Fél órája keresgélem azt az
utcát, amiből jöttem, de egyre ismeretlenebb környékekre tévedek be. Pulzusom
rendesen megnőtt, kezeim remegnek, annyira izgulok és egy kis félelem is van
bennem. Beletúrok a táskámba rágó után kutatva és a telefonom siklik el
kézfejem mellett. Kiveszem és a névjegyekbe lépek be. Megragad a tekintetem
Changjo telefonszámán, persze ott lebeg a szemem előtt, hogy úgyse fogja
felvenni, pláne nem eljönni értem, hisz edzésen van. Mellesleg Chunji vitte el.
Ekkor egy névjeggyel lejjebb tévedek. Chunji. Neki van kocsija is és van olyan
kedves, hogy eljöjjön értem, de megint csak azt hinné, hogy kihasználom…
Első csöngés… második… harmadik…
negyedik…ötödik… kezdem feladni.
- Szia, én Ricky vagyok.
Chunji most nem ér rá.
- Ricky, tudnál szólni neki,
hogy eltévedtem és el kéne értem jönni. Kérlek ne Changjo előtt említsd meg.
- Hát persze. – mondja negédes
hangon. – Oh, Sun Ji-ssi, milyen utcában vagy?
Keresek egy utcatáblát és
leolvasom róla a nevét. – Itt leszek a sarkon. – teszem hozzá.
- Rendben. Mindjárt félrehívom
Chunjit. Sziaaaa.
- Szia. – leteszem.
Aggodalmasan leülök a padkára és várom Chunjit.
- Eltévedtél báránykám. –
húzza le a kocsi ablakát Chunji.
- CHUNJII! – felugrok és már
nyitom ki az ajtó, hogy beüljek. – Tudod, hogy mennyire örülök, hogy látlak.
- Azt meghiszem. Hogy tévedtél
el?
- Kerestem állást.
- Azt minek? – köszönés képen
átölel.
- Kirúgtak.
- Aish… Az nem jó. És találtál valamit?
- Nem igazán. Sehol sincs üresedés. Pláne nem 3 embernek.
- Ezt hogy érted? Nem csak téged rúgtak ki?
- Neeem. Csak engem dobtak ki, de utánam jön Ni Yae is és
lehet még egy munkatársunk is.
- Ja. Értem. Most haza vigyelek?
- Mindenképpen. Bőven elég volt nekem ennyi mára. Este
meg elmegyünk vacsorázni Changjoval.
- Jó szórakozást. – mosolyt erőltet arcára.
- Meglesz. – alsó ajkamat harapdálom. Lehet mégse kellett
volna elmondanom neki. – Chunji, nem lenne kedved ma elmenni randizni?
- De nem most mondtad, hogy vacsorázni mész? És amúgy is,
RANDIZNI?
- Nem velem te butus. Ni Yaevel.
- De nem is ismerem.
- Épp itt az ideje, hogy megismerd. Szegényem, nemrég
szakított vele a barátja, és épp itt lenne az ideje, hogy túltegye rajta magát.
Jól esne neki biztos, ha elhívnád. Csak menj el a kávézóba és tegyél úgy,
mintha akarnál venni valamit. Fizetéskor meg elhívod és kész. – tapsikolok.
- Sun Ji, neked honnan származnak az ilyen gondolataid?
Eszméletlen csaj vagy. – nevet hangosan.
- Most azonnal menj a kávézóba és hívd el. Én megvárlak a
kocsiban.
- Ez nevetséges. Nem mehetek csak úgy oda.
- Dehogynem! Biztos eljön veled.
- Nem és kész. – tesz pontot a civakodás végére.
- DE! – mérgesen összeráncolom a homlokom. –
DEDEDEDEDEDEDDEDEDDEDE!!!
- Befejezed, ha azt mondom, elmegyek vele?
- Ezt akartam hallani végre. – vicsorítok.
Negyed óra múlva már ott állunk a kávézó előtt. Chunji
kiszáll a kocsiból és bemegy. Mivel az egész épület üveges, ezért látom a
fejleményeket.
Chunji odabattyog a pulthoz, és bingó, Ni Yae a
kiszolgáló. Beszélgetésbe elegyednek, már jön is a kávé, aztán még valamit mond
Chunji. Igen, már fizet is. Ni Yae mosolyog mint a tejbetök, kezét szája elé
kapja. Ez az! Aztán fél perc múlva már kint is van Chunji. Lebukok az
anyósülésen, hogy barátnőm ne vegyen észre.
- Itt vagyok. Te mit művelsz? – ül be mellém.
- Csak nem akarom, hogy észrevegyen. – mondom a térdeim
között. – Mit mondott?
- Ma este fél nyolcra elmegyek érte. A Han-folyóhoz
akarom vinni.
- De romcsi vagy.
Kihajt a parkolóból és végre felnézhetek rá.
- Amúgy neked bejön Ni Yae?
- Szép lány és aranyos. Kíváncsian várom az estét.
- Hát még én, de ne értsd félre, nem azért, mert
Changjoval elmegyünk. Jó, bevallom azért is. – pirulok el egy kicsit.
Csendben telik el az a fél óra, míg hazaérünk. ChanHeet
megölelem és sietősen felszaladok a lépcsőkön. Annyira izgulok az este miatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése