Természetesen Ni Yae megengedte, hogy nála lakjak, de
egyáltalán nem tetszett neki, hogy Changjo kidobott. Már pár napja itt lakom
vele, de még mindig nem említettem meg neki, hogy min is töröm a fejem minden
egyes percben.
Hiába is merülnek fel ötletek, egyszerűen egyiket se
találom túl jónak. Egyik se tetszene JongHyunnak.
A konyhában
ücsörgök egy bárszéken, amikor Ni Yae megérkezik a munkából.
- Annyeong. Hogy vagy? – kérdezi.
- Hm? Ja. Jól. – szakítom meg elmélkedésemet.
- Mostanában olyan vagy, mintha itt se lennél. Tudom,
hogy rosszul érzed amiatt magad, hogy Changjo kidobott, de nem kéne ennyit
filóznod rajta.
- Ni Yae, valamit el kell mondanom. Be kell bizonyítanom
Changjonak, hogy mennyire szeretem.
- Áhh… Hát akkor mond el neki. – javasolja a lehető
legbénább dolgot.
- Itt már nem elég az. Egy párszor említettem már neki,
hogy mindennél jobban szeretem.
- Hm… különös egy fazon. Akkor írd le, mit érzel.
- A-a. Az se elég jó.
- És ha versbe írnád?
- Kizárt. Nem vagyok egy nagy költői lélek.
- Sajnos én se. Hát, akkor, szervezz egy romantikus randit.
- Erre már én is gondoltam, de nem tudom, hogy eljönne-e,
ha meghívnám.
- Ugyan már, sima ügy. Csak bevesszük a többieket is a
szervezésbe. – ránt vállat Ni Yae. - Basszus! Nem! Támadt egy nagyon jó
ötletem, bár nem vagyok benne biztos, hogy neked is tetszeni fog.
- Na, mondjad már! – izgatottan nézek csillogó szemeibe.
- Tetováltasd magadra a nevét.
- Hogy mi? Sohaaaa! Hozzám nem fog egy tű se érni! –
ellenkezem.
- De hát ez tiszta menő! És biztos Changjonak is tetszeni
fog.
- De olyan bizonytalan a kapcsolatunk. Mi van, ha már nem
leszünk együtt? És ha nem fog neki tetszeni? Ha megbánom? – sorolom az
ellenérveket.
- Olyan jó tetováló művészek léteznek. Keresünk egy
drágán dolgozót, az majd megcsinálja.
- Örülök neki, hogy van tető egyáltalán a fejem fölött.
Le vagyok égve Ni Yae.
- Ajj baszki. Most aztán tényleg feladta neked a leckét.
- Ez volt a célja. Szerinted mit csináljak? – aggódva tekintek
barátnőmre.
- Szerinteem…
* Pár órával később*
- Esküszöm, hogy hülye vagyok. Mi a francot keresek mégis
itt? – kérdezem Ni Yaet a tetováló szalonban.
- Segíthetek valamiben hölgyeim? – fordul felénk a nálam
alig pár évvel idősebb férfi.
- Nos, ami azt illeti, legjobb barátnőm most nem éppen jó
kapcsolatát szeretnénk helyre hozni egy tetkóval. A fiú nevét kérnénk a csuklójára.
- Hogyan képzeltétek el?
- Úgy, hogy nem csináltatom meg. Ő vett rá, hogy jöjjek
be. Én nem akarom. – tiltakozom.
- Addig döntsd el kislány, ameddig lehet. Ha már elkezdem
csinálni, nincs visszaút.
Berezelek. Nem szeretem a tűt, de ha ez azt jelenti, hogy
visszakapom Changjot… akkor megéri szenvedni.
- Mennyi időbe telne?
- Attól függ, mekkorát akarsz és mennyire telítetett.
- Hát, úgy gondoltam, hogy valami szép betűkkel.
- Hangulokkal?
- Inkább angol betűkkel. És szeretném, ha forever jelbe
lenne.
- Le tudná nekem nagyjából rajzolni?
Így teszek. Igaz, elég vázlatos lesz, de a lényeg
látszik.
- Na, egy fél óra, és megtervezem. Addig foglaljátok el
magatokat. El is mehettek, ha nem akartok itt ücsörögni.
Kimegyünk az üzlet elé. Leülök a padkára, hogy át tudjam
gondolni még egyszer.
- Annyira remélem, hogy nem fogom megbánni.
- Hidd el, nem fogod. Amúgy is, ha mégis történne valami,
és már nem lesztek együtt, akkor lelézerezteted. Az halványít rajta
valamennyit.
- Az még kétszer jobban fog fájni. Arra meg még nem is
gondoltam, hogy anyámék mit fognak szólni hozzá. Még meg se csináltattam, de máris
mennyi gond van vele.
- El fogják fogadni. Istenem, egy tetoválás nem a
világvége.
- Akkor csináltass te is! Ne csak én szenvedjek.
- Jó! Megyek és átnézem a katalógust. Én a fülem mögé
akarok valamit.
Vissza is megy az üzletbe.
- Te jó ég. Kellett nekem bogarat ültetnem a fülébe. –
mondom magamnak.
- Mit keres itt egy magadfajta egy tetováló szalon előtt
a padkán? – sajnos egy túl ismerős hang üti meg a fülem.
- Csak elkísértem Ni Yaet. És te? – nézek fel rá.
- Csak erre felé bóklásztam. Gondoltam kiszellőztetem a
fejemet még fellépés előtt.
- Milyen fellépés? – ráncolom a homlokom.
- Hát ma van Inkigayo. Na, én megyek. Nem akarok késni a
főpróbáról.
Azzal elsétál. Felpattanok a járdáról és beszaladok az
üzletbe, ahol Ni Yae már egy székben ül, és várja a csávót, aki a tűkkel
babrál.
- Mennünk kell!
- De hát azt mondtad, megcsinálod.
- El kell mennünk az Inkigayora.
- Arra már hetekkel ezelőtt kellett volna jegyet
szereznünk. Tuti nem engednek be.
- De, ha azt mondom! – felráncigálom a székből és
kiviharzok vele az utcára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése