Egészen a műsor székházáig rohanok, ahol aztán rácsörgök
Chunjira, aki beenged minket a hátsó ajtón.
- Mindjárt szerzek nektek helyet is.
- Chunji, nem akarom, hogy Changjo meglásson itt. Azt
akarom, hogy színpadról szúrjon ki. Amúgy tudnál szerezni nekem egy tollat meg
valami kartont?
- Utána nézek. Táblát akarsz csinálni?
- Ühüüm.
- Ti maradjatok itt. Mindjárt jövök. – utasítja.
Leülök egy fekete dobozra, amibe gondolom a színpad
darabjait hozták. Arrébb csúszok, hogy Ni Yae is le tudjon ülni, mert úgy néz
ki, mint aki bármelyik percbe összeeshet. Nagyon elfáradt a futásban.
- Minek kellett futnunk? – mérgelődik barátnőm.
- A műsor öt perc múlva kezdődik. Az első fellépőnk a Teen
Top. – mondja egy férfi.
Pillangók repdesnek a hasamba. Hol marad már Chunji?
- Mit tervezel Sun Ji? – aggodalmat látok szemében. Azt
hiszi, hogy agyamra ment a szerelem… Talán fél, hogy valami baromságra
készülök. Ez kicsit sért, mert ez azt jelenti, hogy nem bízik bennem. Eléggé
kell ahhoz ismernie, hogy tudja, hogy valójában félek őrült lenni. Sok mindent
nem merek megcsinálni a kockázatok miatt.
- Ne parázz. Semmi olyat, amit megbánnék.
- Azt mindjárt gondoltam.
- Hölgyeim. Megszereztem a jegyeket. – felmutat két kis
papírt Chunji, melyeket egyből ki is tépek a kezéből.
- Úú! Köszönjük. – szorosan megölelem, aztán rájövök,
hogy Ni Yae is itt van, és hát… előtte nem nagyon kéne ölelgetnem ChanHeet.
- Siessetek. Ja, és itt van a karton meg a filc. Gyorsan
firkantsd rá, amit akarsz, aztán nyomás a helyetekre, mert már csak két percünk
van.
- A Teen Topot a színpadhoz. – siet oda Chunjihoz a
férfi, akinek az előbb is hallottuk a hangját. – Egy és fél perc a kezdésig.
Chunjival együtt elsietnek, mi meg ott maradunk egy
táblával és két jeggyel a kezünkben.
- Írd rá, amit akarsz, mert lekéssük a fellépést. –
siettet Ni Yae.
Ráfirkantom a feliratot és már szaladunk is a tömeg felé,
ahova aztán bevetjük magunkat és igyekszünk minél előrébb helyet szerezni.
Végül sikerül megállapodnunk legelöl, de a kordonokhoz nyomnak teljesen, ami
elég kényelmetlen. A zene elindul, a fiúk már fent a színpadon és elkezdik a
táncot.
Felemelem a táblát és visongani kezdek, hogy rám
figyeljen Changjo, de amint várható volt, nem néz felém. A sok rajongó elnyomja
a hangomat.
- Menj már arrébb azzal a táblával. – lök el egy csaj. –
Hát nem lett valami igényes. Tiszta ronda. Ne is csodáld, hogy nem figyelnek
fel rá. – lenézően méreget. – Amúgy kinek címezted azt, hogy Saringhae? Ez mit
jelent?
Először azt hittem viccel. Mikor megbizonyosodok róla,
hogy valamit tényleg nagyon félre írtam, elszégyellem magam.
Arcom vörös lesz, könnyek gyülemlenek szemembe. Semmi se
akar összejönni.
Egyszerűen kiszaladok a tömegből és sírva rohanok tovább.
Az épület előtt aztán megállok és elhajítom jó messzire a táblát, majd megint
futni kezdek.
Azt se tudom, merre megyek, de izmaim kezdik felmondani a
szolgálatot. Sajog mindenem, tüdőm beszúr, nehezen kapom a levegőt.
Egyszer csak megállok. Térdeimre támaszkodok, úgy lihegek
egy ideig, majd körülnézek, hova is sikerült kavarodnom. Nagyon ismerős.
Túlságosan is.
Valamilyen oknál fogva megindulok a járdán, arra megyek,
merre lábaim visznek. A következő sarkon meglátom az emeletes házat és akkor
egyszeriben leesik, hogy hol is vagyok.
- Basszus. – préselem ki két levegővétel közt.
Odasétálok a bejárathoz, felmegyek a lépcsőkön és
megállok az ajtónk, azaz Changjo lakásának ajtaja előtt.
Miért jöttem ide? Semmi keresnivalóm itt. Choi Jong Hyun
úgyis elküld. Mellesleg mit akarok neki mondani? Miért vagyok itt?
- Te mit keresel itt? – jól ismert mély hang járja át a
folyosót. Összerezzenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése