26. ~ Féltékenykedés

- Sun Ji, iparkodj. Szedd össze minden cuccodat, öltözz fel és megyünk haza. Irtó gyorsan ki kell festeni a szobát.

Időt se ad, hogy kijózanodjak rettenetes álmomból, máris pakolnom kell. Lerántja rólam a takarót és már épp készültem volna lekiabálni a fejét, amikor egy váratlan nyomás éri arcomat. Egy halk cuppanással válik le róla.

- Amúgy jó reggelt.

Mindjárt jobb kedvem lesz. – Neked is.

Kikászálódok az ágyból és magamra húzom a földre ledobott, gyűrött köpenyt. Még mindig nedves. Ahogy hozzáér a hűvös anyag a bőrömhöz, libabőrös leszek.

A bőröndömből kiveszek egy hosszú nadrágot és egy fehér inget, a többi dolgomat meg csak bedobálom összegyűrve.

Changjo segít felöltöztetni, én pedig neki. Ingjét gondosan begombolom és kisimítom, nyakkendőjét megkötöm.

- Többször is hordhatnál ilyet. Nagyon-nagyon jól áll.

- Azért egész napos viseletnek nem túl kényelmes. Te sem hiszem, hogy jól éreznéd magad egy kosztümben.

Eltalálta. – Igazad van. – jegyzem meg.

Megigazítom a párnákat és szépen leterítem a takarót.

- Minek rendezkedsz? Mindjárt jönnek a takarítók, azok úgyis rendet tesznek.

- Jajj, ne legyél már ilyen. Csak nem hagyom így, itt az egészet. – lenézek a lábam elé, mert talpam alatt valami papírszerű anyag bújik meg. – Ez mi? – kapom fel, de valami színes kiesik belőle. – Basszus, ez az óvszer. – messzire hajítom a zsepit, egyenesen neki az ablaknak.

- Ajj! – megint mogorva. Felveszi mindkettőt és kidobja a kukába. – Jobb, ha elindulunk. Nem akarom, hogy bármi is történjen még itt.

Egyet értek. Megragadom a bőröndöm és kitopogok a folyosóra.

- Megvan a kártya? – fordul hozzám ezzel a kérdéssel Changjo.

A kártya! - megijedek. – Hova a francba is raktam… ?- gondolkodom. Végigtapogatom a nadrágom, de leesik, hogy nem ez volt rajtam tegnap. - Akkor hol lehet? – Beletúrok a kistáskámba és a kezem ügyébe akad. Megkönnyebbülök. – MEGVAN! – jelentem ki örömittasan.

- Szerencséd.

Ő is előveszi az övét.

Lemegyünk a recepcióhoz, Changjo pedig elintézi a pénzügyeket meg leadja a kártyákat. Amint kisétálunk az épületből, kilazítja a szoros nyakkendőt.

- Uh, megváltás. Utálom ezt a szart. – le is szedi.

- Lehet kicsit szorosra kötöttem. – megállunk a lépcsőn. - Hol van a kocsi? – magasra ágaskodom, és szemem fölé helyezem kezemet, hogy leárnyékoljam. – Ott! – bökök a járműre.Odaszaladok, Changjo kinyitja nekem, én pedig bepattanok.

 A kesztyűtartóból kiveszem az aRtisT albumot és beteszem a CD lejátszóba. Jonghyun hátra dobja a bőröndöt, majd Ő is beül a kocsiba. Meglátja kezembe az albumot és elmosolyodik. – Angel. – gyengéden összekócolja hajamat.

- Igen, az vagyok. Most csönd! Énekelni szeretnék.

- Nekem nem is szabad? – nevet.

- Dehogynem.

Miközben szépen elénekelgetek egymagam, (mert Changjo csak a saját részeit dalolgatja) addig nézegetem a képeket. Chunjinál elidőzök egy kicsit, de ezt rossz szemmel nézi Jonghyun, ezért lapoz helyettem. Homlokráncolva kapom fel a fejem.

- Naaa! Csak megnéztem.

- Ne nézegesd!

Áhh… szóval féltékeny. – hogy megbizonyosodjak róla, visszalapozok. Megint vesz rá egy pillantást és ellapoz.

Jól van, te akartad… - továbblapozgatok, de amikor odaérek a képeihez, szinte meg se nézem, csak megyek tovább.

Nem mond semmit, de keze megfeszül a kormányon, zsörtölődő fejét az útra szegezi. Hazáig nem szól egy szót se, sőt, még a CD-t és átnyomja rádióra.