit.

- Na, kész. – és leveszem róla a kendőt.

Huncut mosolya elárulja, hogy sikerült a meglepi.

- Azt hiszem ennél jobb szülinapom még sose volt.

- És még csak most kezdődik. – folytatom ott, ahol abba hagytam. Ajkuk megszűnhetetlenül egymáshoz tapad, miközben mindkettőnk keze folyamat a másik testét fogdossa.

Changjo fenekemet markolássza, én pedig a mellkasába kapaszkodom.

    Észre se vettem, hogy Jonghyun keze már a nőies felemnél jár, csak akkor, amikor bugyimmal kezdett el babrálni.

- Aish… ezek mindig kikezdenek velem. – suttogja.

- Mi lenne, ha előbb lecsatolnád a melltartó részről? – nevetek bele szájába.

- Nem is rossz ötlet. – felül és nekilát leszerelni rólam a fehérneműt.

Először csak a fűzőt, majd a melltartóval próbálkozik, de az nehézkesen megy neki.

- Ah, na jó, inkább segítek. – hátranyúlok és egy egyszerű mozdulattal kicsatolom az egészet és lecsúsztatom magamról.

- Köszönöm.

Mohón nekiesik számnak és megmarkolja mellemet, amelyet masszírozni kezd. Én közben megpróbálom kigombolni ingjét, de csak lassan haladva megy a dolog. Elég aprók a lyukak és nehezen csúsznak ki belőle a gombok.

Már Changjo se bírta tűrni, ahogy szenvedek, és egy mozdulattal letépte magáról az inget, majd elhajította messzire.

Egyszerre dőltünk hátra, szánk még mindig egybeforrva maradt.

Megragadom övét és egy határozott mozdulattal kicsatolom, aztán a gombját is kibújtatom. Lehúzza magáról a nadrágot, így már csak egy kis textil választja el szerveinket a teljes extázistól.

Nedvem megered, pedig még nem is csináltunk semmi olyat.

Felcsúsztunk egészen az ágy háttámlájáig. Changjo nekidőlve ül a párnák között, én pedig az ölébe, vele szembe terpesztek. Keze útja egy egyenes vonalat ír le egészen a bugyimig, ahova aztán becsúsztatja ujjait és elindítják bennem a bizsergő érzést.

Kezdődjék hát a legdurvább menet…  

40. ~ Szülinap

A fellépés megint felhőtlenül zajlott. Mindenki ügyes volt, jól teljesített, attól függetlenül, hogy most nehezebb dolguk volt a fiúknak, ugyanis élőben énekeltek.

Megpróbáltam végig jópofizni Yaenek, de semmi kedvem nem volt hozzá. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy rájött magától is. Lehet nem voltam kellőképpen elővigyázatos.

Amikor mondott valamit, akkor mosolyogtam, viszont utána egyből fintorogtam egyet.

   - Milyenek voltunk? – jön oda hozzám Changjo kiizzadva.

- A legjobbak. – megcsókolom. Igaz, a fellépés előtt még nehezteltem rá, de kiengesztelt, mikor a Girlfriend számukat nekem küldte. – A számért meg külön köszönet. Viszont most menj, és fürödj le, mert így nem megyek veled sehova. – megpaskolom verejtékes karját és meglököm, hogy induljon már el.

- Mindenkitől egy kis figyelmet szeretnék. – kocogtatja meg poharát Chunji.

Nagyon sokan gyűltek össze. Itt a 100% is, a Shinhwa, meg még egy csomó, számomra ismeretlen ember.

- Khöm. Na, átadom a szót Minsoonak.

- Miért pont nekem? – lepődik meg.

- Mert te vagy a leader.

Furcsa, hogy mindig emlékeztetni kell erre.

- Ja, tényleg. Hahóó! – zavarba van. Nem túl gyakran kell beszédet mondania. – Hát, nem is tudom, hol kezdjem. Köszönöm, hogy mindannyian eljöttetek. Először is, remélem mindenkinek tetszett az új számunk, és a tánccal is meg voltatok elégedve. Megpróbáltuk kihozni magunkból a maximumot. Saját véleményem szerint ez összejött. Nagyjából ennyi. Még egyszer köszönöm. – meghajol.

- Mi köszönjük. – tapsikál Andy Lee. - És már csak egy dolog maradt hátra. Hogy felköszöntsük a mi szülinaposunkat. Boldog szülinapot Choi Jonghyun.

Megfagy a vér is bennem. Hogy mi? Ma van a szülinapja? Én nem vettem neki semmit. Bazzmeg.

- Sun Ji. Jól vagy? – kérdezi Yae aggodalmasan.

- Öh, ja, aha.

- Csak nem elfelejtetted? – hüledezik.

- Áh, dehogy. Csak otthon hagytam az ajándékot. Gondoltam, majd ha kettesbe leszünk. Most viszont haza megyek. Nem érzem jól magam. – kamuzom.

Tuti vette a lapot. Mindegy, leszarom. Meg se várom, míg reagál a dolgokra, inkább kiviharzok a buszmegállóba.

Hamar jön is egy esti járat, amellyel haza tudok menni.

- Most mit tegyek? Már semmi jó dolgot nem tudok ebből kihozni. – mérgelődöm Sunnynak. – Mond meg, hogy lehettem ekkora..áh… Inkább nem is mondok semmit. Elment az eszem. Egy macskához pofázok. Úgyse beszél vissza. Changjonak igaza volt, még akkor, amikor ide költöztem.

Sunny hangos dorombolását egyetértésnek veszem. Tényleg bolond vagyok.

- Még mindig nem tudom, mit tegyek. – sóhajtom.

- Én nem haragszom rád, de kérlek, te se haragudj magadra. – két izmos kar átkarol hátulról, és gyengéd csókot lehel arcomra a szülinapos.

- Miért jöttél el?

- Mert valaki hiányzott a buliról. – belefúrja fejét a nyakamba.

Sose volt ilyen érzelmes velem. Mindig voltak ilyen pillanatai, de most különösen gyengéd hozzám. Lelkem megnyugszik valamelyest.

- Ne haragudj, hogy megfeledkeztem róla. – rondítom el a meghitt pillanatot.

- Már mondtam, hogy nem haragszom rád. – suttogja a fülembe, majd nyalogatni kezdi fülcimpámat.

- És ajándékot se vettem neked. – folytatom.

- Ami késik, nem múlik. És én most csak egyetlen egy ajándékra vágyom, amit remélem, a hálószobában megkapok tőled.

- A hálóban, a nappaliban, a konyhában, bárhol. – puha ajka már majdnem eléri a számat, amikor hirtelen elhúzódik tőlem, és mellém ugrik a kanapéra.

Átdobja bal karját a vállamon, jobb kezét pedig lábfejemre helyezi.

Orra már hozzáér az arcomhoz, amikor lejjebb vándorol, és a nyakamat veszi célul. Kulcscsontomig apró harapásokkal halad lefelé, majd ott megáll, és erősen összecsípi a bőrömet, amit szívni kezd.

Vállába mélyesztem körmeimet, és félkör alakú vörös sebeket hagyok rajta. Changjo felszisszen, de egy pillanatra se hagyja abba a szívást.

Nem érzek különösebb fájdalmat, de valahogy nem jön be a dolog. Viszont most az egyszer megengedem Jonghyunnak, hogy azt csináljon velem, amit akar, szóval, ha Ő neki ez kell, akkor hát legyen.

Keze becsúszik szoknyám alá, és folytatja útját csigalassúsággal.

Megnyalja a lila foltomat, amelyet Ő okozott, aztán vastag ajka végre az enyémen landol. Egyenes csókkal kezdi, apró puszikkal folytatja, feltérdel, hogy domináljon és kissé elfordítja a fejét, hogy bele tudjon nyalni. Derekába kapaszkodom, és én is felemelkedem, így megint egy szintre kerülünk. Ekkor Changjo feláll a kanapéról, és fejemnél fogva magával húz.

Becsukom a szemeimet, mert közben egy olyan kritikus pillanathoz érkeztem el, hogy már nem tudom magamat türtőztetni. Hátrálva járkálok, de fogalmam sincs, merre is megyünk.

A hátam nekivágódik a falnak, és ezzel el is hagyja számat az első nyögés.

- Jól vagy?

- Igen, hogyne. Csak folytassuk tovább. – Azonnal rávetődöm beszélőkéjére.

Lábammal közelebb húzom magamhoz, rácsavarodom.

Szoknyám felcsúszott egészen a derekamig. Vagyis Changjo miatt került az oda.

Bugyim szélét markolássza, és próbálja lejjebb húzni, de nem tudja, mert folyton visszacsúszik.

- Ez a rohadt… - mérgelődik.

- Psszt…. – csitítom. – Hagyjad még. Inkább menjünk be. – suttogom erotikus hangon. Changjo alig pár másodperc alatt vált libabőrössé.

- Tudod, többször is beszélhetnél hozzám ilyen hangon. – belemosolyog hajamba, majd újból megcsókol. – Na, pattanj. Beviszlek. – szorosan megkapaszkodom belé a lábaimmal, Ő meg átölel és bevisz a sötét szobába.

Bár már számtalanszor csináltuk, most mégis izgulok. Izgulok, mint még soha.

39. ~ Irigység

- Ezt most miért? – idegesen kitépi a kezemből a mobilt. – Hát jó, ha te nem, akkor majd én. – és mire ki tudtam volna venni a kezéből a készüléket, már tárcsázta is a számot. Újból kicsöng, és hamar fel is veszi.

- Direkt szívatsz engem Sun Ji? – agresszív hangja megrémiszt. Szóval még mindig haragszik rám.

- Szia, én Changjo vagyok. Ne haragudj, az előbb Sun Ji hívott, de képtelen volt beleszólni a telefonba, ezért helyette cselekedtem. Figyelj, Ni Yae, neki semmi köze a dolgokhoz. Nem tehet róla, hogy Chunjinak pont Ő tetszett meg. És elhiheted nekem, hogy ezért én is haragudhatnék Chunjira, de nem tudok. Mert a barátom, és ha jól tudom, neked is barátnőd Sun Ji. Béküljetek ki. És most átadom neki a telefont. – átnyújtja nekem a mobilt. Félve, de elveszem tőle.

- H-háló?

- Szia. – egészen más most a hangja, mint amikor Changjoval beszélt. Nyugodtabb.

- Szia. Hogy vagy?

- Egész jól. Veled mi van?

- Megvagyok. – nagy levegőt veszek. – Öh… És, ma voltál valamerre?

- Dolgozom. – egyhangú, kínos válasz egy még kínosabb kérdésre. Csak terelgetjük a beszélgetést a rossz irányba.

Egy perc néma csend után végre belekezdek. – Ni Yae, én tényleg nagyon sajnálom azt, ami közted és Chunji között történt. Lehet nem kellett volna ráerőltetni ezt a randi dolgot. Ő nem akarta, csak azt szerettem volna, hogy végre boldog légy és Ő is. Nem hittem volna, hogy ez lesz belőle. Bocsánat.

- Changjonak volt igaza. Ezért nem szabadna haragudnom rád. Én kérek bocsánatot. Hülye voltam.

Önkénytelenül is mosolyra húzódik szám. – Huh, ne tudd meg, hogy mennyire megkönnyebbültem.

- Én is.

- Ni Yae? Nincs kedved ma eljönni a goodbye stagere? Utána lesz parti is. És nehogy azért ne gyere, mert ott lesz Chunji is! Sőt, annál jobb. Talán még féltékennyé is tudod tenni.

- Én ugyan nem akarom Őt féltékennyé tenni. Viszont elmegyek. Köszönöm, hogy meghívtál.

- Nincs mit. Akkor hétkor elmegyünk érted. Légy csinos. Szia.

- Szia.

- Na, ugye hogy mennyivel jobb érzés túl lenni rajta?

- Fogd be Changjo. – intem le. – Elmegyek készülődni.

- Csak úgy szimplán leintesz. Az igen. Valakinek itt hálásnak kéne lennie, és nem maflának! – kiabálja utánam, de én már rég rácsaptam a fürdőszobaajtót.

- Ah, ezek a pasik…

- Szólj már neki telefonon, hogy itt vagyunk érte. Nekem már negyed órája ott kéne lennem a sminkes székben. – Changjo izgul. A gesztusai is árulkodóak. Lába folyamat jár, száját piszkálja.

- Fejezd be. Ne idegeskedj. – csapok rá a kézfejére. – Oda fogunk bőven érni.

- Még át is kell öltöznöm.

- Changjooo! – megint ráütök a kezére. – Ne piszkáld már a szádat. Így is tiszta piros. – kinézek a kocsi ablakán.  - Nézd, már itt is van. És… milyen gyönyörű. – tátott szájjal bámulom Ni Yaet.

- Megesz a sárga irigység, mi? – csipkelődik velem Jonghyun.

- Neem. – tagadom. Már hogy is ne enne meg? Iszonyat szép és csinos.

- Ne haragudjatok, hogy ennyit várattalak titeket, csak fél órája értem haza. Nem volt túl sok időm készülődni.

- Nem, semmi baj. Csinos vagy. – bókol neki Changjo, ami kicsit sem tetszik. Bele is bokszolok a karjába. – Na, ezt most miért?

- Csak. – megsértődötten elfordulok tőle. Inkább a járókelőket figyelem.

*Backstage*

- Hol a jó édes picsába voltál Changjo? – szalad felénk L.Joe. Ne tudd meg, hogy parázott mindenki érted.

- Bocs, csak Sun Ji sokáig készülődött…

Ah. Ez most mi? Még engem gyanúsít a késés miatt?

- Na, gyertek az öltözőbe. Changjo, itt a ruhád. – nyújt át egy vállfára akasztott fekete zacskót az említettnek.

- Kösz. Lányok, ti menjetek vele. Én majd jövök egy öt perc múlva. – int nekünk és bemegy egy kis szobába Jonghyun.

- Jaj, ne haragudj. Azt hiszem mi még nem is találkoztunk. L.Joe. – meghajol Ni Yae előtt és kezet csókol neki.

- Én Ni Yae. – fülig elpirul.

- Örvendek. Nagyon jól nézel ki.

FEJEZZÉK MÁR BE! Ma miért mindenki neki bókol? Engem senki nem is vesz észre? Pedig új a ruhám… Lehet mégse kellett volna meghívni.

- Itt vagyunk. Kicsit nagy a sürgölődés odabent, de ne aggódjatok, nem lesztek láb alatt. Akkor bemehetünk? – kérdezi L.Joe.

- Persze. Kíváncsi vagyok a többiekre. – türelmetlenül toporog Yae az ajtó előtt.

   Tényleg rohadt sokan vannak bent.

Először Ricky ugrik a nyakamba, majd Niel.

- Jajj fiúk, ne fojtsatok meg. – elengednek.

- És ki ez a kis aranyos itt melletted, ha szabad megtudnom? – kérdezi Ricky.

- Ő Ni Yae. A barátnőm.

- Örülök Ni Yae, hogy eljöttél. Én…

- Tudom ki vagy. – nevetgél Yae. – Szeretem a Teen Topot. Te Ricky, te Niel. Ó, az ott Minsoo, igaz?

- Ezt nekem eddig nem is mondtad. – lepődök meg. – De hát…

- Pedig így van. – széles vigyora nagyon irritál.

- És akkor Chunji? Én ezt nem értem. – lefagyok és mélyen gondolataimba merülök.
Végig játszotta a hülyét, hogy nem is ismeri őt? Vagy ez most mi? Bár, úgy igazán sose beszéltünk erről… Bár, ahhoz képest, hogy szereti őket, nem egy idióta fan típus.

Lehet Ni Yae nem is olyan, amilyennek mutatja magát?