27. ~ Egyszer élünk!

Napok óta feszült köztünk a hangulat. A hálót szépen kifestettük narancssárgára, de egy szót se szóltunk egymáshoz. Illetve de, Ő folyton belém kötött. Besokalltam és elmentem Chunjihoz, persze erről nem tudott Changjo. A múltkori kitörésemet megbocsátotta, egész jól elbeszélgettünk.

Ni Yaevel is találkoztam. Vele megosztottam mindent, amiről eddig lemaradt. Ő azóta nem találkozott Chunjival, pedig megígérte neki. Ezek szerint náluk sem oké minden.

Ma nem volt semmi dolgom, ezért állás után kezdtem kutatni a neten. Maradtam a kiszolgálásnál, de elég sok találatot adott fel, ezért leszűkítettem a kört avval, hogy kávéházakba keresek munkát. Az egyik szimpatikus lesz, fel is hívom őket, de mikor megmondtam, hogy három embernek kéne munka, lecsapták a kagylót. Még eggyel megpróbálkoztam, de az is elutasít.

- Kész, feladom. Nem találok állást! Basszus, ez Szöul, ne már, hogy egy kávézóba se keresnek 3 kiszolgálót! – mérgelődöm a laptop előtt.

- Már megint magadba beszélsz.

Nem is láttam, hogy bejött a hálóba.

- És akkor mi van? – vetem hátra.

Mögém jön, vállaimra helyezi tenyerét, tarkómnál megérzem nadrágjának tartalmát. Előrébb hajtom a fejem, de Ő visszahúzza oda. Lehajol, hogy megtudja csókolni nyakamat. Áh… szóval már megint azt akarja csinálni. Persze ilyenkor jó vagyok neki…

- Most hagyj, munkát akarok keresni.

- Az előbb mondtad, hogy feladod. – továbbcsókolgatja nyakam.

- Naa… Ettől libabőrös leszek. – eldöntöm a fejem oldalra, hogy véletlen se tudjon arra a területre puszit adni.

- Inkább hagylak a picsába! – mérgesen ott akar hagyni, de utána szaladok.

- Várj már, nem úgy értettem, csak… Changjo. Én nem értelek. Te csak ki akarsz használni?

- Már miért tennék ilyet?

- Mert neked csak arra kellek.

- Mire? – értetlenül néz rám.

- Hát…baszásra. – ilyen csúnyán még talán sose ejtettem ki.

- Dehogyis! Olyan buta vagy.

- Akkor miért vagy amúgy bunkó velem? – csípőre teszem a kezem.

- Mert ilyen vagyok. – kitárja karjait és megrántja a vállát. – Nem tehetek róla. Ha nem tetszik, el lehet hagyni. Még nem késő.

- De én nem akarlak.

- Akkor meg? Tűrd csak a beszólásaimat. Van egy ilyen idézet, hogy azt szeretjük a legjobban, akit bántunk.

- Szóval szeretsz?

- Azt nem mondtam. Ez legyen az én titkom.

- De egyszer már mondtad… - lebiggyesztem alsó ajkamat. Megint akarom hallani.

- Az régen volt. Na, most jobb, ha elmegyek. Inkább találkozok a fiúkkal.

- Ne menj! – megpróbálom visszatartani, de ellök az ajtó elöl. A csuklója után nyúlok és visszarántom egyenest a számra.

Felugrok, a dereka köré teszem lábaimat, hogy meg tudjak kapaszkodni. Becsapja az ajtót és a hálószobáig meg se áll.

Kicsatolja a nadrágját és előveszi férfiasságát. Szemeivel belenéz enyémbe, aztán egy mindent mondó pillantással jelzi, hogy átvehetem tőle.

Kicsit undorodva bámulom. Egyszer élünk… Ebből nem lehet bajom. Megmarkolom és lassan közeledni kezdek felé a fejemmel is. Megremeg ajkam, kinyitom és beleteszem számba a makkját. Először csak nyelvemmel érintem meg, körbenyalom, aztán szívogatni kezdem.

Negyed óra után egészen jól bele jöttem és már én is élvezem. Kezemmel is belesegítek, hogy gyorsabban túl legyünk ezen. Egész mélyre dugdosom.

Changjo nyugodtan fekszik és néz munkám közben. Néha-néha felsóhajt, de olyan, mintha unná a dolgot. Felgyorsítom a mozgást kezemmel, mire a hímvesszője merevvé válik. Jonghyun becsukja a szemét, türelmesen várja végeztét.

Belefolyik magja a számba, amit nem nyelek le, hanem kiköpök egy zsebkendőbe. Ami meg még lefolyik hímtagján, azt letörlöm.

Felkúszok hozzá és beleharapok húsos ajkába.

- Azt hiszem, megérdemelsz egy Szeretleket. – suttogja.

- Ó, valóban? Most érezzem magam megtisztelve?

- Szerintem igen. – csücsörít, hogy adjak neki megint egy csókot.

- De akkor halljam rendesen.

- Sun Ji, én iszonyatosan szeretlek. – nyakamat piszkálja ajkaival. Fogaival összecsípi a bőrömet, nyálával sikamlóssá teszi azt.

- Ezt már szeretem. – elégedett vagyok magammal. – Azért még egyszer hallhatnám?

Megnyalja a fülcimpámat és belesuttogja a fülembe: - Szeretlek Angelem.

A vérem arcomba szökik, bugyimat szerintem teljesen eláztattam nedvemmel, szívem hevesebben ver, mint bármikor máskor. Egy bajom van… ennél jobban már amúgy se tudnám Őt imádni…