16. ~ Ki vagyok rúgva.

Lefagyva állok főnököm előtt. – Tessék?

- Mondom, ki van rúgva.

- De hát… - csak hebegni tudok. Nem tudom felfogni, hogy mit is jelentsen ez. Jó, volt néhány baklövésem, de helyre tudnám hozni.

- És ha most megbocsát, szeretnék visszatérni a munkámhoz. Mint vendég, szívesen látlak itt továbbra is. Kedvezményre viszont ne számítson. – és hátramegy az irodájába.

- Sun Ji. Minden oké? – jön oda Ni Yae.

Nyelek egy nagyot. – Nem. Ezen a világon már semmi nem oké. Ni Yae, ez életem legrosszabb napja.

- Naa, ne mondj ilyet. – szorosan átölel. – Foglalj helyet, hozok neked egy kávét és mindent megbeszélünk. Myung Kyunak átadom a helyemet egy fél órára.

- Csak kávét ne. Egy életre elment minden ilyentől a kedvem.

- Akkor teát. Tök mindegy. A lényeg, hogy beszélnünk kell. – odavezetett egy asztalhoz és lenyomott egy székre. Velem szembe foglalt helyet és egyből neki is látott a mondandójának.

- Attól még, hogy kirúgtak nem dől össze a világ. Keresel egy másik állást, és tudod mit? Ha találsz egy jobbat, megfontolom, hogy itt hagyom ezt, és jövök én is veled. Bár Myung Kyut se szívesen hagyom itt. – bök rá az említett fiúra. Ő nemrég csatlakozott hozzánk, de mindenki hamar megkedvelte. Az a tipikus kedves, aranyos, fiatal,  jó srác és nem is néz ki olyan rosszul se. Mindig nagy sikere van a női vevőknél.

- Úgy gondolod beleegyezne ő is, hogy itt hagyja ezt a helyet? Ki lesz bukva a főnök, ha megtudja, hogy még két alkalmazottja ki akar lépni. Alig maradnak páran.

- Így igaz. De nézd a jó oldalát, az egész az ő hibája lesz, amiért kirúgott téged.

- Myung Kyu! – szólok neki. Sietősen odajön az asztalhoz és bájos mosolyát kivillantja nekünk. – Figyelj Myunggie. Van egy tervünk, de szeretném, ha te is benne lennél a dologban.

- Hallgatom a hölgyeket. – ezer wattosan csillogó fogaival közelebb hajol hozzánk, hogy más ne hallja a beszélgetést. Én is suttogóra veszem.

- Kirúgtak innen. És ha minden igaz, és találok egy jobb munkahelyet, akkor Ni Yae is elmegy innen. Viszont rájöttünk, hogy nem szívesen hagyunk itt téged, mert azért valljuk be, mi hárman voltunk itt a legjobbak.

Bólogat.

- Azt akarjátok, hogy én is hagyjam el ezt a helyet?

- Pontosan. – mondjuk egyszerre Ni Yaevel.

- Rendben, de csak akkor, ha valami tuti helyen találsz munkahelyet.

- Mindenképpen. A szarokat nagy ívben kikerülöm. Akkor mindent megbeszéltünk.

- Héé. Ni Yae, Myung Kyu, ne trécselgessetek, menjetek a dolgotokra. Sun Ji, te meg ne tartsd fel őket. Ugye nem akarod, hogy ők is olyan sorsra jussanak, mint te? – förmed ránk a főnök.

- Nem uram. – meghajolok és kitűzök a kávézóból.

Igaz, hogy most rúgtak ki, de jó kedvemet senki nem tudja elvenni. Ez az ötlet nagyon tetszik, és remélem össze fog jönni. Már csak egy jó állás után kéne kutatni.

Szöul utcáit járom két órája egy kávézót keresve, ahol esetleg van üresedés. Többe is betévedtem, de persze sehol se keresnek alkalmazottakat. Éttermeket is meglátogattam párat, de azokban is ugyanaz a helyzet.

- Soha nem fogok találni jó állást. – szomorodok el. Emlékszem, hogy mennyi idő alatt is találtam meg azt a kávézót, ahol eddig dolgoztam. Több mint egy hónapig kutattam, mire megtaláltam, és mikor befogadtak, iszonyat nagy lelkesedéssel kezdtem bele. Végül elveszett ez a muníció, amikor már régóta dolgoztam ott. Egyre unalmasabb lett.

Hosszas gondolatmenetem alatt észre se vettem, hogy mennyi utcát hagytam el anélkül, hogy figyeltem is volna az üzleteket. Az észbekapásomat telefoncsörgésemnek köszönhetem. Kiveszem a táskámból a telefont és felveszem.

- Háló.

- Szia, Sun Ji.

- Changjo?

- Igen, én vagyok. Mi újság?

- Kirúgtak. Állást keresek.

Légzését hallom a vonalban, de nem mond semmit.

- Nem vagy szomorú? – kérdezi fél perc után.

- Hmm… Annyira nem. Az keserít el, hogy nem találok munkát. Két és fél órája bolyongok az utcákon. Lassan már azt se tudom, honnan jöttem.

- Ugye visszatalálsz? – aggodalom bujkál hangjában.

- Majd valahogy. Amúgy miért hívtál?

- Szünet van, gondoltam felhívlak. Jó, volt szándékom is.

- És mi lenne az? – elkap a kíváncsiság.

- Nem jönnél el ma este velem vacsorázni?

- Dehogynem. – majd kiugrok a bőrömből.

- Olyan 8-ra hazaérek. Addigra legyél kész. – érzem rajta, hogy ő is izgul.

- Készen leszek. További jó gyakorlást. Ügyes legyél. – meg se várom, míg válaszol, egyszerűen kinyomom. Szaladok visszafelé, ahonnan jöttem. A kocsit egy Starbucks mellett raktam le, ahova először betévedtem. Talán egy óra gyaloglásnyira volt innen, de vajon merre?