36. ~ Pihenj!

- Jó reggelt. – homlokomon puha ajkai cuppannak.

- Neked is. – nyújtózkodom. – Jajj, hoztál reggelit? – veszem észre a kezében lévő tálcát.

- Igen. Gondoltam megéheztél. Hogy van a bokád?

Megmozgatom az említett tagomat. – Már jobban.

Elveszem tőle a tálcát. Tojásrántotta, narancslé, zsemle. Nagyon ínycsiklandóan van elkészítve.

- Te nem eszel? Ezt egyedül úgyse fogom tudni megenni. – mutatok a tányéron heverő sok tojásra.

- Majd megeszem a maradékot. Nyugodtan egyél csak annyit, amennyit akarsz. Sun Ji. Nekem ma el kell mennem este, ha nem baj. Fellépés lesz megint. Viszont most be kell ugranom a TOP Mediába, aztán meg mehetünk el a cuccaidért Ni Yaehez.

Elmajszolom a számban levő falatot, majd felkelek, hogy meg tudjam igazítani Changjo nyakkendőjét.

- Legközelebb szólj nekem, még mielőtt megfojtod magad. Mi ez a csomó? – mérgelődöm.

Ujjaim szorgosan bogozzák ki a csomót, aztán kötik be normálisan a darab selyemanyagot.

- Köszönöm. Ügyes vagy. – megjutalmaz egy szájra puszival. – Sietek. Szerintem egy óra, és leszek, de nem ígérek semmit.

- Jó. – bólintok.

Visszazuhanok a bevetetlen ágyra és folytatom a reggelimet.

*2 hét múlva*

- Basszus, nagyon elfáradtam. – esik be a konyhába Changjo. Izzadt testére rátapad a fellépő ruhája.

Töltök neki egy pohár vizet, amit egy húzásra kiiszik.

- Adj még. – nyújtja vissza az üveget. Megint teleengedem jéghideg folyadékkal és átadom neki.

Nagyokat kortyolva azt is megissza.

- Ez jól esett. – cuppanós hanggal jelzi is. – Elmegyünk fürödni?

Szorosan magamhoz ölelem. – Jó.

- Akkor? Elengedsz? – kezeimet megragadja, hogy le tudja őket szedni magáról.

- Ü-ümm. – rázom a fejemet.

- Hát? Hogy menjek el a fürdőig?

- Csak várj még pár percet. Most olyan jó így.

Hagyja magát. Ő is ráteszi derekamra tenyerét, nyakamba fúrja fejét.

Kezei egyre lejjebb csúsznak, és megállapodnak a fenekemen. Apró puszijai vad harapdálásokba megy át.

- Chan…Changjo. Ezt most fejezd be. – sóhajtom.

- Mert különben? – leheli forró leheletével a lüktető eremre.

- Mert különben… - semmi jó kifogásom sincs. Én is akarom és kész. Nem fogom vissza magamat. Már nagyon hiányzott Jonghyun és az Ő közelsége. Érezni akarom magamban újra férfiasságát, érezni akarom melegségét, a benne duzzadó erőt.

- Mert különben? – kérdezi újból.

- Áh, semmi. Vegyük úgy, hogy meg se szólaltam.

Felrak a pultra.

- Biztos nem vagy fáradt?

Bármennyire is akarja, nem akarom azt, hogy összeessen nekem a konyhában. Tényleg ijesztően remeg egész testében, pedig még csak bele se kezdtünk.

- Nem. Bírom.

- Menjünk be inkább a hálóba. – le akarok mászni a pultról, de nem enged.

- Jó itt.

- Akkor legalább a nappaliba.

Vad csókját végül kénytelen megszakítani, mert nem bír már a lábán állni.

- Jó. Menjünk a kanapéra.

Elenged. Csak úgy rohanok a nyitott szobába, már a konyha és a nappali közti választékon ledobom a felsőmet.

Changjo utánam biceg. Arcán látom a lelkességet, de teste teljesen mást mutat.

- Édesem. – állok meg előtte. – Szerintem jobb, ha ma ezt elhanyagoljuk.

- Nem. Akarom. Hidd el. Nézd meg. – mutat dudorodó nadrágjára.

- Értelek, de előbb nézz magadra. Fáradt vagy. – aggodva pislogok rá. – Majd holnap. – erősködöm.

- Jó, oké. Megegyeztünk.

- Most pedig menjünk aludni. Nincs értelme fürödnöd, mert kábé elalszol a kádba.

Bevezetem a hálóba és lefektetem. Leveszem róla a felsőt, majd betakarom és mellé kucorodom.