25. ~ Szeretlek.

Az ágy széléig araszolunk, ahol aztán ledönt a matracra és rám veti magát. Nyakamat falja, fülcimpámat harapdálja, ajkamat tépkedi. Telhetetlen. Nem tudja eldönteni, mit akar, most, hogy megkapott.

Én csak hagyom, hogy Ő vezessen, mert ebben a dologban egyáltalán nincs tapasztalatom. Bár szerintem Changjonak se volt még ilyen élménye, mégis Ő a férfi.

Vastag szája kulcscsontomhoz ragad, aztán apránként halad lefelé. Alig érezhetően nyomja rá puha bőrét, a hideg kiráz tőle, viszont elindult bennem egy féle érzés, valamiféle izgalom, amit eddig nem éreztem, vagyis egyszer, amikor Changjoval először csókolóztunk.

Már a medencecsontom környékén jár, amikor beletúrok a hajába, hogy megállítsam. Mosolyogva felnéz rám, és megkérdezi: - Szükségét érzed?

Minek? – merül fel bennem a kérdés, de leesik, még mielőtt ezt kimondtam volna hangosan. Előjáték.

Nem ártana, de Changjo már annyira akarja. Csak nem lehet olyan rossz. Kibírom.

- Nem, nem szükséges. – talán most hoztam meg életem legrosszabb döntését.

Kiköti a köpenyemet és óvatosan kibújtat belőle. Édes, mosolygós szemeivel végigmér, még egyik ujját is végig vezeti testemen, ami csak még inkább felvillanyoz.

Felülök, hogy én is segítsek kibújtatni a köpönyegből. Ahogy széttárom mellkasánál, kezem izmaira téved. Ilyen gyönyörű felsőtestet még nem láttam. Kidolgozott, izmos karjain megfeszülnek az inak, ahogy melléhez érek.

- Nem kéne, esetleg… védekeznünk? – szégyenlősen suttogom nyakába.

Kihajol az éjjeli szekrényhez és előveszi a kis fiókból a gumit. – Tudtam, hogy kell. – széles vigyorától teljesen elolvadok. Én egyre szerelmesebb vagyok ebbe az emberbe…

  Felfedi előttem ágaskodó férfiasságát, amitől megilletődök, de aztán mosolya elfeledteti velem, hogy ez perceken belül bennem lesz.

Felveszi a zöld gumit.

Vállamnál fogva fektet le ismét, Ő pedig fölém mászik. Hogy húzza a dolgot, még egy ideig puszilgat, aztán a lábát is átdobja testem felett.

- Még egyszer ne haragudj Sun Ji, én nem tudom mi ütött belém. És akarom, hogy tudd. Nagyon szeretlek. – bekönnyezem.

Megragadom mindkét oldalt az állkapcsánál és szorosan arcomhoz húzom. Olyan hevességgel kap nyelvem után, hogy fejem alatt a párnák teljesen besüllyedtek. Kezemmel jobb karjához kapok, és akkor megérzem makkját a bejáratnál.

Már az első percben folyik rólam az izzadság. Meg se merek mukkanni, nem akarok panaszkodni. Mégis kellett volna valami…

- Lazulj el édesem. – mondja halkan számba.

Így teszek. Ellazulok, nem gondolok arra, mi vár rám.

És be is válik. Changjo egész jól fel tudja helyezni, bár néha meg kell állnia, mert olykor belemélyesztem húsába a körmöm. Feltörekvő kiáltásaimat visszatartom, de sóhajaim egyre hangosodnak.

- Chang-Changjoooh. – lihegem. – Váhrj! – állítom le. Azt hiszem átszakította. Nagy levegőket veszek, Jonghyun alkarján levezetem a nyomást.

- Jól vagy? – kapja fel buciját.

- Ah-azt hiszem igen. – fújtatom.

Megint visszatér számba, férfiasságát is addig nyomja, míg tövig bennem nem lesz. Miután eljut odáig, kimászik ajkaim közül és az arcomra meredve kezd el bennem mozogni.

Már az Ő szájából is jönnek kisebb lihegő hangok, a nedvesség róla is folyik.

Nedvem elég síkossá tette a felületet, a mozgást is egyre inkább gyorsítja, egyre mélyebbre lök.

Sóhajaimból nyögések lesznek. Changjo nevét suttogom.

 Aztán elmegyek. Hirtelen jön az egész, de egyre fokozódik bennem, aztán szétárad a testemben az érzés és agyam azt üzeni: end, ready.

 Changjo becsukja a szemét, hátraveti fejét és elernyedten lök rajtam még párat. A gumi megtelik anyagával.

Kihúzza belőlem és ledől mellém. Hangosan veszi és fújja ki a levegőt, szinte velem egy ütemben. Lehúzza férfiasságáról a gumit és egy zsepibe csomagolja. Hanyagul ledobja a szőnyegre.

Majd fél óráig még így, kiterülve fekszünk meztelenül, lihegve, mire mindketten lenyugszunk.

Elsőként Ő töri meg a csendet.

- Ne aludjunk? Elfáradtam. – vallja be.

- De, aludhatunk.

Gondosan rám teríti a takarót és édesen magához húz. Bevackolom magam teste melegébe.

- Nagyon szeretlek. – olyan jó végre kimondani.

- Én is, te kis Angel. – megigazítja rakoncátlan hajszálaimat.

Lekapcsolja az éjjeli lámpát. Feltornászom magam arcához, hogy egy jó éjt puszit tudjak adni neki. Ő is viszonozza.

Még szorosabbra foglya ölelését, teljesen odaprésel mellkasához, de nem bánom. Így érzem magam biztonságba.

- Jó éjt. – elhalkulva suttogja.

- Neked is. – alighogy kiejtem ezeket, már húzza is a lóbőrt. Én is lehunyom a szemeimet, aztán pár perc múlva már én is egy másik világba kerülök.