36. ~ Pihenj!

- Jó reggelt. – homlokomon puha ajkai cuppannak.

- Neked is. – nyújtózkodom. – Jajj, hoztál reggelit? – veszem észre a kezében lévő tálcát.

- Igen. Gondoltam megéheztél. Hogy van a bokád?

Megmozgatom az említett tagomat. – Már jobban.

Elveszem tőle a tálcát. Tojásrántotta, narancslé, zsemle. Nagyon ínycsiklandóan van elkészítve.

- Te nem eszel? Ezt egyedül úgyse fogom tudni megenni. – mutatok a tányéron heverő sok tojásra.

- Majd megeszem a maradékot. Nyugodtan egyél csak annyit, amennyit akarsz. Sun Ji. Nekem ma el kell mennem este, ha nem baj. Fellépés lesz megint. Viszont most be kell ugranom a TOP Mediába, aztán meg mehetünk el a cuccaidért Ni Yaehez.

Elmajszolom a számban levő falatot, majd felkelek, hogy meg tudjam igazítani Changjo nyakkendőjét.

- Legközelebb szólj nekem, még mielőtt megfojtod magad. Mi ez a csomó? – mérgelődöm.

Ujjaim szorgosan bogozzák ki a csomót, aztán kötik be normálisan a darab selyemanyagot.

- Köszönöm. Ügyes vagy. – megjutalmaz egy szájra puszival. – Sietek. Szerintem egy óra, és leszek, de nem ígérek semmit.

- Jó. – bólintok.

Visszazuhanok a bevetetlen ágyra és folytatom a reggelimet.

*2 hét múlva*

- Basszus, nagyon elfáradtam. – esik be a konyhába Changjo. Izzadt testére rátapad a fellépő ruhája.

Töltök neki egy pohár vizet, amit egy húzásra kiiszik.

- Adj még. – nyújtja vissza az üveget. Megint teleengedem jéghideg folyadékkal és átadom neki.

Nagyokat kortyolva azt is megissza.

- Ez jól esett. – cuppanós hanggal jelzi is. – Elmegyünk fürödni?

Szorosan magamhoz ölelem. – Jó.

- Akkor? Elengedsz? – kezeimet megragadja, hogy le tudja őket szedni magáról.

- Ü-ümm. – rázom a fejemet.

- Hát? Hogy menjek el a fürdőig?

- Csak várj még pár percet. Most olyan jó így.

Hagyja magát. Ő is ráteszi derekamra tenyerét, nyakamba fúrja fejét.

Kezei egyre lejjebb csúsznak, és megállapodnak a fenekemen. Apró puszijai vad harapdálásokba megy át.

- Chan…Changjo. Ezt most fejezd be. – sóhajtom.

- Mert különben? – leheli forró leheletével a lüktető eremre.

- Mert különben… - semmi jó kifogásom sincs. Én is akarom és kész. Nem fogom vissza magamat. Már nagyon hiányzott Jonghyun és az Ő közelsége. Érezni akarom magamban újra férfiasságát, érezni akarom melegségét, a benne duzzadó erőt.

- Mert különben? – kérdezi újból.

- Áh, semmi. Vegyük úgy, hogy meg se szólaltam.

Felrak a pultra.

- Biztos nem vagy fáradt?

Bármennyire is akarja, nem akarom azt, hogy összeessen nekem a konyhában. Tényleg ijesztően remeg egész testében, pedig még csak bele se kezdtünk.

- Nem. Bírom.

- Menjünk be inkább a hálóba. – le akarok mászni a pultról, de nem enged.

- Jó itt.

- Akkor legalább a nappaliba.

Vad csókját végül kénytelen megszakítani, mert nem bír már a lábán állni.

- Jó. Menjünk a kanapéra.

Elenged. Csak úgy rohanok a nyitott szobába, már a konyha és a nappali közti választékon ledobom a felsőmet.

Changjo utánam biceg. Arcán látom a lelkességet, de teste teljesen mást mutat.

- Édesem. – állok meg előtte. – Szerintem jobb, ha ma ezt elhanyagoljuk.

- Nem. Akarom. Hidd el. Nézd meg. – mutat dudorodó nadrágjára.

- Értelek, de előbb nézz magadra. Fáradt vagy. – aggodva pislogok rá. – Majd holnap. – erősködöm.

- Jó, oké. Megegyeztünk.

- Most pedig menjünk aludni. Nincs értelme fürödnöd, mert kábé elalszol a kádba.

Bevezetem a hálóba és lefektetem. Leveszem róla a felsőt, majd betakarom és mellé kucorodom. 

35. ~ A szerencsétlen és a barom

- Csak, észrevettem, hogy nincs meg az egyik ingem. Gondolom itt maradt. – sóhajtom.

- Az meglehet. – beteszi a zárba a kulcsot és kinyitja vele az ajtót. Belöki, majd előre enged. – Tudod, hol keresd.

Megdöntöm a fejemet előre. Beiszkolok a hálóba, és nekiesek kutatni, hogy legalább úgy tűnjön, tényleg keresek valamit.

Fél óra múlva feladom, és kisétálok a nappaliba, ahol Changjo a kanapén heverve bámul a semmibe. Több perc is eltelik, mire észrevesz.

- Végeztél?

- Igen.

- És, megtaláltad?

- Sajnos nem. Ezek szerint elvesztettem.

- Ez is csak rád vall. Na, ha nincs más dolgod, akkor el is mehetsz.

Lábam a földbe gyökerezik. Öt percet állok egy helyben, mire újból megszól. – Nem mész?

- De.

- Hát akkor? Miért állsz még itt?

Megindulok a bejárati ajtó felé, de kibicsaklik a bokám és elesek. Jonghyun felpattan és odaszalad, hogy fel tudjon segíteni, de nem tudok a lábamra állni.

- Ahjj. Mi a francért vagy ennyire béna? – mérgelődik.

- Sajnálom! De fáradt vagyok. Egészen idáig futottam.

- Lábra tudsz állni? – méregeti fedetlen és sérült bokámat. Piros egy foltban.

- Nem biztos.

- Várj, segítek. – hónom alá nyúl, és segít felhúzni, de a jobb lábamra nem tudok ráállni. Odabicegek a díványhoz és ledőlök rá. – Hozok jeget.

Ennyire nem lehetek béna, de tényleg. Bár, ha ügyes vagyok, akkor sikerül megbeszélnem vele az incidenst, és akkor megbocsát, és újra együtt lehetünk, de ha elcseszem…

Changjo visszajön egy konyharuhával, amibe a hűs jég van csavarva. Rárakja a bokámra, aztán leül mellém.

Sokáig egy szót se váltunk, de Changjo végül beadja a derekát, és tök átlagos dolgokról kérdez: - Milyen volt a heted?

- Unalmas, a mai nap kivételével. – egyhangúan felelem.

- Aha.

- Gondolom neked próbálásból állt az egész.

- Ja. Fárasztó volt. Sikerült már munkát találnod?

- Nem. Még azt se.

- Ki tudod fizetni Ni Yaenek a számlák felét?

- Nem hiszem. Nagyon leégtem. – szomorúan sóhajtom. – De, majd ezt is megoldom egymagam.

Mindketten az ablakot bámuljuk. A város már ki van világítva, a csillagok ragyognak az égen.

- Ha gondolod, segítek szerezni állást. – ajánlja fel a lehetőséget.

- Áh, nem kell. – legyintek.

- Pedig most rászorulsz. Tényleg keresek neked valamit.

- De nem kell! – fel akarok kelni idegességemben, de megfeledkezek a fájó lábamról. Visszazuhanok a kanapéra.

- Au, au, au, au. – felszisszenek.

- Nagyon fáj? – belerakja ölébe a lábamat és megtapogatja a kisebb dudort a bokámon.

- Igen. – visszafojtom a feltörekvő sziszegést és ’Au’-zást, annyira, hogy még a könnyem is kicsordul.

Changjo rányomja a borogatást.

- Ez majd leviszi a dudort.

Mosolya valahogy elhiteti velem.

- Sun Ji. – hirtelen olyan gyengédnek és halknak tűnik a hangja. – Beszéljük meg. – csillogó szemeit rám szegezi.

Lenyelem a gombócot a torkomban. – Ne haragudj. Védekezni se volt időm. Nem is tudtam.

- Mindent láttam, csak én voltam veled hülye, és ezért te ne haragudj. Ebben a pár napban üresnek éreztem a lakást, sőt, mi több, a szívemben éreztem az ürességet. Sajnálom. Már akkor megbántam, hogy elküldtelek, mikor a kocsiba mondtam neked.

- Szerintem felejtsük el az egészet. Tiszta agybaj.

- Igen. Az. – hangosan felhorkan. – De hogy lehettem ekkora barom?

- Nem vagy az. – megsimogatom puha arcát. Annyira hiányzott már bőrének érintése. – Most nézz rám. Ekkora szerencsétlenséget még nem hordott magán e világ.

- Valóban, de nézzük a jó oldalát. Ha nem lennél ekkora szerencsétlen, talán nem is ismertük meg volna egymást.

Odakúszok hozzá és ölébe hajtom a fejemet. Keze hajammal játszadozik.

- Hiányoztál. – suttogom.

- Te is nekem. – ad egy puszit ajkamra. – Jut eszembe. Holnap visszahozzuk a cuccaidat.

- Az jó lesz. – helyeselem.

- De most beviszlek a hálóba, hogy ki tudd magad pihenni.

Felkap karjába. Nyakába kapaszkodok, közben a tarkóján csavargatom rövid haját.

Végre minden visszatért a rendes kerékvágásba.

34. ~ A fellépés

Egészen a műsor székházáig rohanok, ahol aztán rácsörgök Chunjira, aki beenged minket a hátsó ajtón.

- Mindjárt szerzek nektek helyet is.

- Chunji, nem akarom, hogy Changjo meglásson itt. Azt akarom, hogy színpadról szúrjon ki. Amúgy tudnál szerezni nekem egy tollat meg valami kartont?

- Utána nézek. Táblát akarsz csinálni?

- Ühüüm.

- Ti maradjatok itt. Mindjárt jövök. – utasítja.

Leülök egy fekete dobozra, amibe gondolom a színpad darabjait hozták. Arrébb csúszok, hogy Ni Yae is le tudjon ülni, mert úgy néz ki, mint aki bármelyik percbe összeeshet. Nagyon elfáradt a futásban.

- Minek kellett futnunk? – mérgelődik barátnőm.

- A műsor öt perc múlva kezdődik. Az első fellépőnk a Teen Top. – mondja egy férfi.

Pillangók repdesnek a hasamba. Hol marad már Chunji?

- Mit tervezel Sun Ji? – aggodalmat látok szemében. Azt hiszi, hogy agyamra ment a szerelem… Talán fél, hogy valami baromságra készülök. Ez kicsit sért, mert ez azt jelenti, hogy nem bízik bennem. Eléggé kell ahhoz ismernie, hogy tudja, hogy valójában félek őrült lenni. Sok mindent nem merek megcsinálni a kockázatok miatt.

- Ne parázz. Semmi olyat, amit megbánnék.

- Azt mindjárt gondoltam.

- Hölgyeim. Megszereztem a jegyeket. – felmutat két kis papírt Chunji, melyeket egyből ki is tépek a kezéből.

- Úú! Köszönjük. – szorosan megölelem, aztán rájövök, hogy Ni Yae is itt van, és hát… előtte nem nagyon kéne ölelgetnem ChanHeet.

- Siessetek. Ja, és itt van a karton meg a filc. Gyorsan firkantsd rá, amit akarsz, aztán nyomás a helyetekre, mert már csak két percünk van.

- A Teen Topot a színpadhoz. – siet oda Chunjihoz a férfi, akinek az előbb is hallottuk a hangját. – Egy és fél perc a kezdésig.

Chunjival együtt elsietnek, mi meg ott maradunk egy táblával és két jeggyel a kezünkben.

- Írd rá, amit akarsz, mert lekéssük a fellépést. – siettet Ni Yae.

Ráfirkantom a feliratot és már szaladunk is a tömeg felé, ahova aztán bevetjük magunkat és igyekszünk minél előrébb helyet szerezni. Végül sikerül megállapodnunk legelöl, de a kordonokhoz nyomnak teljesen, ami elég kényelmetlen. A zene elindul, a fiúk már fent a színpadon és elkezdik a táncot.

Felemelem a táblát és visongani kezdek, hogy rám figyeljen Changjo, de amint várható volt, nem néz felém. A sok rajongó elnyomja a hangomat.

- Menj már arrébb azzal a táblával. – lök el egy csaj. – Hát nem lett valami igényes. Tiszta ronda. Ne is csodáld, hogy nem figyelnek fel rá. – lenézően méreget. – Amúgy kinek címezted azt, hogy Saringhae? Ez mit jelent?

Először azt hittem viccel. Mikor megbizonyosodok róla, hogy valamit tényleg nagyon félre írtam, elszégyellem magam.

Arcom vörös lesz, könnyek gyülemlenek szemembe. Semmi se akar összejönni.

Egyszerűen kiszaladok a tömegből és sírva rohanok tovább. Az épület előtt aztán megállok és elhajítom jó messzire a táblát, majd megint futni kezdek.

Azt se tudom, merre megyek, de izmaim kezdik felmondani a szolgálatot. Sajog mindenem, tüdőm beszúr, nehezen kapom a levegőt.

Egyszer csak megállok. Térdeimre támaszkodok, úgy lihegek egy ideig, majd körülnézek, hova is sikerült kavarodnom. Nagyon ismerős. Túlságosan is.

Valamilyen oknál fogva megindulok a járdán, arra megyek, merre lábaim visznek. A következő sarkon meglátom az emeletes házat és akkor egyszeriben leesik, hogy hol is vagyok.

- Basszus. – préselem ki két levegővétel közt.

Odasétálok a bejárathoz, felmegyek a lépcsőkön és megállok az ajtónk, azaz Changjo lakásának ajtaja előtt.

Miért jöttem ide? Semmi keresnivalóm itt. Choi Jong Hyun úgyis elküld. Mellesleg mit akarok neki mondani? Miért vagyok itt?

- Te mit keresel itt? – jól ismert mély hang járja át a folyosót. Összerezzenek.  

33. ~ Hülye ötlet.

Természetesen Ni Yae megengedte, hogy nála lakjak, de egyáltalán nem tetszett neki, hogy Changjo kidobott. Már pár napja itt lakom vele, de még mindig nem említettem meg neki, hogy min is töröm a fejem minden egyes percben.

Hiába is merülnek fel ötletek, egyszerűen egyiket se találom túl jónak. Egyik se tetszene JongHyunnak.

  A konyhában ücsörgök egy bárszéken, amikor Ni Yae megérkezik a munkából.

- Annyeong. Hogy vagy? – kérdezi.

- Hm? Ja. Jól. – szakítom meg elmélkedésemet.

- Mostanában olyan vagy, mintha itt se lennél. Tudom, hogy rosszul érzed amiatt magad, hogy Changjo kidobott, de nem kéne ennyit filóznod rajta.  

- Ni Yae, valamit el kell mondanom. Be kell bizonyítanom Changjonak, hogy mennyire szeretem.

- Áhh… Hát akkor mond el neki. – javasolja a lehető legbénább dolgot.

- Itt már nem elég az. Egy párszor említettem már neki, hogy mindennél jobban szeretem.

- Hm… különös egy fazon. Akkor írd le, mit érzel.

- A-a. Az se elég jó.

- És ha versbe írnád?

- Kizárt. Nem vagyok egy nagy költői lélek.

- Sajnos én se. Hát, akkor, szervezz egy romantikus randit.

- Erre már én is gondoltam, de nem tudom, hogy eljönne-e, ha meghívnám.

- Ugyan már, sima ügy. Csak bevesszük a többieket is a szervezésbe. – ránt vállat Ni Yae. - Basszus! Nem! Támadt egy nagyon jó ötletem, bár nem vagyok benne biztos, hogy neked is tetszeni fog.

- Na, mondjad már! – izgatottan nézek csillogó szemeibe.

- Tetováltasd magadra a nevét.

- Hogy mi? Sohaaaa! Hozzám nem fog egy tű se érni! – ellenkezem.

- De hát ez tiszta menő! És biztos Changjonak is tetszeni fog.

- De olyan bizonytalan a kapcsolatunk. Mi van, ha már nem leszünk együtt? És ha nem fog neki tetszeni? Ha megbánom? – sorolom az ellenérveket.

- Olyan jó tetováló művészek léteznek. Keresünk egy drágán dolgozót, az majd megcsinálja.

- Örülök neki, hogy van tető egyáltalán a fejem fölött. Le vagyok égve Ni Yae.

- Ajj baszki. Most aztán tényleg feladta neked a leckét.

- Ez volt a célja. Szerinted mit csináljak? – aggódva tekintek barátnőmre.

- Szerinteem…

* Pár órával később*

- Esküszöm, hogy hülye vagyok. Mi a francot keresek mégis itt? – kérdezem Ni Yaet a tetováló szalonban.

- Segíthetek valamiben hölgyeim? – fordul felénk a nálam alig pár évvel idősebb férfi.

- Nos, ami azt illeti, legjobb barátnőm most nem éppen jó kapcsolatát szeretnénk helyre hozni egy tetkóval. A fiú nevét kérnénk a csuklójára.

- Hogyan képzeltétek el?

- Úgy, hogy nem csináltatom meg. Ő vett rá, hogy jöjjek be. Én nem akarom. – tiltakozom.

- Addig döntsd el kislány, ameddig lehet. Ha már elkezdem csinálni, nincs visszaút.

Berezelek. Nem szeretem a tűt, de ha ez azt jelenti, hogy visszakapom Changjot… akkor megéri szenvedni.

- Mennyi időbe telne?

- Attól függ, mekkorát akarsz és mennyire telítetett.

- Hát, úgy gondoltam, hogy valami szép betűkkel.

- Hangulokkal?

- Inkább angol betűkkel. És szeretném, ha forever jelbe lenne.

- Le tudná nekem nagyjából rajzolni?

Így teszek. Igaz, elég vázlatos lesz, de a lényeg látszik.

- Na, egy fél óra, és megtervezem. Addig foglaljátok el magatokat. El is mehettek, ha nem akartok itt ücsörögni.

Kimegyünk az üzlet elé. Leülök a padkára, hogy át tudjam gondolni még egyszer.

- Annyira remélem, hogy nem fogom megbánni.

- Hidd el, nem fogod. Amúgy is, ha mégis történne valami, és már nem lesztek együtt, akkor lelézerezteted. Az halványít rajta valamennyit.

- Az még kétszer jobban fog fájni. Arra meg még nem is gondoltam, hogy anyámék mit fognak szólni hozzá. Még meg se csináltattam, de máris mennyi gond van vele.

- El fogják fogadni. Istenem, egy tetoválás nem a világvége.

- Akkor csináltass te is! Ne csak én szenvedjek.

- Jó! Megyek és átnézem a katalógust. Én a fülem mögé akarok valamit.

Vissza is megy az üzletbe.

- Te jó ég. Kellett nekem bogarat ültetnem a fülébe. – mondom magamnak.

- Mit keres itt egy magadfajta egy tetováló szalon előtt a padkán? – sajnos egy túl ismerős hang üti meg a fülem.

- Csak elkísértem Ni Yaet. És te? – nézek fel rá.

- Csak erre felé bóklásztam. Gondoltam kiszellőztetem a fejemet még fellépés előtt.

- Milyen fellépés? – ráncolom a homlokom.

- Hát ma van Inkigayo. Na, én megyek. Nem akarok késni a főpróbáról.

Azzal elsétál. Felpattanok a járdáról és beszaladok az üzletbe, ahol Ni Yae már egy székben ül, és várja a csávót, aki a tűkkel babrál.

- Mennünk kell!

- De hát azt mondtad, megcsinálod.

- El kell mennünk az Inkigayora.

- Arra már hetekkel ezelőtt kellett volna jegyet szereznünk. Tuti nem engednek be.

- De, ha azt mondom! – felráncigálom a székből és kiviharzok vele az utcára. 

32. ~ Költözés megint.

Szája enyémhez ragadt. Egyszerűen nem tudnám elrántani a fejem, mert 1. megdermedtem 2. Chunji teljesen a falhoz nyom, fejemet tenyerei között tartja.

Changjo viszont cselekszik, amiért hálás vagyok. Ellöki tőlem ChanHeet, megfog és kiszalad velem az épületből. Betuszkol az anyós ülésre, beszáll Ő is, és ránk zárja az ajtót.

Az út alapján hazafelé mehetünk, de nem vagyok benne biztos. Az utca, amit most járunk, nem túl ismerős.

- Hova viszel? – kérdezem.

Mintha meg se hallott volna.

- Kérdeztem valamit! – feljebb emelem hangom, de szavaim után megint csak nagy a csend. – Mit vétettem? Nem én tehetek róla. Megakadályozni se tudtam volna… - próbálom bevédeni magam.

- Jó, ebben igazad van. De egy ideig nem foglak tudni megcsókolni téged. Nincs gusztusom hozzá.

- Mégis, mennyi azaz egy ideig? – megremegek. A félelem uralja egész testem. Ha most úgy dönt, hogy itt mindennek vége, én elveszek. Elveszek a nagyvilágban, elveszek élni.

- Még nem tudom. Talán jobb lenne, ha egy darabig nem is látnánk egymást. Hidd el, jót tenne neked is, meg nekem is.

Könnyeim elhomályosítják látásomat.

- Nekem miért lenne jobb? Changjo, Én téged szeretlek! – suttogom.

- Bizonyítsd be! Nem hiszek neked addig, ameddig nem teszel értem valami olyat, amivel kimutatod az irántam érzett hatalmas szerelmedet. Már ha az hatalmasnak mondható…

- Mit kéne tennem? – letörlöm könnyeimet. Meglátom végre a reménysugarat az alagút végén. Talán nincs minden veszve.

- Azt neked kell kitalálnod. Én nem segítek.

Elgondolkodom, hogyan is tudnám bebizonyítani, hogy mennyire szeretem… Valami ütős dolog kéne, már ha Changjo igényeire is figyelmet fordítok. A legtöbbet kell most magamból kihoznom.

- Amúgy hova viszel most? – kérdezem újból.

- A kávézóba.

- Miért? – összevonom a szemöldökömet.

- Hogy átadjalak Ni Yaenek.

- Ahaaa… - Várjunk csak. Ni Yaenek? – Miért?

- Utánad hozom pár cuccodat is. Megtudod mondani Ni Yae lakcímét? A bőröndöket majd oda viszem.

Már megint költözök. Ez az!

- Majd Ő elmondja. Nem tudom, hogy hol van pontosan. Changjo. Kérlek! Menjünk haza. – könyörgöm.

- De ahhoz kell tudnom a lakcímet. Most kénytelen vagyok a kávézóba menni először. Meg hát a barátnődnek is kéne arról tudnia, hogy nála leszel egy ideig.

- Nem úgy értem. Oda haza, ahol eddig éltem.

- Az hol van? Mielőtt még megtörtént volna azaz eset, hogy mi találkoztunk, hol laktál?

- Istenem! – felkapom a vizet. – Changjo! Én arról beszélek, ahol eddig laktunk. Együtt! Azt a helyet, ahol először találkoztunk. Ahol szerelmes lettem beléd! – az utolsó szót már szinte üvöltöm.

És megint csak a motor zúgását lehet hallani és a környező autók suhanását. A levegő nyomasztó a kocsiban, ezért lehúzom az ablakot.

- Sunnyt is elhozom, ha nem gond Ni Yaenek. Hiányozni fog. – leállítja a parkolóban a kocsit.

- Hozd.

- Nem jössz be? – mutat a kis kávézó felé.

- A-a. Majd te elintézed magad.

Duzzogva bámulom a járókelőket, míg Changjo besétál a volt munkahelyemre, és megtárgyalja a dolgot barátnőmmel.

Még mindig azon töröm a fejem, hogy hogyan is tudnám kimutatni valódi érzéseimet. Egy sima testi kontaktus itt már nem elég. A szavak se segítenek ilyenkor. Csak is valami nagy dolog jöhet szóba. De mi? Talán legjobb barátnőm tud ebben segíteni… Lesz időnk bőven gondolkodni, mer Choi JongHyun nem fogja beadni a derekát egykönnyen. Ahhoz túl szívtelen.

Miért vagyok mégis szerelmes belé? Lehet Chunjival egyszerűbb lenne a helyzet,de mégis, szívem minden egyes üteme azt súgja. Jonghyunt kell szeretned. 

31 ~ Két fél között

- Nyugodtan befejezhetitek a hazudozást. Az igazságot kérem.

- Igazgató. Uram! – mellém lép Chunji. – Elnézését kérem, amiért hazudtunk, csak nem akartam, hogy ez miatt bármilyen botrány is legyen. SeoHyun a barátnőm.

Egyszeriben mindenki elnémul. Az arcokon döbbenést lehet leolvasni, de valószínűleg az enyémen látszik a legjobban. Egyedül Chunji mosolyog. Még át is karol, és már nyúlnék keze után, hogy szedjem le magamról, mikor veszem a lapot és közelebb csusszanok Chanheehez, és úgy teszek, mintha valóban járnánk.

- Óó! Hát, ez igen meglepő. Én nem akarok semmi elrontója lenni, csak kérlek Lee ChanHee, a nyilvánosság előtt ne legyetek feltűnőek.

Úgy látom Chunji érti a célzást, csak én maradok tudatlan. Miért kéne rejtegetni ’ románcunkat ’?

- Akkor, most, hogy mindenki itt van, neki is állhatnánk megbeszélni még néhány dolgot. SeoHyun, megkérhetlek, hogy foglalj helyet ott, – mutat egy kényelmesnek tűnő fotelre – míg mi elintézünk pár dolgot?

Bólintok és leülök oda, ahova mutatta Andy Lee. A fiúk egy kupacba gyűlnek a sok gombos asztal fölé, és tárgyalni kezdenek a CD-vel és a fellépésekkel kapcsolatban. Néhány igen fontos mondatot, mint például: - Az MV-t itteni idő szerint éjfélkor adjuk ki, ha nem lesz valami csúszás és a mai napon minden flottul halad. CAP, egy kérésem lenne, az Introt vegyük fel még egyszer.

- Nem lett jó? – Minsoo mintha izgulna. Mondjuk, ez lehet a stressz miatt is. Nemrég adták ki az aRtisT-ot, és máris új album. Pihenni sem volt idejük, és máris rájuk zúdítottak egy csomó munkát, így érthető, hogy félnek a végeredménytől.

- Srácok, a videokliphez csak annyit fűznék, hogy szerintem briliáns lett. Most pedig CAP, foglald el a helyed a mikrofon mögött, ti srácok meg maradjatok itt csöndben.

Chunji és Changjo egyszerre ülnek le a fotelem mindkét karfájára. Szinte egyszerre néznek rám, aztán egymásra.

- Miért tetted? – szúrós tekintete majd megöli ChanHeet.

- Mert te úgyse álltál volna ki érte. – zárja le a témát a másik fél.

- Héé, fiúk. – suttogom. – Álljatok le.

Megfogom Changjo kezét, de elrántja. Andy Lee felénk fordítja fejét, egy félmosolyt ereszt, aztán visszafordul az ablak felé.

- Sun Ji, gyere ki velem egy percre. – csuklóm köré fonja ujjait Chanhee, és kiszalad velem a folyosóra.

- Chunji, nem játszhatjuk ezt! – támadom le. Tudom, hogy nem erre számított, Ő akart engem meglepni valami csodás fordulattal, de megelőztem.

- Ne haragudj, de Changjo nem mert volna kiállni a főnök elé az igazsággal. Én csak ki akartalak rángatni a szarból.

- De neked van igazi barátnőd.

- Hogy mi? – hüledezik. – Én erről nem is tudtam.

- Azt hittem, összejöttetek Ni Yaevel. – ráncolom homlokom.

- Hát, még nem igazán. Nem akarom őt megsérteni, de azt hiszem nekem ez nem fog vele menni. Másra vágyom. Mást szeretek.

Boci szemei mélyen belefúródnak enyémbe, véletlenül se értsem félre kontaktusának mondanivalóját. Igen, tudom, hogy én vagyok az a másvalaki, de ennek nem így kéne lennie.

- Chunji, neked Ni Yae mellett a helyed! Changjonak pedig rám van szüksége.

- Pedig valójában te is szeretsz valahol. Érzem. Látom.

Erre nem számítottam. Talán meghazudtolom önmagam, vagy csak a színtiszta igazságot mondom ki. – Igen, szeretlek, de nem úgy.

Irtó közel jön hozzám, folyton egy lépéssel hátrább kell állnom, hogy elkerüljem testi érintkezésünket, de a fal meggátol ebben.

- Én viszont akarlak. Azt akarom, hogy velem legyél, és nem érdekel Changjo. Csak azt kérem tőled, hogy hagyd el Őt.

Megfontolni sincs kedvem szavait. Ahogy ezek eljutnak a tudatomig, és agyam feldolgozza ezt a három mondatot, majd szinte azonnal rávágom: - Te hülye vagy! Hogy kérhetsz ilyet tőlem?

  És ekkor Changjo lép ki az ajtón. Egyből felénk pillant, és már nyúlna felém, amikor megáll benne az ütőér. Pont úgy, mint bennem is… 

30. ~ TOP Media

- Kipihented magad? – ezzel a kérdéssel fogad Changjo a konyhában.

Erősen dörzsölgetem még a szemeimet, alig látok valamit. – Fogjuk rá. Tudtam volna még aludni, de a kávéfőzőre felébredtem.

Kitölt egy csészébe a fekete löttyből, majd felhígítja tejjel és három kanál cukorral ízesíti. Már venném el tőle, amikor tejszínhabbal koronázza meg italom.

- Ne etess már ennyi cukorral. A végén cukorbeteg leszek.

- Hát jó. – kikapja kezemből a bögrét és kinyalja a fehér krémet a tejeskávém tetejéről. Az orrán még marad is egy kis hab, amit a nyelvemmel szedek le. – Persze, ha már rólam kell megenned, úgy már nem baj…

- Nem akartam, hogy kárba menjen. – szünetet tartunk, aztán megszólalok. -  Ma kell menned valahova?

- Igen. A CD-vel kapcsolatban van még mit elsimítani.

- Nem jöhetnék veled a TOP Mediához?

- Felőlem, de csak egy feltétellel. Nem hozol kínos helyzetbe, és azt mondjuk, hogy Ricky rokona vagy.

- Miért pont Rickyé? – kicsit furcsának tartom az ötletet.

- Most csak mondtam valamit. Ő tűnik a legalkalmasabbnak. Azt fogjuk hazudni, hogy az unokatestvére vagy. Az talán elég hihető. Még mielőtt oda mennénk, kell találkoznunk a fiúkkal, hogy velük is tisztázzuk a helyzetet. Tudod mekkora macera vagy? Arról nem is beszélve, hogyha észrevesz egy rajongó, akkor tuti felmerül bennük a kérdés, hogy ki vagy. És máris a média sztárjává válsz…

- Kockáztatok! Én akkor is el akarok menni.

- Te tudod. Akkor hívom CAPet, hogy hívja őket össze egy találkára az Entertainment közelében található kávézóba. Te pedig menj, és készülődjél. Lehetőleg semleges, egyszerű ruhákat húzz fel. Kerülnünk kell a feltűnést.  

  Ahogy azt ajánlotta Jonghyun, egy fekete nadrágot húztam fel és egy fehér pólót, mellé tornacsukát. Hajamat kontyba fogtam.

- Mehetünk.

- Ez így nem jó. Egy fekete pulcsit még húzz fel és egy napszemüveget is. – az utóbbit felrakja orrnyergemre.

- Changjo, meg fogok sülni. Iszonyat meleg van kint. Nézd meg, hogy süt a nap. – az ablak felé mutatok.

- Öt percet csak kibírsz benne. Na nesze. – a kardit is átadja, amit magamra öltök. – A zipzárt is húzd fel. – de még mielőtt ellenkezhettem volna, felhúzza helyettem. – Most már mehetünk.

- Hali! – Changjo mindenkivel lepacsizik, aztán rám kerül a sor. Félénken bár, de mindenkit megölelek.

Chunjit hagyom a legutoljára, de nem merem sokáig ölelni, mert Jonghyun szúrós nézésével fegyelmez.

 - Mi újság veled? – intézi felém a kérdést Niel. – Már régen láttunk.

- Semmi érdekes. Veletek?

- Megvagyunk. – így Ricky. – Amúgy, ha már az unokatesóm vagy, akkor valami álcanevet is ki kéne találni.

- Mondjuk Seo Hyun. – veti fel az ötletet CAP.

- Jó lesz az. A lényeg, hogy el kell játszanunk, hogy nem ismerjük Seo Hyun-t. Majd Ricky hozza be, mikor mi már bent leszünk a stúdióba.

- Már megint késnem kell? – lelombozódik Chang Hyun.

- Ez a Maknaek sorsa. – mondja Niel.

- De én vagyok a maknae… - teszi keresztbe karjait Changjo.

- Ebbe ne menjünk megint bele. – szólal meg először Chunji. Eddig tiszta csendbe hallgatott minket. Kissé meg is lep fura viselkedése. – Ha oda akarunk érni, akkor most induljunk.

Mindenki egyet ért ChanHeevel. Nekem Ricky és CAP társaságával kell tovább utaznom.

  Az egész utat végig beszéljük, főként Changhyunnal, mert egy percre se tudja befogni. Minsoo csak néha mondott egy-egy mondatot, inkább a vezetésre koncentrált.

   - Oké, most, hogy itt vagyunk, mindenki menjen be, kivéve Rickyt és Seo Hyunt. – Changjo úgy irányítgat mindenkit, mintha Ő maga lenne a leader.

A fiúk egyként indulnak meg, mi pedig ketten maradunk a kékséggel.

- Hogyhogy el akartál jönni?

- Hát, fogalmam sincs. Már régóta meg akartam nézni egy Entertainmentet.

- Amúgy nem nagyon szabadna rokonokat hozni ide, de talán elnézik nekem. Majd azt mondom, hogy nem tudlak senkinek leadni, így kénytelen voltál velem jönni.

- Olyan, mintha egy gyerekről beszélnél.

- Pár alapvető dolgot azért tisztázzunk, még mielőtt bármi baki is történne. A neved ugye Seo hyun, 17 éves vagy és Yangsanból jöttél. A szüleid elutaztak pár hétre, ezért adtak át nekem. Megjegyezted?

- Igen. – még egyszer elsorolom magamban.

- És most szépen bemegyünk.

Lépteimet felgyorsítom, alig várom, hogy bemehessek a hűs épületbe, mert tényleg azt érzem, hogy kigyulladok a napon.

Ricky illedelmesen előre enged, a recepciósnak hangosan odaköszönök, amikor beérek a hallba.

- Ha nem gond, előtted megyek, mert te úgyse ismered a járást. – beelőz Changhyun.

Felbaktatunk a második emeletre és bemegyünk egy stúdióba. – Sziasztok. Áh, jó napot sunbaenim. – meghajol Ricky, így én is ezt teszem.

- Ő meg kicsoda, ha szabad megtudnom? – természetesen rám gondolt az illető férfi.

- Az unokatestvérem, SeoHyun.

- Áhhh. És milyen ágon?

- Apai. – felelem, míg Ricky ugyanabban a pillanatban rávágja, hogy:- Anyai.

Összenézünk mindketten. – Anyai. – mondom, de Ricky megint az ellentettjét ejti.

- Szóval melyik? – vonja fel szemöldökét a férfi.

Már most beégtünk…  

29. ~ Gondoskodás

- Hát te? – két Vans cipőt látok és fekete nadrág szárait, na meg egy ékeskedő lila zokni párt, ami csak úgy virít a koromsötét ruhadarabok közt.

Felnézek a lila zoknik gazdájára, kinek vörös haja csak úgy csillog a kintről beszűrődő Hold fényétől.

- Nem tűnsz valami boldognak. – állapítja meg.

Hát valóban nem…

- Valami baj történt? Nekem nyugodtan elmondhatod Sun Ji. – leereszkedik mellém a földre. Hátát az ágy szélének dönti, egyik lábát felhúzza, kezét lazán ráteszi és mutatóujjával nadrágjának szakadását birizgálja.

- Semmi bajom Changjo. Csak pillanatnyi... rosszkedv.

- Az nem jön csak úgy magától. Mond el mi a baj, és akkor talán tudok segíteni.

- Ezen nem tudsz. – kezeimmel a puha szőnyeget simogatom, fejemet térdeimre hajtom.

- Akkor meg ne légy bús, mert ezzel most engem is csak lelomboztál.

- Nem akartalak, ne haragudj.

- Már sikerült. Most pedig gyere, lezuhanyozunk együtt. – feláll és megragadja könyökömet, hogy felsegítsen.

- Nee! Hagyj. Jó nekem itt is. – erősködöm.

- Egyedül unalmas zuhanyozni! Ne kéresd magad! – kicsit durvábbra veszi. Felrángat. Aztán visszatér a gyengébb énje, és óvatosan lecsúsztatja karomról a kardigánt, aztán segít kibújtatni belőle.

Miután levetkőzetett, rám ad egy puha és meleg köntöst, majd Ő is nekiveti magát a vetkőzésnek.

Bevezet a fürdőbe, ahol levetem magamról az utolsó anyagot is, ami eddig fedte meztelen testemet és a zuhanyrózsa alá állok. Changjo is beszáll mellém. A csapot melegebbre állítja, bőrömet szinte égeti az erősen nekicsapódó vízcseppek. Felszisszenek.

- Állítsd hidegebbre. – utasítom barátomat.

- Kérek érte valamit. – vastag szája szélesre húzódik.

- Most nincs kedvem hozzá…

- Nem is azt mondtam, hogy azt csináljuk. Már puszit se kérhetek tőled? Csak te vagy ilyen perverz, hogy egyből arra gondolsz.

- Hát basszus! Meztelenül vagyunk egy zuhanyzóban, és már az üveg is teljesen bepárásodott. Mintha csak egy szex jelenetét látnám egy filmnek… - idegesen hadonászok kezeimmel.

- Hohóó! Ácsi! Ne legyezz itt előttem, mert a végén meg találsz csapni. – hátrébb lép eggyel. Háta a párás üvegnek simul.

- Azt hiszem, én itt bejezem a veled való közös fürdést. – elhúzom az ajtót és már épp lépnék ki, amikor visszaránt. Ezzel csak egy baj van. Megcsúszom a nedves zuhanytálcán.

Szerencsémre legyen írva, hogy Changjo fogott, mert különben lehet, már nem élnék.

Nekiesek a mellkasának, erős karjaival szorosan magához ölel.

Egyszerűen nem bírom tovább, kitörök, sírni kezdek.

JongHyun kivisz a fülkéből és leültet a mosdókagyló pultjára.

- Megvagy?

Bólintok.

- Ne sírj. – rám terít egy törölközőt és megölel. Puszikkal lepi el a hajam tövét, melyektől megnyugszom.

Leállok a pityergéssel.

- Sokkal szebb vagy, amikor mosolyogsz. – államnál fogva felemeli a fejemet. Hüvelykujjával mosolyra vonja ajkamat.

Elnevetem magam.

- Ha nevetsz, akkor meg még szebb, de ha ezt ide helyezzük… - számat az övére rakja - … akkor vagy a leggyönyörűbb.

Rácuppan ajkamra, finoman simogatja.

- Most beviszlek a szobába, és mire elrendezek itt mindent, addig te már az igazak álmát aludd!

- Jó.

Ölébe vesz és bevisz a hálóba. Lefektet, betakargat és egy jó éjt puszit ad homlokomra.

- Jó éjt édesem.

- Neked is. – lehunyom a szemem, megvárom, míg kimegy, aztán kinyitom.

Nem tudok még aludni.

   Changjo körülbelül negyed óra múlva jön vissza.

- Tudtam, hogy nem fogsz aludni. – bebújik Ő is a takaró alá. – Ezért is siettem.

Kinyújtja karját felém, hogy bújjak oda hozzá.

Ujjaival fejem búbját masszírozza, lassú, körkörös mozdulatokkal. Ezt addig csinálja, míg végre sikerül elaludnom felkarján. 

28. ~ Örömök és furcsa érzések

- Holnap jön ki az MV. – tör be az ajtón Changjo.

- Izgulsz?

- Kissé. Igazából csak attól félek, hogy nem fog tetszeni a rajongóknak.

- Elvileg, ha igazi rajongók, akkor minden tetszeni fog nekik. Amúgy is, meglepetés lesz ez, nem?

- De, csak a photoshoot képek szivárogtak ki.

- Mi az album címe?

- Summer Special, de többet nem árulhatok el. Már ez is túl sok volt. Ígérd meg, hogy tartod a szád.

- Ígérem. Changjo, nem baj, ha ma Ni Yae idejön, hozzánk?

- Nem. Nem zavar.

Kopognak az ajtón.

- Azt hiszem ez Ő lesz. Kinyitod?

Odarohan a bejárathoz és illedelmesen beengedi rajta Ni Yaet.

- Sziasztok! – berohan, mint egy őrült és a nyakamba veti magát. – Szeretlek, te bolond.

- Én is. Valami történt? Nagyon boldognak tűnsz.

Ránéz Jonghyunra.

- Mi az? – összeráncolt homlokkal kapkodja szemeit hol Ni Yaere, hol rám.

- Ki mennél egy percre? – kérdezem.

- Már itt se vagyok.

Kisétál a folyosóra.

- Na, ott tartottam, hogy Chunji elhívott randizni megint. – ugrálni kezd a kanapén.

- Az jóóó! – örvendezem, de egy fura érzés keríti hatalmába a szívemet. De miért? Örülnöm kéne, de mégse tudok.

- Elvileg vacsorázni megyünk. Tudsz kölcsönadni valamilyen ruhát?

- Öhm… Ja, persze. – felkelek és bemegyek a gardróbba. Ni Yae is követ.

- Amúgy szép a szobátok, de nincs bevetve az ágy. Csak nem zavartam meg valamit?

- Nem, dehogy.

- Huh, már azt hittem… De tényleg, ti már túl vagytok rajta?

- Igen. – annyira másfelé járnak most gondolataim, hogy mindent elintézek egy egyszerű szóval.

- És milyen volt?

- Jó. – a ruháim közt kutatok.

- Hát nem vagy valami bő beszédű.

- Bocsi, de nincs kedvem most társalogni.

Hogy, hogy jött ez a hirtelen rosszkedv, azt nem tudom, de kéne ellene tennem valamit. Megrázom a fejem, hogy feleszméljek.

- Nem úgy értettem, csak elgondolkodtam valamin. Ne haragudj.

- Nem is tudnék. Szóval, hol csináltátok? – buja mosolya megnevetett.

- Egy hotelben.

- Óhh… És, romantikus vagy vad? Érzéki vagy durva?

- Nem tudom, már nem emlékszem rá.

- Miért? Annyiszor feküdtetek már le, hogy nem is emlékszel az elsőre?

- Jajj, neeem! Csak szimplán nem emlékszem.

- Fura.

- Nem zárhatnánk le ezt a témát? – kicsit kezd kényelmetlen lenni számomra a beszélgetés.

- De. Segítesz felkészíteni a randira? Ötkor jön ide.

- Te már mindent előre elterveztél. Nagyon huncut vagy, remélem, tudod.

Kuncog egyet, aztán bemegyünk együtt a fürdőbe, hogy megcsináljam neki a haját és a sminkjét. Hajsütővassal szépen begöndörítem a fekete tincseit, szemhéjára egy erősebb, fekete-fehér festéket kenek, felragasztok neki dús szempillákat és végezetül a kezébe nyomom a ruhát, hogy öltözzön át.

   - Nagyon csinos lettél! – megtapsolom saját munkámat.

- Köszönök mindent. – szorosan magához ölel. – Azt hiszem, itt van Chunji.

Előveszi mobilját, ami rezeg.

Lekísérem egészen a kocsiig, ahol ChanHee már várja Ni Yaet.

Megdobban a szívem.

- Szia Chunji.

- Szia Sun Ji. Hát te?

- Csak lekísértem a barátnőmet. Segítettem neki készülődni. Én akkor nem is zavarok tovább. Jó szórakozást. – kezemmel intek és visszaindulok az épületbe.

- Sun Ji! – kiált utánam.

Megfordulok tengelyem körül. – Igen?

- Mindegy… - leint és beszáll a kocsiba.

Megvárom, míg elmennek, aztán kettesével szedve a lépcsőfokokat, felloholtam a lakásba.

A francba, mi zajlik le bennem? 

27. ~ Egyszer élünk!

Napok óta feszült köztünk a hangulat. A hálót szépen kifestettük narancssárgára, de egy szót se szóltunk egymáshoz. Illetve de, Ő folyton belém kötött. Besokalltam és elmentem Chunjihoz, persze erről nem tudott Changjo. A múltkori kitörésemet megbocsátotta, egész jól elbeszélgettünk.

Ni Yaevel is találkoztam. Vele megosztottam mindent, amiről eddig lemaradt. Ő azóta nem találkozott Chunjival, pedig megígérte neki. Ezek szerint náluk sem oké minden.

Ma nem volt semmi dolgom, ezért állás után kezdtem kutatni a neten. Maradtam a kiszolgálásnál, de elég sok találatot adott fel, ezért leszűkítettem a kört avval, hogy kávéházakba keresek munkát. Az egyik szimpatikus lesz, fel is hívom őket, de mikor megmondtam, hogy három embernek kéne munka, lecsapták a kagylót. Még eggyel megpróbálkoztam, de az is elutasít.

- Kész, feladom. Nem találok állást! Basszus, ez Szöul, ne már, hogy egy kávézóba se keresnek 3 kiszolgálót! – mérgelődöm a laptop előtt.

- Már megint magadba beszélsz.

Nem is láttam, hogy bejött a hálóba.

- És akkor mi van? – vetem hátra.

Mögém jön, vállaimra helyezi tenyerét, tarkómnál megérzem nadrágjának tartalmát. Előrébb hajtom a fejem, de Ő visszahúzza oda. Lehajol, hogy megtudja csókolni nyakamat. Áh… szóval már megint azt akarja csinálni. Persze ilyenkor jó vagyok neki…

- Most hagyj, munkát akarok keresni.

- Az előbb mondtad, hogy feladod. – továbbcsókolgatja nyakam.

- Naa… Ettől libabőrös leszek. – eldöntöm a fejem oldalra, hogy véletlen se tudjon arra a területre puszit adni.

- Inkább hagylak a picsába! – mérgesen ott akar hagyni, de utána szaladok.

- Várj már, nem úgy értettem, csak… Changjo. Én nem értelek. Te csak ki akarsz használni?

- Már miért tennék ilyet?

- Mert neked csak arra kellek.

- Mire? – értetlenül néz rám.

- Hát…baszásra. – ilyen csúnyán még talán sose ejtettem ki.

- Dehogyis! Olyan buta vagy.

- Akkor miért vagy amúgy bunkó velem? – csípőre teszem a kezem.

- Mert ilyen vagyok. – kitárja karjait és megrántja a vállát. – Nem tehetek róla. Ha nem tetszik, el lehet hagyni. Még nem késő.

- De én nem akarlak.

- Akkor meg? Tűrd csak a beszólásaimat. Van egy ilyen idézet, hogy azt szeretjük a legjobban, akit bántunk.

- Szóval szeretsz?

- Azt nem mondtam. Ez legyen az én titkom.

- De egyszer már mondtad… - lebiggyesztem alsó ajkamat. Megint akarom hallani.

- Az régen volt. Na, most jobb, ha elmegyek. Inkább találkozok a fiúkkal.

- Ne menj! – megpróbálom visszatartani, de ellök az ajtó elöl. A csuklója után nyúlok és visszarántom egyenest a számra.

Felugrok, a dereka köré teszem lábaimat, hogy meg tudjak kapaszkodni. Becsapja az ajtót és a hálószobáig meg se áll.

Kicsatolja a nadrágját és előveszi férfiasságát. Szemeivel belenéz enyémbe, aztán egy mindent mondó pillantással jelzi, hogy átvehetem tőle.

Kicsit undorodva bámulom. Egyszer élünk… Ebből nem lehet bajom. Megmarkolom és lassan közeledni kezdek felé a fejemmel is. Megremeg ajkam, kinyitom és beleteszem számba a makkját. Először csak nyelvemmel érintem meg, körbenyalom, aztán szívogatni kezdem.

Negyed óra után egészen jól bele jöttem és már én is élvezem. Kezemmel is belesegítek, hogy gyorsabban túl legyünk ezen. Egész mélyre dugdosom.

Changjo nyugodtan fekszik és néz munkám közben. Néha-néha felsóhajt, de olyan, mintha unná a dolgot. Felgyorsítom a mozgást kezemmel, mire a hímvesszője merevvé válik. Jonghyun becsukja a szemét, türelmesen várja végeztét.

Belefolyik magja a számba, amit nem nyelek le, hanem kiköpök egy zsebkendőbe. Ami meg még lefolyik hímtagján, azt letörlöm.

Felkúszok hozzá és beleharapok húsos ajkába.

- Azt hiszem, megérdemelsz egy Szeretleket. – suttogja.

- Ó, valóban? Most érezzem magam megtisztelve?

- Szerintem igen. – csücsörít, hogy adjak neki megint egy csókot.

- De akkor halljam rendesen.

- Sun Ji, én iszonyatosan szeretlek. – nyakamat piszkálja ajkaival. Fogaival összecsípi a bőrömet, nyálával sikamlóssá teszi azt.

- Ezt már szeretem. – elégedett vagyok magammal. – Azért még egyszer hallhatnám?

Megnyalja a fülcimpámat és belesuttogja a fülembe: - Szeretlek Angelem.

A vérem arcomba szökik, bugyimat szerintem teljesen eláztattam nedvemmel, szívem hevesebben ver, mint bármikor máskor. Egy bajom van… ennél jobban már amúgy se tudnám Őt imádni…

26. ~ Féltékenykedés

- Sun Ji, iparkodj. Szedd össze minden cuccodat, öltözz fel és megyünk haza. Irtó gyorsan ki kell festeni a szobát.

Időt se ad, hogy kijózanodjak rettenetes álmomból, máris pakolnom kell. Lerántja rólam a takarót és már épp készültem volna lekiabálni a fejét, amikor egy váratlan nyomás éri arcomat. Egy halk cuppanással válik le róla.

- Amúgy jó reggelt.

Mindjárt jobb kedvem lesz. – Neked is.

Kikászálódok az ágyból és magamra húzom a földre ledobott, gyűrött köpenyt. Még mindig nedves. Ahogy hozzáér a hűvös anyag a bőrömhöz, libabőrös leszek.

A bőröndömből kiveszek egy hosszú nadrágot és egy fehér inget, a többi dolgomat meg csak bedobálom összegyűrve.

Changjo segít felöltöztetni, én pedig neki. Ingjét gondosan begombolom és kisimítom, nyakkendőjét megkötöm.

- Többször is hordhatnál ilyet. Nagyon-nagyon jól áll.

- Azért egész napos viseletnek nem túl kényelmes. Te sem hiszem, hogy jól éreznéd magad egy kosztümben.

Eltalálta. – Igazad van. – jegyzem meg.

Megigazítom a párnákat és szépen leterítem a takarót.

- Minek rendezkedsz? Mindjárt jönnek a takarítók, azok úgyis rendet tesznek.

- Jajj, ne legyél már ilyen. Csak nem hagyom így, itt az egészet. – lenézek a lábam elé, mert talpam alatt valami papírszerű anyag bújik meg. – Ez mi? – kapom fel, de valami színes kiesik belőle. – Basszus, ez az óvszer. – messzire hajítom a zsepit, egyenesen neki az ablaknak.

- Ajj! – megint mogorva. Felveszi mindkettőt és kidobja a kukába. – Jobb, ha elindulunk. Nem akarom, hogy bármi is történjen még itt.

Egyet értek. Megragadom a bőröndöm és kitopogok a folyosóra.

- Megvan a kártya? – fordul hozzám ezzel a kérdéssel Changjo.

A kártya! - megijedek. – Hova a francba is raktam… ?- gondolkodom. Végigtapogatom a nadrágom, de leesik, hogy nem ez volt rajtam tegnap. - Akkor hol lehet? – Beletúrok a kistáskámba és a kezem ügyébe akad. Megkönnyebbülök. – MEGVAN! – jelentem ki örömittasan.

- Szerencséd.

Ő is előveszi az övét.

Lemegyünk a recepcióhoz, Changjo pedig elintézi a pénzügyeket meg leadja a kártyákat. Amint kisétálunk az épületből, kilazítja a szoros nyakkendőt.

- Uh, megváltás. Utálom ezt a szart. – le is szedi.

- Lehet kicsit szorosra kötöttem. – megállunk a lépcsőn. - Hol van a kocsi? – magasra ágaskodom, és szemem fölé helyezem kezemet, hogy leárnyékoljam. – Ott! – bökök a járműre.Odaszaladok, Changjo kinyitja nekem, én pedig bepattanok.

 A kesztyűtartóból kiveszem az aRtisT albumot és beteszem a CD lejátszóba. Jonghyun hátra dobja a bőröndöt, majd Ő is beül a kocsiba. Meglátja kezembe az albumot és elmosolyodik. – Angel. – gyengéden összekócolja hajamat.

- Igen, az vagyok. Most csönd! Énekelni szeretnék.

- Nekem nem is szabad? – nevet.

- Dehogynem.

Miközben szépen elénekelgetek egymagam, (mert Changjo csak a saját részeit dalolgatja) addig nézegetem a képeket. Chunjinál elidőzök egy kicsit, de ezt rossz szemmel nézi Jonghyun, ezért lapoz helyettem. Homlokráncolva kapom fel a fejem.

- Naaa! Csak megnéztem.

- Ne nézegesd!

Áhh… szóval féltékeny. – hogy megbizonyosodjak róla, visszalapozok. Megint vesz rá egy pillantást és ellapoz.

Jól van, te akartad… - továbblapozgatok, de amikor odaérek a képeihez, szinte meg se nézem, csak megyek tovább.

Nem mond semmit, de keze megfeszül a kormányon, zsörtölődő fejét az útra szegezi. Hazáig nem szól egy szót se, sőt, még a CD-t és átnyomja rádióra.