- Kipihented magad? – ezzel a kérdéssel fogad Changjo a
konyhában.
Erősen dörzsölgetem még a szemeimet, alig látok valamit.
– Fogjuk rá. Tudtam volna még aludni, de a kávéfőzőre felébredtem.
Kitölt egy csészébe a fekete löttyből, majd felhígítja
tejjel és három kanál cukorral ízesíti. Már venném el tőle, amikor
tejszínhabbal koronázza meg italom.
- Ne etess már ennyi cukorral. A végén cukorbeteg
leszek.
- Hát jó. – kikapja kezemből a bögrét és kinyalja a fehér
krémet a tejeskávém tetejéről. Az orrán még marad is egy kis hab, amit a
nyelvemmel szedek le. – Persze, ha már rólam kell megenned, úgy már nem baj…
- Nem akartam, hogy kárba menjen. – szünetet tartunk,
aztán megszólalok. - Ma kell menned
valahova?
- Igen. A CD-vel kapcsolatban van még mit elsimítani.
- Nem jöhetnék veled a TOP Mediához?
- Felőlem, de csak egy feltétellel. Nem hozol kínos
helyzetbe, és azt mondjuk, hogy Ricky rokona vagy.
- Miért pont Rickyé? – kicsit furcsának tartom az
ötletet.
- Most csak mondtam valamit. Ő tűnik a legalkalmasabbnak.
Azt fogjuk hazudni, hogy az unokatestvére vagy. Az talán elég hihető. Még
mielőtt oda mennénk, kell találkoznunk a fiúkkal, hogy velük is tisztázzuk a
helyzetet. Tudod mekkora macera vagy? Arról nem is beszélve, hogyha észrevesz
egy rajongó, akkor tuti felmerül bennük a kérdés, hogy ki vagy. És máris a
média sztárjává válsz…
- Kockáztatok! Én akkor is el akarok menni.
- Te tudod. Akkor hívom CAPet, hogy hívja őket össze egy
találkára az Entertainment közelében található kávézóba. Te pedig menj, és
készülődjél. Lehetőleg semleges, egyszerű ruhákat húzz fel. Kerülnünk kell a feltűnést.
Ahogy azt ajánlotta
Jonghyun, egy fekete nadrágot húztam fel és egy fehér pólót, mellé tornacsukát. Hajamat
kontyba fogtam.
- Mehetünk.
- Ez így nem jó. Egy fekete pulcsit még húzz fel és egy
napszemüveget is. – az utóbbit felrakja orrnyergemre.
- Changjo, meg fogok sülni. Iszonyat meleg van kint. Nézd
meg, hogy süt a nap. – az ablak felé mutatok.
- Öt percet csak kibírsz benne. Na nesze. – a kardit is
átadja, amit magamra öltök. – A zipzárt is húzd fel. – de még mielőtt
ellenkezhettem volna, felhúzza helyettem. – Most már mehetünk.
- Hali! – Changjo mindenkivel lepacsizik, aztán rám kerül
a sor. Félénken bár, de mindenkit megölelek.
Chunjit hagyom a legutoljára, de nem merem sokáig ölelni,
mert Jonghyun szúrós nézésével fegyelmez.
- Mi újság veled? –
intézi felém a kérdést Niel. – Már régen láttunk.
- Semmi érdekes. Veletek?
- Megvagyunk. – így Ricky. – Amúgy, ha már az unokatesóm
vagy, akkor valami álcanevet is ki kéne találni.
- Mondjuk Seo Hyun. – veti fel az ötletet CAP.
- Jó lesz az. A lényeg, hogy el kell játszanunk, hogy nem
ismerjük Seo Hyun-t. Majd Ricky hozza
be, mikor mi már bent leszünk a stúdióba.
- Már megint késnem kell? – lelombozódik Chang Hyun.
- Ez a Maknaek sorsa. – mondja Niel.
- De én vagyok a maknae… - teszi keresztbe karjait
Changjo.
- Ebbe ne menjünk megint bele. – szólal meg először
Chunji. Eddig tiszta csendbe hallgatott minket. Kissé meg is lep fura
viselkedése. – Ha oda akarunk érni, akkor most induljunk.
Mindenki egyet ért ChanHeevel. Nekem Ricky és CAP
társaságával kell tovább utaznom.
Az egész utat
végig beszéljük, főként Changhyunnal, mert egy percre se tudja befogni. Minsoo
csak néha mondott egy-egy mondatot, inkább a vezetésre koncentrált.
- Oké, most,
hogy itt vagyunk, mindenki menjen be, kivéve Rickyt és Seo Hyunt. – Changjo úgy
irányítgat mindenkit, mintha Ő maga lenne a leader.
A fiúk egyként indulnak meg, mi pedig ketten maradunk a
kékséggel.
- Hogyhogy el akartál jönni?
- Hát, fogalmam sincs. Már régóta meg akartam nézni egy
Entertainmentet.
- Amúgy nem nagyon szabadna rokonokat hozni ide, de talán
elnézik nekem. Majd azt mondom, hogy nem tudlak senkinek leadni, így kénytelen
voltál velem jönni.
- Olyan, mintha egy gyerekről beszélnél.
- Pár alapvető dolgot azért tisztázzunk, még mielőtt
bármi baki is történne. A neved ugye Seo hyun, 17 éves vagy és Yangsanból
jöttél. A szüleid elutaztak pár hétre, ezért adtak át nekem. Megjegyezted?
- Igen. – még egyszer elsorolom magamban.
- És most szépen bemegyünk.
Lépteimet felgyorsítom, alig várom, hogy bemehessek a hűs
épületbe, mert tényleg azt érzem, hogy kigyulladok a napon.
Ricky illedelmesen előre enged, a recepciósnak hangosan
odaköszönök, amikor beérek a hallba.
- Ha nem gond, előtted megyek, mert te úgyse ismered a
járást. – beelőz Changhyun.
Felbaktatunk a második emeletre és bemegyünk egy stúdióba.
– Sziasztok. Áh, jó napot sunbaenim. – meghajol Ricky, így én is ezt teszem.
- Ő meg kicsoda, ha szabad megtudnom? – természetesen rám
gondolt az illető férfi.
- Az unokatestvérem, SeoHyun.
- Áhhh. És milyen ágon?
- Apai. – felelem, míg Ricky ugyanabban a pillanatban
rávágja, hogy:- Anyai.
Összenézünk mindketten. – Anyai. – mondom, de Ricky
megint az ellentettjét ejti.
- Szóval melyik? – vonja fel szemöldökét a férfi.
Már most beégtünk…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése