24. ~ Habfürdő.

Egy pillanatig Ő sem tudja felfogni, hogy mit is csinálok, de aztán feleszmél és legurít magáról.

- Ezt mégis hogy képzelted? – mérgelődik. – Tényleg elmehetnél prostituáltnak!

Az ágyon ülve bámul rám. Először összeráncolt homlokkal tekint szénfekete pupilláival rám, majd egyre lágyabbak lesznek azok a ráncok, míg végül teljesen eltűnnek.

- Sun Ji? – ilyen selymes hangja még sose volt. Olyan szépen csengett a nevem ebben a szépen formált kérdésben.

Tenyere lassan közeledik arcomhoz, de elhúzódom. Megrémültem. Félek, hogy ez a gyengédség csak egy átverés, és igazából meg akar ütni.

- Hé, Sun Ji. Ne bújj el. – leveszi a párnát az arcomról. Megbánás. Ezt látom rajta. – Nem bántalak többet, csak ne félj tőlem.

A rémültség feloldódik bennem, a könnycsatornámban felgyülemlett könny egyszeriben felszívódik.

- Ígérd meg, hogy soha többet nem csinálod ezt velem. – odakúszok hozzá, hasába fúrom fejemet.

- Ígérem. – hátamat simogatja. – Én… nagyon sajnálom. – állát a hajamba mélyeszti, még egy puszit is kapok rá.

Zsibbasztó érzés terjed szét egész testemben.

- Sun Ji! – szólít fel harmadszorra is.

Kimászok alóla, hogy rá tudjak nézni. – Igen?

- Lehet elsőre furán fog hangzani, de – ha zavarba jön, az már csakis valami olyan lehet… - nem fürdenénk együtt?

Megdermedek. Hogy mi? Számat is eltátom, de Changjo becsukja nekem.

- Persze nem muszáj, ha zavarba vagy. – vastag száját széles mosolyra húzza.

Még mindig nem tudom, mit válaszoljak rá.

- Öhm… Ha tudsz várni pár percet. Női szükséglet.

Erre felkacag. – Persze, ha csak ennyin múlik.

Kiveszem a bőröndömből a pipere cuccom és beszaladok vele a fürdőbe. Levetkőzöm meztelenre és előkapom a borotvát. Amilyen gyorsan csak tudom, nagyjából leszedem mindenhonnan a szőrt, majd lemosom a sminkem és felteszek egy vízálló szempillaspirált. A hajamat feltűzöm, hogy ne legyen vizes. Magam köré terítek egy törölközőt és szólok Changjonak, hogy bejöhet.

Leveti a pólóját, én meg automatikusan hátat fordítok neki. Elsiklik mellettem és megengedi a vizet a kádba.

Úgy nyúl a csap után, hogy direkt hozzáérjen mellkasa a karomhoz. Oldalazva arrébb megyek.

Miután beleöntött egy csomó habfürdőt és pezsgőre állította a funkciókat, valami iszonyat hamar tele lesz a kád habbal.

- Akkor, mész előre? – kérdezi.

- Igen, de akkor fordulj el.

Így tesz. Ledobom a földre a törölközőt és bevetem magam a habok közé.

- Oké, már jöhetsz. – mosolygok rá.

Leveszi magáról a nadrágot, de mikor az alsóját is elkezdi lehúzni, tekintetemet elkapom, még kezemmel is eltakarom a szemem.

A víz szintje megemelkedik, ahogy beül Ő is a kádba. A kád elég nagy, de így is kénytelenek vagyunk egymáshoz érni. Félek, hogy véletlen hozzáér a lábam olyan részéhez, amelyikhez nem kéne.

Hogy őszinte legyek saját magamhoz, kényelmetlenül érzem magam.

- Várj, átmegyek oda, akkor jobban elférünk. – mutat jobb oldalamra.

Eddig szembe ült velem. Átcsúszik mellém, bal karját átdobja vállamon és kényelmesen elnyújtózkodik.

- Lazulj már el egy kicsit. – utasít. - Nem látom semmidet. A sok hab eltakar. Akkor mitől tartasz?

Valamilyen szinten igaza van, de én sokkal jobban tartok attól, hogy valamimhez hozzáér. Keze már így is vészesen közel van a mellemhez.

Azért megpróbálok ellazulni. Lejjebb ereszkedek és a habbal kezdek el játszani. Changjo fejére fújok egy jó nagy adaggal, amit vissza is kapok. Odáig fajulnak a dolgok, hogy már nem is érdekel, hogy anyaszült meztelenül vagyok egy fiúval. Egymást fröcsköljük vízzel, még a hajam is tiszta hab lett.

Ennyit már régen nevetgéltem, főleg Jonghyunnal. Sőt, vele talán nem is röhögtem így.

Changjo megfogja a zuhanyfejet és megereszti. Kezemmel az arcom elé kapok, de az nem véd meg semmitől.

- Nee, elég lesz. Kifröcskölöd a vizet a kádból. – visítom.

Elzárja, aztán visszafordul felém.

- Majd kitakarítják. Azért vannak a takarítónők.

- Amikor a fiúkkal vagy egy hotelbe, akkor is mindig ekkora felfordulást csináltok?

- Viccelsz? Ennél kétszer nagyobbat. Egyszer látnád, hogyan fürdik Ricky! Az valami katasztrofális.

Megint elnevetjük magunkat, aztán egyszeriben mintha elvágták volna a hangot. Komollyá válik köztünk a levegő. Changjo ajkaimat vizslatja, aztán még lejjebb téved szeme. Pont oda, ahol sűrűbben vannak a habok. Belenéz lélektükrömbe. Térdelő pozíciójából felemelkedik, karjaira erősödik, szemeit lecsukja és szájainkat összeforrasztja. Gyengéden játszadozni kezd alsó, és felső ajkammal, aztán szinte egyszerre kezdjük el keresni egymás nyelvét.

Közelebb csúszik, hogy ne kelljen előre hajolnia. Kezei így szabaddá válnak, garázdálkodhatnak testemen. Elsőként vizes hajamba túr bele vele és megy tovább, egészen a vállamig. Ott megáll egy pillanatra, aztán az én kezem után nyúl, hogy össze tudjuk kulcsolni őket.

    Kiveszem ujjai közül az enyémeket és ráteszem nyakára őket. Kicsit eltolom magamtól Jonghyunt.

- Lehet ezt máshol kéne folytatnunk… 

Kiszállunk mindketten, belebújunk a köpenyekbe és folytatjuk a nyelvtornát.