44. ~ Eredmény

*Hat héttel később*

Changjo napok óta nincs itthon. Thaiföldre mentek turnézni, és most iszonyat hiányzik. Igaz, minden nap beszélünk telefonon, de az mégsem ugyanaz. Mellesleg el kéne neki mondanom valamit, de nem akarom, hogy aggódjon értem.

Mostanában nem vagyok valami jól. Sokszor elvesztem az egyensúlyom, nincs étvágyam, vagy épp az ellenkezője, de akkor mindent befalok.

Nem tudom, mit tegyek. Lehet el kéne mennem orvoshoz…

*Két óra múlva*

A várakozóban ülök egy órája, de még mindig rengetegen vannak előttem. Már szétuntam az agyamat, és ott tartottam, hogy inkább visszajövök később, amikor egy ismerős arc jelent meg.

- Sunji? Te mit keresel itt? Csak nem beteg vagy? – szalad felém NiYae.

- Nem. Nem tudom. De, lehet.

Elneveti magát.

- Akkor gondolom igen. Mi a baj?

- Ígérd meg, hogy nagyon tartod a szádat.

- Ígérem. – feltartja a kisujját, mire átfonom az enyémmel és végrehajtjuk a kisujj esküt.

- Rohadtul szédülök pár napja. Meg étlen vagyok, néha meg egy egész disznót meg tudnék zabálni.

- Hm. És mikre gondoltál. Miért van ez?

- Már mindenre gondoltam. Igazából jól vagyok, szóval nem hiszem, hogy bármiféle vírus lepte volna el a szervezetem.

- Nem lehet, hogy… esetleg… érted.

- Nem.

Közelebb hajol, egészen annyira, hogy csak én halljam szavait. – Nem lehet, hogy terhes vagy?  

- Nem! – állítom ki teljes határozottsággal, pedig már többször is gondoltam erre az eshetőségre.

- Biztos? Csináltátok gumi nélkül?

- Nem, nem emlékszem. Ahj, NiYae, már annyira egybefolynak az emlékeim. Túl sokszor csináljuk. Talán a szülinapján. Az hat hete volt.

- Kim Sun Ji. – szólítanak be a rendelőbe.

- Megvársz? – kérdezem barátnőmet.

- Persze. Úristen, nagyon izgulok.

- Hát még én. – félve indulok el.

Elég sokáig eltartottak a vizsgálatok, de bent nem mondtak semmit, csak egy borítékot nyomtak a kezembe és hazaküldtek.

  NiYae is jött velem, mert nagyon kíváncsi az eredményre.

Mindketten leülünk a kanapéra, barátnőm átkarol, és azt suttogja a fülembe, hogy bármi is lesz az eredmény, örüljünk neki.

- Én nem vagyok benne biztos, hogy akarok gyereket. Nagy felelősség. És fogalmam sincs, hogy Changjo mennyit kereshet.

- Istenem, Ő idol. Csak nem lehet olyan kevés pénze, hogy ne tudja eltartani a saját gyerekét és a barátnőjét.

- De akkor is nagyon oda kell figyelni egy gyerekre. Nem tudom, hogy lenne-e elég türelmem, főleg egyedül. Changjonak se tenne jót, ha ez kiderülne.

- Azt mondom ne stresszeljünk rá. Először lássuk az eredményt.

Feltépem a borítékot. Lassan kicsúsztatom belőle a lapot, és széthajtogatom.

- Várj! – állít meg NiYae.

Értetlenül nézek rá.

- Mielőtt még bármi is történne, szeretném neked elmondani, hogy randizgatok Hyukjinnel.

- Naaa, ennek örülök. – mosolyodom el. – Gratulálok. Még ha most az én életem romokban fog heverni, legalább téged hadd lássalak boldognak.

- Ajj. Tudod mit? Felmondok a munkahelyemen, és leszek a dadád. Még fizetned se kell.

- Akkor meg miből fogsz megélni?

- Hát, majd valahogy, de mindenképpen szeretnék melletted lenni.

Meghatódom. Mostanában nagyon elegem volt NiYaeből, de ő végig tűrte, hogy ellenszenves voltam vele, és most meg ez. Még is kiáll mellettem. Ez nagyon édes tőle.

- Naa, most miért könnyezel? – törli le arcomról a nedvességet.

- Köszönöm. – belevetem magamat a karjaiba, és keservesen zokogni kezdek.

- Cssss… Minden oké. – fejemet simogatja lágyan és ringatózik előre-hátra. – Elolvashatom a lapot?

- Csak tessék. – nyújtom át.

Hamar végig fut rajta, de csak mosolyog, mint a tejbe tök.

- Azt hiszem, nagynéni leszek. – feláll, és örömittasan ugrándozni kezd.

Nem kapcsolok, ezért én is átfutom a levelet.

- Basszus. – teljesen magamba zuhanok. Letargikusan végig gondolom, hogy mi is fog történni akkor, amikor ezt Jonghyunnak elmondom. – Most mit tegyek Ni Yae? Hogy mondjam el neki? Iszonyatosan félek. Ugye nem fog kidobni?

- Nem dobhat ki. Majd elmondod neki, ha hazaért. Mikor is lesz vége a turnénak?

- Holnap este már itthon lesz.

- Akkor megszervezünk egy itthoni, kis romantikus vacsorát, és szépen elmondasz neki mindent. Megértőnek kell lennie, mert ebben az ügyben részben ő is hibás. Ne félj. Minden a helyén lesz.

- Meg fog változni az életem. Nem lesz több buli, pia, munka, sőt, még azt sem hiszem, hogy túl gyakran csinálhatjuk majd gyerek mellett.

- Áldozatokat kell hozni, de hé, lesz egy gyönyörű, és egészséges babád. A sajátod. Én már nagyon régóta vágyom egyre, de hát nincs még mellettem az igazi. Így elég nehéz.

- Talán Hyukjin lesz az igazi.

- Áh, nem vagyok benne biztos. Ő olyan… más. Most sokkal inkább a karrierjére kell odafigyelnie, hisz rookie banda a 100%.

- Tudom, de egy idő után kinövik ők is ezt a szerepet, és akkor már simább lesz a helyzet.

Ajtónyikorgást hallok. A bejárati felé kapom a fejem.

- Changjo?

- Az utolsó koncertünket el kellett törölnünk. Kicsit hamarabb értem haza. Remélem nem baj. – minden cuccát ledobja, és tárt karokkal várja, hogy ugorjak ölébe, de helyette megint csak elkezdek zokogni. 

43. ~ Minden a régi

Besüpped mellettem az ágy.

- Ki az? - pattannak ki a szemeim.

- Sss... csak én. Nyugi. - simogatja meg arcomat Changjo.

- Most hagyj békén. - lököm el magamtól kezét.

- Nem hagylak. Ne haragudj!

- De haragszom.

- Miért?

- Tudnod kéne!

- De csak véletlen csaptam rád akkorát!

- Nem is azzal van bajom, hogy megütöttél. - felcsúszok és nekidőlve a háttámlának bámulok tovább Changjo szemébe.

A sötétben is úgy csillognak. Ahj... Nem tudok neki ellenállni.

- Akkor mégis mi?

- Neked kell rájönnöd. - megmakacsolom magam. Nem fogok megbocsátani neki addig, míg nem tudja miért kér tőlem elnézést.

- Azért, mert beküldtelek?

- Nem.

- Azért, mert megijedtél tőlem, mikor kijöttél a fürdőből?

- Dehogyis!

- Nem tudom! Akkor azért, amit mondtam?

- És mit mondtál? - faggatom tovább, de legalább már közel jár az igazsághoz.

- Azt, hogy menj be.

- Neeem! Az után. - felpattanok és rácsapok egyet a karjára.

- Most én is sértődjek meg?

- De én se azért sértődtem meg, mert megcsaptál. Na jó, tudod mit? Ha most egyszerűen bocsánatot kérsz, akkor elfogadom. Kész agybaj ez az egész.

- Kim Sun Ji. Nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon sajnálom, bármit is mondtam, csináltam.

- Choi Jong Hyun. Most az egyszer elfogadom.

- Köszönöm. És most adhatok egy bocsánatkérő puszit?

- Ezt kérdezned kell?

Kezeimmel közrefogom buci fejét és megcsókolom.

Újból nekiáll simogatni. Kezdődik minden elölről.

- Sunji. Mérhetetlenül kívánlak. - suttogja fülembe.

Nem is várva, visszatér oda, ahol abba hagyta. Iszonyat gyorsan kicsomagol a ruháiból.

   Végig szalad felsőtestemen a szájával, és nemi szervemnél megáll. Nekilát izgatni ujjával és nyelvével.

- Ah, Changjo! - nyögdécselem. - Még!

Leveszi alsóját és rám mászik. Könnyedén becsúsztatja férfiasságát vaginámba, és mozogni kezd bennem. Lassan, de biztosan hullámzunk az ágyon. Az ágy háttámlája nekiverődik a falnak, halkabb koppanásokat idézve elő.

- Ez így nem lesz jó. - jelentem be.

- Ma este nem fog érdekelni semmi. Csak te. - Bár durván lök odalent, keze érintése még mindig oly gyengéd.

Szenvedélyesen összeforrnak ajkaink, nyelveink előszeretettel csiklandozzák egymást.

   Odalent nyílásom sikamlóssá vált, így merevsége egyszerűen tud ki-be járkálni. Makkja nekiütődik legérzékenyebb pontomnak, de még mielőtt bármiféle hangot válltana ki belőlem, Changjo megáll. Legurul rólam, de rákényszerít karjával, hogy én is forduljak vele.

Én kerülök felülre.

Belecsúszom ágaskodó férfiasságába, és most én kezdek el mozogni rajta.

Most sokkal mélyebbre megy, mint előtte.

Megint elérem az érzékeny pontomat, viszont most nem állok meg.

Egyre hangosabb sóhajok hagyják el a számat.

Jonghyun nemi szerve megkeményedik. Izmai megfeszülnek, mellkasa másodpercenként emelkedik fel és süllyed le.

Csípőmet megfogja és rásegít a gyorsabb mozgásra. Hátam egyszeriben megfeszül, fejemet hátracsapom. Tátott számon egy hang se jön ki.

Changjo belém ereszti melegségét. Muszáj gyorsan cselekednie, mert ki folyik nyílásomból. Visszafordulunk az eredeti helyzetbe, és úgy várjuk tovább, hogy megálljon magjának folyása.

- Kim Sun Ji. - suttogja fülembe érdes hangon. - Szeretlek. El sem tudod képzelni mennyire.

Ezt most csak azért mondja, mert megadtam neki azt, amit akart, de elfogadom. Egyszer szeretném, ha akkor mondaná, amikor nem történik semmi érdekes. Csak úgy.

- Én is szeretlek. - megcirógatom arcát és megcsókolom.

   Kimászik belőlem és felöltöztet. Betakargat gondosan, majd Ő is bebújik a takaró alá. Karjai közé fúrom magam.

- Most már tudod, miért kellett bocsánatot kérned? - kérdezem kíváncsiságból.

- Mindvégig tudtam, mit csesztem el. - fél mosollyal az arcán alszik el.

42. ~ Váratlan fordulat

Nyakába kapaszkodom. Erősen markolászom rövid, vastag szálú haját. Talán kicsit túl durván is.

Changjo ujja végigszalad szeméremdombomon, leír néhány kört az ajkamon, s megsimogatja csiklómat.

- Ah, Jonghyun! – suttogom a semmibe.

Kiveszi kezét bugyimból, nyelvével benedvesíti és visszacsúsztatja. Nekiáll csiklómmal játszadozni. Összecsípi, húzogatja, ujjait ide-oda futtatja rajta.

Csípőm automatikus mozgásba kezd. Megállíthatatlanul lököm előre, majd vissza, és ezt egyre gyorsabban.

Changjo befejezi a játszadozást, kezét is kiveszi, mire elszomorodom. Azt hittem, hogy több is lesz. Pedig már vártam, hogy beljebb is menjen. Helyette átfordít, így én kerülök alulra. Kezeimet kinyújtja, és ráveti magát a nyakamra megint. Most nem szívogatja, csak csókokkal lepi el, és ez kifejezetten jól esik. Főleg amikor egy-egy fájó sebemre ad puszit. Aztán megy lejjebb. Már a mellkasomnál tart, ahol sokkal több időt tölt el, mint bárhol máshol. Először csak nyelvével nyalogatja bimbómat, jól benedvesítve azt, majd már fogait is használva csipkedni kezdi. Kicsit sem jó érzés, de azt hiszem ez az éjszaka egy igen hosszú, kissé szadomazo jellegű lesz. Előre félek. Pedig Choi Jonghyun nem ilyen, de most látom a szemén, hogy ki van éhezve.

- Changjo? Ah.

- Hm? – néz fel egy rövidke pillanatra.

- Meddig akarsz még játszani?

Félmosolyra húzza húsos száját. – Sokáig. – lemászik rólam és a két lábam közé térdel. Izgalommal teli szemekkel vesz egy utolsó pillantást a bugyimra, aztán megszabadul tőle. Messzire hajítja és már be is fekszik combjaim társaságába. Nekiáll csókolgatni belül a lábamat, és a szeméremajkamig meg se áll. Ugyanezt teszi a másik oldallal is, csak annyi különbséggel, hogy az utóbbinál már nem parancsol magának álljt. Nyelve végigsiklik nyílásomban, és a hüvelyembe rakja hegyét.

Légzésem gyors tempót diktál, vérnyomásom az egeket veri. Teljesen felpezsdül a vérem. Nagyon dolgoznak bennem a hormonok.

- Jonghyun kérleekh. – erőfeszítésbe telt kinyögnöm, de így se figyel rám, ezért elismétlem még egyszer. Ezúttal viszont hangosabban.

- Ne zavarj már meg folyton! – rácsap a combomra. Elég erősen.

Igazából nem csak én ijedtem meg, hanem Changjo is. Szerintem már akkor megbánta, hogy rám ütött, amikor elindította a kezét felém. Mégis eliszkolok tőle.

- Sun Ji, én… - felém nyúl, de én felkelek a pokróccal a kezembe, és kimegyek a nappaliba.

Nem érdekel, mit akart mondani, bár sejtem. Ez most akkor is fájt. Mindennek van határa. Engem Ő ne bántson. Az a szerepe, hogy védjen, és szeressen, még ha néha elég érdekesen is fejezi ki szeretetét.

Nem megyek hozzá vissza, de Ő se jön ki bocsánatot kérni. Lehet jobb is. Most valamiért nincs is kedvem ahhoz, hogy hallgassam nyögdécselését.

Mérgemben észre se vettem, mennyire hideg van idekint. És rajtam csak egy paplan van. Ez nem lesz elég estére.

Felfedezőútra indulok, hátha Changjo előhagyta valamelyik ruháját a lakás többi részében. A hálóba ugyanis nem fogok bemenni.

Szerencsémre legyen mondva, hogy trehány barátom van. A fürdőbe nagyon sok ruhája hever a mosógép tetején, amik azért vannak ott, mert miután lefürdött, lusta ledobni őket a szennyesbe, vagy visszavinni a gardróbba.

Felhúzom az egyik kardiját és az otthoni háromnegyedes nadrágját. Visszabattyogok a kanapéra, de azt már elfoglalta valaki.

- Most meg mit akarsz? – kérdezem ingerülten. – Eddig nem voltál képes kijönni?

- Átadom a hálót. Gondolom, nem akarsz ma éjjel velem aludni.

- Úristen! Annyi bőr sincs a képeden, hogy bocsánatot kérj? – most aztán tényleg rendesen felkúrta az agyam.

- Éppenséggel lenne annyi, csak tudom, hogy te nem bocsátanál meg.

- Mikor nem bocsátottam meg neked eddig? – az egész lakótelep tőlem zenghet. Nem bírom tovább könnyeimet bent tartani.

 Nem válaszol. Éreztem, hogy ez lesz. Betrappolok a szobába és irtó erősen becsapom magam után. Elnyúlok a meleg ágyon, ahol nemrég még szenvedélyesen összeforrtunk, most meg álomba sírom magamat idegességemben. Vagy szomorúságomban, vagy lelki traumámban, vagy… mert igazából még mindig akarom Őt.  

41. ~ Előjáték

Lerak az ágy szélére és nagyon lassan hátradönt. Csípőmet a két lába közé szorítja és óvatosan ráül combomra, persze csak annyira, hogy az nekem ne legyen rossz.

- Félek. – vallom be.

- Mitől?

- Nem tudom. – becsukom a szememet, mert Changjo vészesen közelít felém. Megnyalja felső ajkamat és nekiáll tépkedni. Véletlenül annyira ráharap, hogy az vérezni kezd, de hagyom, hadd folytassa tovább kényeztetésemet.

És el is múlik hamar a fájdalom, mihelyst Changjo megtalálja, nyelvemet és elkezd vele játszadozni. Vad és durva játékot űznek egymással a két érzékszervek.

Átfordulunk, hogy én kerüljek felülre, és hogy kényelmesen rá tudjak simulni testére. Engedi, hogy én garázdálkodjak felette, így ki is élvezem a helyzetet.

Kicsomózom a nyakkendőjét, amellyel bekötöm a szemét.

- Erről nem volt szó. – kuncog Jonghyun.

- Hidd el, tetszeni fog.

Lemászok róla és átvedlem a ruhámat egy szexi halszálkás fűzőre meg egy hozzá illő fekete csipkés bugyira. Felcsatolom rá a csipkés harisnyát is, és újra visszamászom barátom testére.

Megragadom kézfejét és felvezetem egészen a mellemig, melyre rámarkol.

- Azt hiszem itt valaki átöltözött. – már nyúlni készül a nyakkendőért, hogy leszedje, amikor megállítom.

- Még hagyd. – suttogom továbbra is szexi hangon a fülkagylójába.

- Muszáj? – némi csalódottság cseng halk hangjában.

- Igen. Ne légy türelmetlen.

- Mire készülsz?

- Az titok. Egyelőre az. – felkelek és felkapcsolom a kislámpát. Meggyújtom a gyertyákat, majd újra leoltom a villanyokat és bekapcsolom a magnót, de csak egészen halkra állítom.

- Itt valami nagyon készülődőben van.

Végre sikerült elérnem, hogy egyszer az életben izguljon is miattam. Bár lehet, nem ebbe a formába szeretném ezt elérni, de kezdetnek ez is megfelel.

- Mindjárt meglátod.

Újra rávetődöm és adok neki egy nyelves puszit.

- Na, kész. – és leveszem róla a kendőt.

Huncut mosolya elárulja, hogy sikerült a meglepi.

- Azt hiszem ennél jobb szülinapom még sose volt.

- És még csak most kezdődik. – folytatom ott, ahol abba hagytam. Ajkuk megszűnhetetlenül egymáshoz tapad, miközben mindkettőnk keze folyamat a másik testét fogdossa.

Changjo fenekemet markolássza, én pedig a mellkasába kapaszkodom.

    Észre se vettem, hogy Jonghyun keze már a nőies felemnél jár, csak akkor, amikor bugyimmal kezdett el babrálni.

- Aish… ezek mindig kikezdenek velem. – suttogja.

- Mi lenne, ha előbb lecsatolnád a melltartó részről? – nevetek bele szájába.

- Nem is rossz ötlet. – felül és nekilát leszerelni rólam a fehérneműt.

Először csak a fűzőt, majd a melltartóval próbálkozik, de az nehézkesen megy neki.

- Ah, na jó, inkább segítek. – hátranyúlok és egy egyszerű mozdulattal kicsatolom az egészet és lecsúsztatom magamról.

- Köszönöm.

Mohón nekiesik számnak és megmarkolja mellemet, amelyet masszírozni kezd. Én közben megpróbálom kigombolni ingjét, de csak lassan haladva megy a dolog. Elég aprók a lyukak és nehezen csúsznak ki belőle a gombok.

Már Changjo se bírta tűrni, ahogy szenvedek, és egy mozdulattal letépte magáról az inget, majd elhajította messzire.

Egyszerre dőltünk hátra, szánk még mindig egybeforrva maradt.

Megragadom övét és egy határozott mozdulattal kicsatolom, aztán a gombját is kibújtatom. Lehúzza magáról a nadrágot, így már csak egy kis textil választja el szerveinket a teljes extázistól.

Nedvem megered, pedig még nem is csináltunk semmi olyat.

Felcsúsztunk egészen az ágy háttámlájáig. Changjo nekidőlve ül a párnák között, én pedig az ölébe, vele szembe terpesztek. Keze útja egy egyenes vonalat ír le egészen a bugyimig, ahova aztán becsúsztatja ujjait és elindítják bennem a bizsergő érzést.

Kezdődjék hát a legdurvább menet…  

40. ~ Szülinap

A fellépés megint felhőtlenül zajlott. Mindenki ügyes volt, jól teljesített, attól függetlenül, hogy most nehezebb dolguk volt a fiúknak, ugyanis élőben énekeltek.

Megpróbáltam végig jópofizni Yaenek, de semmi kedvem nem volt hozzá. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy rájött magától is. Lehet nem voltam kellőképpen elővigyázatos.

Amikor mondott valamit, akkor mosolyogtam, viszont utána egyből fintorogtam egyet.

   - Milyenek voltunk? – jön oda hozzám Changjo kiizzadva.

- A legjobbak. – megcsókolom. Igaz, a fellépés előtt még nehezteltem rá, de kiengesztelt, mikor a Girlfriend számukat nekem küldte. – A számért meg külön köszönet. Viszont most menj, és fürödj le, mert így nem megyek veled sehova. – megpaskolom verejtékes karját és meglököm, hogy induljon már el.

- Mindenkitől egy kis figyelmet szeretnék. – kocogtatja meg poharát Chunji.

Nagyon sokan gyűltek össze. Itt a 100% is, a Shinhwa, meg még egy csomó, számomra ismeretlen ember.

- Khöm. Na, átadom a szót Minsoonak.

- Miért pont nekem? – lepődik meg.

- Mert te vagy a leader.

Furcsa, hogy mindig emlékeztetni kell erre.

- Ja, tényleg. Hahóó! – zavarba van. Nem túl gyakran kell beszédet mondania. – Hát, nem is tudom, hol kezdjem. Köszönöm, hogy mindannyian eljöttetek. Először is, remélem mindenkinek tetszett az új számunk, és a tánccal is meg voltatok elégedve. Megpróbáltuk kihozni magunkból a maximumot. Saját véleményem szerint ez összejött. Nagyjából ennyi. Még egyszer köszönöm. – meghajol.

- Mi köszönjük. – tapsikál Andy Lee. - És már csak egy dolog maradt hátra. Hogy felköszöntsük a mi szülinaposunkat. Boldog szülinapot Choi Jonghyun.

Megfagy a vér is bennem. Hogy mi? Ma van a szülinapja? Én nem vettem neki semmit. Bazzmeg.

- Sun Ji. Jól vagy? – kérdezi Yae aggodalmasan.

- Öh, ja, aha.

- Csak nem elfelejtetted? – hüledezik.

- Áh, dehogy. Csak otthon hagytam az ajándékot. Gondoltam, majd ha kettesbe leszünk. Most viszont haza megyek. Nem érzem jól magam. – kamuzom.

Tuti vette a lapot. Mindegy, leszarom. Meg se várom, míg reagál a dolgokra, inkább kiviharzok a buszmegállóba.

Hamar jön is egy esti járat, amellyel haza tudok menni.

- Most mit tegyek? Már semmi jó dolgot nem tudok ebből kihozni. – mérgelődöm Sunnynak. – Mond meg, hogy lehettem ekkora..áh… Inkább nem is mondok semmit. Elment az eszem. Egy macskához pofázok. Úgyse beszél vissza. Changjonak igaza volt, még akkor, amikor ide költöztem.

Sunny hangos dorombolását egyetértésnek veszem. Tényleg bolond vagyok.

- Még mindig nem tudom, mit tegyek. – sóhajtom.

- Én nem haragszom rád, de kérlek, te se haragudj magadra. – két izmos kar átkarol hátulról, és gyengéd csókot lehel arcomra a szülinapos.

- Miért jöttél el?

- Mert valaki hiányzott a buliról. – belefúrja fejét a nyakamba.

Sose volt ilyen érzelmes velem. Mindig voltak ilyen pillanatai, de most különösen gyengéd hozzám. Lelkem megnyugszik valamelyest.

- Ne haragudj, hogy megfeledkeztem róla. – rondítom el a meghitt pillanatot.

- Már mondtam, hogy nem haragszom rád. – suttogja a fülembe, majd nyalogatni kezdi fülcimpámat.

- És ajándékot se vettem neked. – folytatom.

- Ami késik, nem múlik. És én most csak egyetlen egy ajándékra vágyom, amit remélem, a hálószobában megkapok tőled.

- A hálóban, a nappaliban, a konyhában, bárhol. – puha ajka már majdnem eléri a számat, amikor hirtelen elhúzódik tőlem, és mellém ugrik a kanapéra.

Átdobja bal karját a vállamon, jobb kezét pedig lábfejemre helyezi.

Orra már hozzáér az arcomhoz, amikor lejjebb vándorol, és a nyakamat veszi célul. Kulcscsontomig apró harapásokkal halad lefelé, majd ott megáll, és erősen összecsípi a bőrömet, amit szívni kezd.

Vállába mélyesztem körmeimet, és félkör alakú vörös sebeket hagyok rajta. Changjo felszisszen, de egy pillanatra se hagyja abba a szívást.

Nem érzek különösebb fájdalmat, de valahogy nem jön be a dolog. Viszont most az egyszer megengedem Jonghyunnak, hogy azt csináljon velem, amit akar, szóval, ha Ő neki ez kell, akkor hát legyen.

Keze becsúszik szoknyám alá, és folytatja útját csigalassúsággal.

Megnyalja a lila foltomat, amelyet Ő okozott, aztán vastag ajka végre az enyémen landol. Egyenes csókkal kezdi, apró puszikkal folytatja, feltérdel, hogy domináljon és kissé elfordítja a fejét, hogy bele tudjon nyalni. Derekába kapaszkodom, és én is felemelkedem, így megint egy szintre kerülünk. Ekkor Changjo feláll a kanapéról, és fejemnél fogva magával húz.

Becsukom a szemeimet, mert közben egy olyan kritikus pillanathoz érkeztem el, hogy már nem tudom magamat türtőztetni. Hátrálva járkálok, de fogalmam sincs, merre is megyünk.

A hátam nekivágódik a falnak, és ezzel el is hagyja számat az első nyögés.

- Jól vagy?

- Igen, hogyne. Csak folytassuk tovább. – Azonnal rávetődöm beszélőkéjére.

Lábammal közelebb húzom magamhoz, rácsavarodom.

Szoknyám felcsúszott egészen a derekamig. Vagyis Changjo miatt került az oda.

Bugyim szélét markolássza, és próbálja lejjebb húzni, de nem tudja, mert folyton visszacsúszik.

- Ez a rohadt… - mérgelődik.

- Psszt…. – csitítom. – Hagyjad még. Inkább menjünk be. – suttogom erotikus hangon. Changjo alig pár másodperc alatt vált libabőrössé.

- Tudod, többször is beszélhetnél hozzám ilyen hangon. – belemosolyog hajamba, majd újból megcsókol. – Na, pattanj. Beviszlek. – szorosan megkapaszkodom belé a lábaimmal, Ő meg átölel és bevisz a sötét szobába.

Bár már számtalanszor csináltuk, most mégis izgulok. Izgulok, mint még soha.

39. ~ Irigység

- Ezt most miért? – idegesen kitépi a kezemből a mobilt. – Hát jó, ha te nem, akkor majd én. – és mire ki tudtam volna venni a kezéből a készüléket, már tárcsázta is a számot. Újból kicsöng, és hamar fel is veszi.

- Direkt szívatsz engem Sun Ji? – agresszív hangja megrémiszt. Szóval még mindig haragszik rám.

- Szia, én Changjo vagyok. Ne haragudj, az előbb Sun Ji hívott, de képtelen volt beleszólni a telefonba, ezért helyette cselekedtem. Figyelj, Ni Yae, neki semmi köze a dolgokhoz. Nem tehet róla, hogy Chunjinak pont Ő tetszett meg. És elhiheted nekem, hogy ezért én is haragudhatnék Chunjira, de nem tudok. Mert a barátom, és ha jól tudom, neked is barátnőd Sun Ji. Béküljetek ki. És most átadom neki a telefont. – átnyújtja nekem a mobilt. Félve, de elveszem tőle.

- H-háló?

- Szia. – egészen más most a hangja, mint amikor Changjoval beszélt. Nyugodtabb.

- Szia. Hogy vagy?

- Egész jól. Veled mi van?

- Megvagyok. – nagy levegőt veszek. – Öh… És, ma voltál valamerre?

- Dolgozom. – egyhangú, kínos válasz egy még kínosabb kérdésre. Csak terelgetjük a beszélgetést a rossz irányba.

Egy perc néma csend után végre belekezdek. – Ni Yae, én tényleg nagyon sajnálom azt, ami közted és Chunji között történt. Lehet nem kellett volna ráerőltetni ezt a randi dolgot. Ő nem akarta, csak azt szerettem volna, hogy végre boldog légy és Ő is. Nem hittem volna, hogy ez lesz belőle. Bocsánat.

- Changjonak volt igaza. Ezért nem szabadna haragudnom rád. Én kérek bocsánatot. Hülye voltam.

Önkénytelenül is mosolyra húzódik szám. – Huh, ne tudd meg, hogy mennyire megkönnyebbültem.

- Én is.

- Ni Yae? Nincs kedved ma eljönni a goodbye stagere? Utána lesz parti is. És nehogy azért ne gyere, mert ott lesz Chunji is! Sőt, annál jobb. Talán még féltékennyé is tudod tenni.

- Én ugyan nem akarom Őt féltékennyé tenni. Viszont elmegyek. Köszönöm, hogy meghívtál.

- Nincs mit. Akkor hétkor elmegyünk érted. Légy csinos. Szia.

- Szia.

- Na, ugye hogy mennyivel jobb érzés túl lenni rajta?

- Fogd be Changjo. – intem le. – Elmegyek készülődni.

- Csak úgy szimplán leintesz. Az igen. Valakinek itt hálásnak kéne lennie, és nem maflának! – kiabálja utánam, de én már rég rácsaptam a fürdőszobaajtót.

- Ah, ezek a pasik…

- Szólj már neki telefonon, hogy itt vagyunk érte. Nekem már negyed órája ott kéne lennem a sminkes székben. – Changjo izgul. A gesztusai is árulkodóak. Lába folyamat jár, száját piszkálja.

- Fejezd be. Ne idegeskedj. – csapok rá a kézfejére. – Oda fogunk bőven érni.

- Még át is kell öltöznöm.

- Changjooo! – megint ráütök a kezére. – Ne piszkáld már a szádat. Így is tiszta piros. – kinézek a kocsi ablakán.  - Nézd, már itt is van. És… milyen gyönyörű. – tátott szájjal bámulom Ni Yaet.

- Megesz a sárga irigység, mi? – csipkelődik velem Jonghyun.

- Neem. – tagadom. Már hogy is ne enne meg? Iszonyat szép és csinos.

- Ne haragudjatok, hogy ennyit várattalak titeket, csak fél órája értem haza. Nem volt túl sok időm készülődni.

- Nem, semmi baj. Csinos vagy. – bókol neki Changjo, ami kicsit sem tetszik. Bele is bokszolok a karjába. – Na, ezt most miért?

- Csak. – megsértődötten elfordulok tőle. Inkább a járókelőket figyelem.

*Backstage*

- Hol a jó édes picsába voltál Changjo? – szalad felénk L.Joe. Ne tudd meg, hogy parázott mindenki érted.

- Bocs, csak Sun Ji sokáig készülődött…

Ah. Ez most mi? Még engem gyanúsít a késés miatt?

- Na, gyertek az öltözőbe. Changjo, itt a ruhád. – nyújt át egy vállfára akasztott fekete zacskót az említettnek.

- Kösz. Lányok, ti menjetek vele. Én majd jövök egy öt perc múlva. – int nekünk és bemegy egy kis szobába Jonghyun.

- Jaj, ne haragudj. Azt hiszem mi még nem is találkoztunk. L.Joe. – meghajol Ni Yae előtt és kezet csókol neki.

- Én Ni Yae. – fülig elpirul.

- Örvendek. Nagyon jól nézel ki.

FEJEZZÉK MÁR BE! Ma miért mindenki neki bókol? Engem senki nem is vesz észre? Pedig új a ruhám… Lehet mégse kellett volna meghívni.

- Itt vagyunk. Kicsit nagy a sürgölődés odabent, de ne aggódjatok, nem lesztek láb alatt. Akkor bemehetünk? – kérdezi L.Joe.

- Persze. Kíváncsi vagyok a többiekre. – türelmetlenül toporog Yae az ajtó előtt.

   Tényleg rohadt sokan vannak bent.

Először Ricky ugrik a nyakamba, majd Niel.

- Jajj fiúk, ne fojtsatok meg. – elengednek.

- És ki ez a kis aranyos itt melletted, ha szabad megtudnom? – kérdezi Ricky.

- Ő Ni Yae. A barátnőm.

- Örülök Ni Yae, hogy eljöttél. Én…

- Tudom ki vagy. – nevetgél Yae. – Szeretem a Teen Topot. Te Ricky, te Niel. Ó, az ott Minsoo, igaz?

- Ezt nekem eddig nem is mondtad. – lepődök meg. – De hát…

- Pedig így van. – széles vigyora nagyon irritál.

- És akkor Chunji? Én ezt nem értem. – lefagyok és mélyen gondolataimba merülök.
Végig játszotta a hülyét, hogy nem is ismeri őt? Vagy ez most mi? Bár, úgy igazán sose beszéltünk erről… Bár, ahhoz képest, hogy szereti őket, nem egy idióta fan típus.

Lehet Ni Yae nem is olyan, amilyennek mutatja magát?  

38. ~ Hétköznapok.

Már 3 hónapja együtt vagyunk. Csodamód nem is veszekedtünk túl sokat. Vagyis ez hülyeség, mert minden nap összekapunk valamin, aztán rájövünk, hogy egymás nélkül nem tudunk meglenni, és akkor többnyire vagy egymás karjaiban kötünk ki, vagy az ágyban.

Elég gyakori program lett nálunk a hancúrozás, és ez kezd is hatással lenni rám, de főként Changjora, akinek az „esti műszak” mellett még ott vannak a fellépések is, és a különböző rendezvények, műsorok.

Kezdek belefáradni én is ebbe a nagy hűhóba. Nem tetszik, hogy egy nap alig látom a barátomat, pedig rajta kívül nincs nagyon másom.

NiYaevel is megszakadt a kapcsolatunk, mikor kiderült, miért is szakított vele Chunji. Pedig én igazán nem tehetek róla, hogy Ő neki Én jövök be. Bár, már nagyon remélem, hogy ez az érzés kicsit enyhült benne.

Szóval most itthon unom a fejem, és várom, hogy párom hazaérjen. Minden nap. Unalmas.

Néha már olyan dolgokat csinálok, hogy én is meglepődöm saját magamon. Pl.: Elkezdtem főzni tanulni, amihez semmi tehetségem, mint utólag kiderült, de azért még próbálkozom. Kevés sikerrel, ugyanis a vacsora mindig a kukában landol, aztán Jonghyun főz valami ehetőt, felhalmozva nekem a mosogatnivalót.

Kezdem úgy érezni magam, mint egy rabszolga a saját lakásában. Kezdek olyan lenni, mint egy igazi feleség, pedig még nem is vagyok az. Mi lesz velem később?

Lehet, az unalom visz a sírba.

- Megjöttem! – dobja le sporttáskáját a kanapéra Changjo. Beviharzik a konyhába és átkarol hátulról. Arcát beletemeti nyakamba, forró lehelete csiklandoz, ajkaival pajkosan csipkedi bőrömet.

- Szia. Ma még lesz fellépésed?

- Van egy jó hírem. Ez lesz az utolsó. Ma este ünnepelünk a fiúkkal. Gyere te is.

- Én?

- Neem, majd elviszem magammal a macskát. Igen, te.

- Hát, még nem tudom…

- Naa. Ne kéresd magad. Legyél olyan, mint amikor…

- Ne folytasd tovább. – állítom le. Elpirulok. Tudom, mire gondol. – Jó, elmegyek.

- Ez az! Tudtam, hogy belemész. Gyere a fellépésre is! Elviszlek.

- De most legyek ott egyedül?

- Hívd NiYaet is.

- Erre inkább nem mondok semmit. Te is jó tudod, hogy most nem éppen jó a kapcsolatunk.

- Hát akkor? Itt az ideje, hogy ezen változtassatok. Nem vagy már kislány. És Ő sem az. Beszéljétek meg.

- De épp ez az! Changjo, engem miért utál mindenki? – lebiggyesztem a számat.

- Kérlek, ne mondj ilyeneket. Olyan hülye vagy. Miért utálna mindenki?

- Rajtad kívül senkim se maradt. És amúgy se volt túl sok mindenkim.

- Ne gyötörd már magad ez miatt.

- Egy rakás szarnak érzem magam.

- Na, ide figyelj. – vállaimnál fogva maga felé fordít, és rákényszerít, hogy nézzek a szemébe. – Nem az teszi az embert, hogy hány barátja van, és azok mekkora arcok, hanem hogy milyenek azok a barátok. És mellesleg, nem elég neked az, hogy egy rakás idolal vagy körbe véve? És az egyik még a barátod is. Szerintem nem mindenki mondhatja el ezt magáról.

Megrántom a vállam, a földet bámulom. – Ja.

Igaza van. Teljes mértékben.

- Igazam van, vagy igazam van?

- Mindkettő.

- Na, ugye. És most felhívod a barátnődet, és elhívod a koncertre. – kezembe nyomja a készüléket.

Remegve emelem a fülemhez. Nem tudom, mit is kéne neki mondanom. Mindjárt kérjek tőle bocsánatot? De miért is kéne? Hisz nem tettem semmit.

Kinyomom, még mielőtt felvenné. 

37. ~ Reggeli18

Ma furcsamód elég korán kelek fel. Nem vagyok már álmos címszóval, végül kikelek az ágyból fél óra forgolódás után, hogy majd csinálok magamnak egy kávét.

Miközben kicsoszogok puha tutyimba a konyhába, megállok az egész alakos tükör előtt.

- Megint híztam. – jegyzem meg hangosan. Kidugott hasamat megsimogatom, majd jó belecsípek a hájamba.

- Te hülye vagy.

Összerezzenek.

- Basszus, nagyon megijesztettél.

- Te meg felébresztettél. – dörzsöli kicsi szemeit Changjo. Ásít mellé egy jó nagyot.

- Bocsánat.

- Semmi.

- Ma kell menned valahova?

- Este megint fellépés. – nagy sóhaja jelzi, hogy nem igazán van kedve hozzá.

- Még mennyi lesz?

- Nem tudom. Sok. Gondolom.

- De legalább adnának pihenőt kettő között.

- Adnak. Majdnem 24 órát.

- Aha, amiből max 8-at alszol, a többit meg azzal töltöd, hogy ide-oda mész.

- Ezzel mire akarsz kilyukadni?

Lehet idiótaság, de kezd elegem lenni a sztárságból. Egy napot nem tudott velem tölteni. A tegnap esti meg különösképpen felzaklatott. Nem hajthatnak meg ennyire senkit.

- Áh, hagyjuk. Csak veszekedés lenne a vége.

- Már nincs visszaút. Ha egyszer belekezdtél…

- Nem, tényleg nem mondtam semmit. – legyintek.

- Mond el. – nekilök a falnak. Kezd erőszakossá válni. Arcvonásai is durvábbak lesznek.

 Összehúzom magamat. Nem szeretem, mikor ilyen.

- Nem. – már kevésbé sem vagyok olyan magabiztos, mint pár perccel ezelőtt.

- Biztos ellenkezni akarsz? – megfeszülnek nyakán az izmok. Homloka alig pár centire van az enyémtől.

Keze végigszalad a domborulataimon, becsúszik a pizsamanacimba és erősen belemarkol női nemi szervembe.

Szóval erre ment ki a játék.

- Igeen. – húzom az agyát.

- Te akartad. – mutatóujját végighúzza csiklómon.

Izgatásának eredményeképpen felsóhajtok. Vállára hajtom a fejemet.

Hirtelen kiveszi kezét és mindkét combomat megragadja hátulról. Felkap.

És megint a pulton kötök ki.

- Te nagyon a konyhába akarod csinálni.

- A hálót már felavattuk. – letolja nadrágját, aztán az enyémet is lehúzza.

Széjjelebb nyitja lábaimat, a bugyimat oldalra húzza, és lassan fejével közelít nyílásom felé.

Vörös haját ujjaim közé fogom, és abba kapaszkodom, miközben nyelve szorgosan dolgozik odalent.

- Ahhh… - elégedetten fújom ki a levegőt.

- Na, jó, ennyi. Nem bírok magammal tovább. – és ezzel le is tolja magáról a maradék szövetet.

Közelebb húz magához, egészen a pult szélére. Fogaival letolja vékony tangámat, amit lerúgok a padlóra.

Óvatosan beleültet ágaskodó férfiasságába, és úgy maradunk egy kicsit, hogy szokjak hozzá a mérethez.

- Changjo. – suttogom fülébe.

- Igen édesem?

- Szeretlek. – pajkosan beleharapok a fülcimpájába, mire levesz a munkalapról és nekinyom a szekrénynek. Mozgolódni kezd bennem, én pedig tétlenül belécsimpaszkodok.

Nagyokat lök, jó mélyre, ami tetszik, csak hátamat nagyon nyomja a szekrény széle. Az egyik lökésnél annyira beleáll, hogy meg kell állítanom Jonghyunt.

- Menjünk át máshová.

Kimegy velem a nappaliba, és lefektet a kanapéra, majd fölém magasodik. Szétterpesztett lábaim közé újból becsúszik és neki is lát a munkának.

Becsukom a szememet, hogy kizárjam a külvilágot, és csak arra tudjak koncentrálni, de úgy érzem, hogy valaki figyel engem, és az nem Changjo.

- Basszameg, Sunny! – ordítok fel. – Changjo, itt néz minket a macska.

- Menj innen. Sicc! – zavarja el, de Sunny nem mozdul egy lépést se. – Menj már innét!

- Engem zavar, hogy itt van. – mondom.

- Engem is. Valami olyan ijesztő benne. Gyere, átviszlek a hálóba.

Újból belékarolok szorosan.

     Ledob az ágyra, az ajtót gondosan becsukja és rám mászik.

Forrón megcsókol, a hüvelynyílásomba rakja hímtagját, egészen addig nyomja, míg tövig bennem lesz. Csípője határozott mozdulatokat végez, makkját nekiüti a méhem nyílásának.

Megremegek. Derekamat le kell eresztenem, mert már nem bírom magamat kinyomva tartani. Changjo még lök párat, aztán belém engedni meleg ondóját. Rám hullik egész testében, aztán fáradtan bealszunk úgy, ahogy vagyunk. 

36. ~ Pihenj!

- Jó reggelt. – homlokomon puha ajkai cuppannak.

- Neked is. – nyújtózkodom. – Jajj, hoztál reggelit? – veszem észre a kezében lévő tálcát.

- Igen. Gondoltam megéheztél. Hogy van a bokád?

Megmozgatom az említett tagomat. – Már jobban.

Elveszem tőle a tálcát. Tojásrántotta, narancslé, zsemle. Nagyon ínycsiklandóan van elkészítve.

- Te nem eszel? Ezt egyedül úgyse fogom tudni megenni. – mutatok a tányéron heverő sok tojásra.

- Majd megeszem a maradékot. Nyugodtan egyél csak annyit, amennyit akarsz. Sun Ji. Nekem ma el kell mennem este, ha nem baj. Fellépés lesz megint. Viszont most be kell ugranom a TOP Mediába, aztán meg mehetünk el a cuccaidért Ni Yaehez.

Elmajszolom a számban levő falatot, majd felkelek, hogy meg tudjam igazítani Changjo nyakkendőjét.

- Legközelebb szólj nekem, még mielőtt megfojtod magad. Mi ez a csomó? – mérgelődöm.

Ujjaim szorgosan bogozzák ki a csomót, aztán kötik be normálisan a darab selyemanyagot.

- Köszönöm. Ügyes vagy. – megjutalmaz egy szájra puszival. – Sietek. Szerintem egy óra, és leszek, de nem ígérek semmit.

- Jó. – bólintok.

Visszazuhanok a bevetetlen ágyra és folytatom a reggelimet.

*2 hét múlva*

- Basszus, nagyon elfáradtam. – esik be a konyhába Changjo. Izzadt testére rátapad a fellépő ruhája.

Töltök neki egy pohár vizet, amit egy húzásra kiiszik.

- Adj még. – nyújtja vissza az üveget. Megint teleengedem jéghideg folyadékkal és átadom neki.

Nagyokat kortyolva azt is megissza.

- Ez jól esett. – cuppanós hanggal jelzi is. – Elmegyünk fürödni?

Szorosan magamhoz ölelem. – Jó.

- Akkor? Elengedsz? – kezeimet megragadja, hogy le tudja őket szedni magáról.

- Ü-ümm. – rázom a fejemet.

- Hát? Hogy menjek el a fürdőig?

- Csak várj még pár percet. Most olyan jó így.

Hagyja magát. Ő is ráteszi derekamra tenyerét, nyakamba fúrja fejét.

Kezei egyre lejjebb csúsznak, és megállapodnak a fenekemen. Apró puszijai vad harapdálásokba megy át.

- Chan…Changjo. Ezt most fejezd be. – sóhajtom.

- Mert különben? – leheli forró leheletével a lüktető eremre.

- Mert különben… - semmi jó kifogásom sincs. Én is akarom és kész. Nem fogom vissza magamat. Már nagyon hiányzott Jonghyun és az Ő közelsége. Érezni akarom magamban újra férfiasságát, érezni akarom melegségét, a benne duzzadó erőt.

- Mert különben? – kérdezi újból.

- Áh, semmi. Vegyük úgy, hogy meg se szólaltam.

Felrak a pultra.

- Biztos nem vagy fáradt?

Bármennyire is akarja, nem akarom azt, hogy összeessen nekem a konyhában. Tényleg ijesztően remeg egész testében, pedig még csak bele se kezdtünk.

- Nem. Bírom.

- Menjünk be inkább a hálóba. – le akarok mászni a pultról, de nem enged.

- Jó itt.

- Akkor legalább a nappaliba.

Vad csókját végül kénytelen megszakítani, mert nem bír már a lábán állni.

- Jó. Menjünk a kanapéra.

Elenged. Csak úgy rohanok a nyitott szobába, már a konyha és a nappali közti választékon ledobom a felsőmet.

Changjo utánam biceg. Arcán látom a lelkességet, de teste teljesen mást mutat.

- Édesem. – állok meg előtte. – Szerintem jobb, ha ma ezt elhanyagoljuk.

- Nem. Akarom. Hidd el. Nézd meg. – mutat dudorodó nadrágjára.

- Értelek, de előbb nézz magadra. Fáradt vagy. – aggodva pislogok rá. – Majd holnap. – erősködöm.

- Jó, oké. Megegyeztünk.

- Most pedig menjünk aludni. Nincs értelme fürödnöd, mert kábé elalszol a kádba.

Bevezetem a hálóba és lefektetem. Leveszem róla a felsőt, majd betakarom és mellé kucorodom. 

35. ~ A szerencsétlen és a barom

- Csak, észrevettem, hogy nincs meg az egyik ingem. Gondolom itt maradt. – sóhajtom.

- Az meglehet. – beteszi a zárba a kulcsot és kinyitja vele az ajtót. Belöki, majd előre enged. – Tudod, hol keresd.

Megdöntöm a fejemet előre. Beiszkolok a hálóba, és nekiesek kutatni, hogy legalább úgy tűnjön, tényleg keresek valamit.

Fél óra múlva feladom, és kisétálok a nappaliba, ahol Changjo a kanapén heverve bámul a semmibe. Több perc is eltelik, mire észrevesz.

- Végeztél?

- Igen.

- És, megtaláltad?

- Sajnos nem. Ezek szerint elvesztettem.

- Ez is csak rád vall. Na, ha nincs más dolgod, akkor el is mehetsz.

Lábam a földbe gyökerezik. Öt percet állok egy helyben, mire újból megszól. – Nem mész?

- De.

- Hát akkor? Miért állsz még itt?

Megindulok a bejárati ajtó felé, de kibicsaklik a bokám és elesek. Jonghyun felpattan és odaszalad, hogy fel tudjon segíteni, de nem tudok a lábamra állni.

- Ahjj. Mi a francért vagy ennyire béna? – mérgelődik.

- Sajnálom! De fáradt vagyok. Egészen idáig futottam.

- Lábra tudsz állni? – méregeti fedetlen és sérült bokámat. Piros egy foltban.

- Nem biztos.

- Várj, segítek. – hónom alá nyúl, és segít felhúzni, de a jobb lábamra nem tudok ráállni. Odabicegek a díványhoz és ledőlök rá. – Hozok jeget.

Ennyire nem lehetek béna, de tényleg. Bár, ha ügyes vagyok, akkor sikerül megbeszélnem vele az incidenst, és akkor megbocsát, és újra együtt lehetünk, de ha elcseszem…

Changjo visszajön egy konyharuhával, amibe a hűs jég van csavarva. Rárakja a bokámra, aztán leül mellém.

Sokáig egy szót se váltunk, de Changjo végül beadja a derekát, és tök átlagos dolgokról kérdez: - Milyen volt a heted?

- Unalmas, a mai nap kivételével. – egyhangúan felelem.

- Aha.

- Gondolom neked próbálásból állt az egész.

- Ja. Fárasztó volt. Sikerült már munkát találnod?

- Nem. Még azt se.

- Ki tudod fizetni Ni Yaenek a számlák felét?

- Nem hiszem. Nagyon leégtem. – szomorúan sóhajtom. – De, majd ezt is megoldom egymagam.

Mindketten az ablakot bámuljuk. A város már ki van világítva, a csillagok ragyognak az égen.

- Ha gondolod, segítek szerezni állást. – ajánlja fel a lehetőséget.

- Áh, nem kell. – legyintek.

- Pedig most rászorulsz. Tényleg keresek neked valamit.

- De nem kell! – fel akarok kelni idegességemben, de megfeledkezek a fájó lábamról. Visszazuhanok a kanapéra.

- Au, au, au, au. – felszisszenek.

- Nagyon fáj? – belerakja ölébe a lábamat és megtapogatja a kisebb dudort a bokámon.

- Igen. – visszafojtom a feltörekvő sziszegést és ’Au’-zást, annyira, hogy még a könnyem is kicsordul.

Changjo rányomja a borogatást.

- Ez majd leviszi a dudort.

Mosolya valahogy elhiteti velem.

- Sun Ji. – hirtelen olyan gyengédnek és halknak tűnik a hangja. – Beszéljük meg. – csillogó szemeit rám szegezi.

Lenyelem a gombócot a torkomban. – Ne haragudj. Védekezni se volt időm. Nem is tudtam.

- Mindent láttam, csak én voltam veled hülye, és ezért te ne haragudj. Ebben a pár napban üresnek éreztem a lakást, sőt, mi több, a szívemben éreztem az ürességet. Sajnálom. Már akkor megbántam, hogy elküldtelek, mikor a kocsiba mondtam neked.

- Szerintem felejtsük el az egészet. Tiszta agybaj.

- Igen. Az. – hangosan felhorkan. – De hogy lehettem ekkora barom?

- Nem vagy az. – megsimogatom puha arcát. Annyira hiányzott már bőrének érintése. – Most nézz rám. Ekkora szerencsétlenséget még nem hordott magán e világ.

- Valóban, de nézzük a jó oldalát. Ha nem lennél ekkora szerencsétlen, talán nem is ismertük meg volna egymást.

Odakúszok hozzá és ölébe hajtom a fejemet. Keze hajammal játszadozik.

- Hiányoztál. – suttogom.

- Te is nekem. – ad egy puszit ajkamra. – Jut eszembe. Holnap visszahozzuk a cuccaidat.

- Az jó lesz. – helyeselem.

- De most beviszlek a hálóba, hogy ki tudd magad pihenni.

Felkap karjába. Nyakába kapaszkodok, közben a tarkóján csavargatom rövid haját.

Végre minden visszatért a rendes kerékvágásba.

34. ~ A fellépés

Egészen a műsor székházáig rohanok, ahol aztán rácsörgök Chunjira, aki beenged minket a hátsó ajtón.

- Mindjárt szerzek nektek helyet is.

- Chunji, nem akarom, hogy Changjo meglásson itt. Azt akarom, hogy színpadról szúrjon ki. Amúgy tudnál szerezni nekem egy tollat meg valami kartont?

- Utána nézek. Táblát akarsz csinálni?

- Ühüüm.

- Ti maradjatok itt. Mindjárt jövök. – utasítja.

Leülök egy fekete dobozra, amibe gondolom a színpad darabjait hozták. Arrébb csúszok, hogy Ni Yae is le tudjon ülni, mert úgy néz ki, mint aki bármelyik percbe összeeshet. Nagyon elfáradt a futásban.

- Minek kellett futnunk? – mérgelődik barátnőm.

- A műsor öt perc múlva kezdődik. Az első fellépőnk a Teen Top. – mondja egy férfi.

Pillangók repdesnek a hasamba. Hol marad már Chunji?

- Mit tervezel Sun Ji? – aggodalmat látok szemében. Azt hiszi, hogy agyamra ment a szerelem… Talán fél, hogy valami baromságra készülök. Ez kicsit sért, mert ez azt jelenti, hogy nem bízik bennem. Eléggé kell ahhoz ismernie, hogy tudja, hogy valójában félek őrült lenni. Sok mindent nem merek megcsinálni a kockázatok miatt.

- Ne parázz. Semmi olyat, amit megbánnék.

- Azt mindjárt gondoltam.

- Hölgyeim. Megszereztem a jegyeket. – felmutat két kis papírt Chunji, melyeket egyből ki is tépek a kezéből.

- Úú! Köszönjük. – szorosan megölelem, aztán rájövök, hogy Ni Yae is itt van, és hát… előtte nem nagyon kéne ölelgetnem ChanHeet.

- Siessetek. Ja, és itt van a karton meg a filc. Gyorsan firkantsd rá, amit akarsz, aztán nyomás a helyetekre, mert már csak két percünk van.

- A Teen Topot a színpadhoz. – siet oda Chunjihoz a férfi, akinek az előbb is hallottuk a hangját. – Egy és fél perc a kezdésig.

Chunjival együtt elsietnek, mi meg ott maradunk egy táblával és két jeggyel a kezünkben.

- Írd rá, amit akarsz, mert lekéssük a fellépést. – siettet Ni Yae.

Ráfirkantom a feliratot és már szaladunk is a tömeg felé, ahova aztán bevetjük magunkat és igyekszünk minél előrébb helyet szerezni. Végül sikerül megállapodnunk legelöl, de a kordonokhoz nyomnak teljesen, ami elég kényelmetlen. A zene elindul, a fiúk már fent a színpadon és elkezdik a táncot.

Felemelem a táblát és visongani kezdek, hogy rám figyeljen Changjo, de amint várható volt, nem néz felém. A sok rajongó elnyomja a hangomat.

- Menj már arrébb azzal a táblával. – lök el egy csaj. – Hát nem lett valami igényes. Tiszta ronda. Ne is csodáld, hogy nem figyelnek fel rá. – lenézően méreget. – Amúgy kinek címezted azt, hogy Saringhae? Ez mit jelent?

Először azt hittem viccel. Mikor megbizonyosodok róla, hogy valamit tényleg nagyon félre írtam, elszégyellem magam.

Arcom vörös lesz, könnyek gyülemlenek szemembe. Semmi se akar összejönni.

Egyszerűen kiszaladok a tömegből és sírva rohanok tovább. Az épület előtt aztán megállok és elhajítom jó messzire a táblát, majd megint futni kezdek.

Azt se tudom, merre megyek, de izmaim kezdik felmondani a szolgálatot. Sajog mindenem, tüdőm beszúr, nehezen kapom a levegőt.

Egyszer csak megállok. Térdeimre támaszkodok, úgy lihegek egy ideig, majd körülnézek, hova is sikerült kavarodnom. Nagyon ismerős. Túlságosan is.

Valamilyen oknál fogva megindulok a járdán, arra megyek, merre lábaim visznek. A következő sarkon meglátom az emeletes házat és akkor egyszeriben leesik, hogy hol is vagyok.

- Basszus. – préselem ki két levegővétel közt.

Odasétálok a bejárathoz, felmegyek a lépcsőkön és megállok az ajtónk, azaz Changjo lakásának ajtaja előtt.

Miért jöttem ide? Semmi keresnivalóm itt. Choi Jong Hyun úgyis elküld. Mellesleg mit akarok neki mondani? Miért vagyok itt?

- Te mit keresel itt? – jól ismert mély hang járja át a folyosót. Összerezzenek.  

33. ~ Hülye ötlet.

Természetesen Ni Yae megengedte, hogy nála lakjak, de egyáltalán nem tetszett neki, hogy Changjo kidobott. Már pár napja itt lakom vele, de még mindig nem említettem meg neki, hogy min is töröm a fejem minden egyes percben.

Hiába is merülnek fel ötletek, egyszerűen egyiket se találom túl jónak. Egyik se tetszene JongHyunnak.

  A konyhában ücsörgök egy bárszéken, amikor Ni Yae megérkezik a munkából.

- Annyeong. Hogy vagy? – kérdezi.

- Hm? Ja. Jól. – szakítom meg elmélkedésemet.

- Mostanában olyan vagy, mintha itt se lennél. Tudom, hogy rosszul érzed amiatt magad, hogy Changjo kidobott, de nem kéne ennyit filóznod rajta.  

- Ni Yae, valamit el kell mondanom. Be kell bizonyítanom Changjonak, hogy mennyire szeretem.

- Áhh… Hát akkor mond el neki. – javasolja a lehető legbénább dolgot.

- Itt már nem elég az. Egy párszor említettem már neki, hogy mindennél jobban szeretem.

- Hm… különös egy fazon. Akkor írd le, mit érzel.

- A-a. Az se elég jó.

- És ha versbe írnád?

- Kizárt. Nem vagyok egy nagy költői lélek.

- Sajnos én se. Hát, akkor, szervezz egy romantikus randit.

- Erre már én is gondoltam, de nem tudom, hogy eljönne-e, ha meghívnám.

- Ugyan már, sima ügy. Csak bevesszük a többieket is a szervezésbe. – ránt vállat Ni Yae. - Basszus! Nem! Támadt egy nagyon jó ötletem, bár nem vagyok benne biztos, hogy neked is tetszeni fog.

- Na, mondjad már! – izgatottan nézek csillogó szemeibe.

- Tetováltasd magadra a nevét.

- Hogy mi? Sohaaaa! Hozzám nem fog egy tű se érni! – ellenkezem.

- De hát ez tiszta menő! És biztos Changjonak is tetszeni fog.

- De olyan bizonytalan a kapcsolatunk. Mi van, ha már nem leszünk együtt? És ha nem fog neki tetszeni? Ha megbánom? – sorolom az ellenérveket.

- Olyan jó tetováló művészek léteznek. Keresünk egy drágán dolgozót, az majd megcsinálja.

- Örülök neki, hogy van tető egyáltalán a fejem fölött. Le vagyok égve Ni Yae.

- Ajj baszki. Most aztán tényleg feladta neked a leckét.

- Ez volt a célja. Szerinted mit csináljak? – aggódva tekintek barátnőmre.

- Szerinteem…

* Pár órával később*

- Esküszöm, hogy hülye vagyok. Mi a francot keresek mégis itt? – kérdezem Ni Yaet a tetováló szalonban.

- Segíthetek valamiben hölgyeim? – fordul felénk a nálam alig pár évvel idősebb férfi.

- Nos, ami azt illeti, legjobb barátnőm most nem éppen jó kapcsolatát szeretnénk helyre hozni egy tetkóval. A fiú nevét kérnénk a csuklójára.

- Hogyan képzeltétek el?

- Úgy, hogy nem csináltatom meg. Ő vett rá, hogy jöjjek be. Én nem akarom. – tiltakozom.

- Addig döntsd el kislány, ameddig lehet. Ha már elkezdem csinálni, nincs visszaút.

Berezelek. Nem szeretem a tűt, de ha ez azt jelenti, hogy visszakapom Changjot… akkor megéri szenvedni.

- Mennyi időbe telne?

- Attól függ, mekkorát akarsz és mennyire telítetett.

- Hát, úgy gondoltam, hogy valami szép betűkkel.

- Hangulokkal?

- Inkább angol betűkkel. És szeretném, ha forever jelbe lenne.

- Le tudná nekem nagyjából rajzolni?

Így teszek. Igaz, elég vázlatos lesz, de a lényeg látszik.

- Na, egy fél óra, és megtervezem. Addig foglaljátok el magatokat. El is mehettek, ha nem akartok itt ücsörögni.

Kimegyünk az üzlet elé. Leülök a padkára, hogy át tudjam gondolni még egyszer.

- Annyira remélem, hogy nem fogom megbánni.

- Hidd el, nem fogod. Amúgy is, ha mégis történne valami, és már nem lesztek együtt, akkor lelézerezteted. Az halványít rajta valamennyit.

- Az még kétszer jobban fog fájni. Arra meg még nem is gondoltam, hogy anyámék mit fognak szólni hozzá. Még meg se csináltattam, de máris mennyi gond van vele.

- El fogják fogadni. Istenem, egy tetoválás nem a világvége.

- Akkor csináltass te is! Ne csak én szenvedjek.

- Jó! Megyek és átnézem a katalógust. Én a fülem mögé akarok valamit.

Vissza is megy az üzletbe.

- Te jó ég. Kellett nekem bogarat ültetnem a fülébe. – mondom magamnak.

- Mit keres itt egy magadfajta egy tetováló szalon előtt a padkán? – sajnos egy túl ismerős hang üti meg a fülem.

- Csak elkísértem Ni Yaet. És te? – nézek fel rá.

- Csak erre felé bóklásztam. Gondoltam kiszellőztetem a fejemet még fellépés előtt.

- Milyen fellépés? – ráncolom a homlokom.

- Hát ma van Inkigayo. Na, én megyek. Nem akarok késni a főpróbáról.

Azzal elsétál. Felpattanok a járdáról és beszaladok az üzletbe, ahol Ni Yae már egy székben ül, és várja a csávót, aki a tűkkel babrál.

- Mennünk kell!

- De hát azt mondtad, megcsinálod.

- El kell mennünk az Inkigayora.

- Arra már hetekkel ezelőtt kellett volna jegyet szereznünk. Tuti nem engednek be.

- De, ha azt mondom! – felráncigálom a székből és kiviharzok vele az utcára. 

32. ~ Költözés megint.

Szája enyémhez ragadt. Egyszerűen nem tudnám elrántani a fejem, mert 1. megdermedtem 2. Chunji teljesen a falhoz nyom, fejemet tenyerei között tartja.

Changjo viszont cselekszik, amiért hálás vagyok. Ellöki tőlem ChanHeet, megfog és kiszalad velem az épületből. Betuszkol az anyós ülésre, beszáll Ő is, és ránk zárja az ajtót.

Az út alapján hazafelé mehetünk, de nem vagyok benne biztos. Az utca, amit most járunk, nem túl ismerős.

- Hova viszel? – kérdezem.

Mintha meg se hallott volna.

- Kérdeztem valamit! – feljebb emelem hangom, de szavaim után megint csak nagy a csend. – Mit vétettem? Nem én tehetek róla. Megakadályozni se tudtam volna… - próbálom bevédeni magam.

- Jó, ebben igazad van. De egy ideig nem foglak tudni megcsókolni téged. Nincs gusztusom hozzá.

- Mégis, mennyi azaz egy ideig? – megremegek. A félelem uralja egész testem. Ha most úgy dönt, hogy itt mindennek vége, én elveszek. Elveszek a nagyvilágban, elveszek élni.

- Még nem tudom. Talán jobb lenne, ha egy darabig nem is látnánk egymást. Hidd el, jót tenne neked is, meg nekem is.

Könnyeim elhomályosítják látásomat.

- Nekem miért lenne jobb? Changjo, Én téged szeretlek! – suttogom.

- Bizonyítsd be! Nem hiszek neked addig, ameddig nem teszel értem valami olyat, amivel kimutatod az irántam érzett hatalmas szerelmedet. Már ha az hatalmasnak mondható…

- Mit kéne tennem? – letörlöm könnyeimet. Meglátom végre a reménysugarat az alagút végén. Talán nincs minden veszve.

- Azt neked kell kitalálnod. Én nem segítek.

Elgondolkodom, hogyan is tudnám bebizonyítani, hogy mennyire szeretem… Valami ütős dolog kéne, már ha Changjo igényeire is figyelmet fordítok. A legtöbbet kell most magamból kihoznom.

- Amúgy hova viszel most? – kérdezem újból.

- A kávézóba.

- Miért? – összevonom a szemöldökömet.

- Hogy átadjalak Ni Yaenek.

- Ahaaa… - Várjunk csak. Ni Yaenek? – Miért?

- Utánad hozom pár cuccodat is. Megtudod mondani Ni Yae lakcímét? A bőröndöket majd oda viszem.

Már megint költözök. Ez az!

- Majd Ő elmondja. Nem tudom, hogy hol van pontosan. Changjo. Kérlek! Menjünk haza. – könyörgöm.

- De ahhoz kell tudnom a lakcímet. Most kénytelen vagyok a kávézóba menni először. Meg hát a barátnődnek is kéne arról tudnia, hogy nála leszel egy ideig.

- Nem úgy értem. Oda haza, ahol eddig éltem.

- Az hol van? Mielőtt még megtörtént volna azaz eset, hogy mi találkoztunk, hol laktál?

- Istenem! – felkapom a vizet. – Changjo! Én arról beszélek, ahol eddig laktunk. Együtt! Azt a helyet, ahol először találkoztunk. Ahol szerelmes lettem beléd! – az utolsó szót már szinte üvöltöm.

És megint csak a motor zúgását lehet hallani és a környező autók suhanását. A levegő nyomasztó a kocsiban, ezért lehúzom az ablakot.

- Sunnyt is elhozom, ha nem gond Ni Yaenek. Hiányozni fog. – leállítja a parkolóban a kocsit.

- Hozd.

- Nem jössz be? – mutat a kis kávézó felé.

- A-a. Majd te elintézed magad.

Duzzogva bámulom a járókelőket, míg Changjo besétál a volt munkahelyemre, és megtárgyalja a dolgot barátnőmmel.

Még mindig azon töröm a fejem, hogy hogyan is tudnám kimutatni valódi érzéseimet. Egy sima testi kontaktus itt már nem elég. A szavak se segítenek ilyenkor. Csak is valami nagy dolog jöhet szóba. De mi? Talán legjobb barátnőm tud ebben segíteni… Lesz időnk bőven gondolkodni, mer Choi JongHyun nem fogja beadni a derekát egykönnyen. Ahhoz túl szívtelen.

Miért vagyok mégis szerelmes belé? Lehet Chunjival egyszerűbb lenne a helyzet,de mégis, szívem minden egyes üteme azt súgja. Jonghyunt kell szeretned. 

31 ~ Két fél között

- Nyugodtan befejezhetitek a hazudozást. Az igazságot kérem.

- Igazgató. Uram! – mellém lép Chunji. – Elnézését kérem, amiért hazudtunk, csak nem akartam, hogy ez miatt bármilyen botrány is legyen. SeoHyun a barátnőm.

Egyszeriben mindenki elnémul. Az arcokon döbbenést lehet leolvasni, de valószínűleg az enyémen látszik a legjobban. Egyedül Chunji mosolyog. Még át is karol, és már nyúlnék keze után, hogy szedjem le magamról, mikor veszem a lapot és közelebb csusszanok Chanheehez, és úgy teszek, mintha valóban járnánk.

- Óó! Hát, ez igen meglepő. Én nem akarok semmi elrontója lenni, csak kérlek Lee ChanHee, a nyilvánosság előtt ne legyetek feltűnőek.

Úgy látom Chunji érti a célzást, csak én maradok tudatlan. Miért kéne rejtegetni ’ románcunkat ’?

- Akkor, most, hogy mindenki itt van, neki is állhatnánk megbeszélni még néhány dolgot. SeoHyun, megkérhetlek, hogy foglalj helyet ott, – mutat egy kényelmesnek tűnő fotelre – míg mi elintézünk pár dolgot?

Bólintok és leülök oda, ahova mutatta Andy Lee. A fiúk egy kupacba gyűlnek a sok gombos asztal fölé, és tárgyalni kezdenek a CD-vel és a fellépésekkel kapcsolatban. Néhány igen fontos mondatot, mint például: - Az MV-t itteni idő szerint éjfélkor adjuk ki, ha nem lesz valami csúszás és a mai napon minden flottul halad. CAP, egy kérésem lenne, az Introt vegyük fel még egyszer.

- Nem lett jó? – Minsoo mintha izgulna. Mondjuk, ez lehet a stressz miatt is. Nemrég adták ki az aRtisT-ot, és máris új album. Pihenni sem volt idejük, és máris rájuk zúdítottak egy csomó munkát, így érthető, hogy félnek a végeredménytől.

- Srácok, a videokliphez csak annyit fűznék, hogy szerintem briliáns lett. Most pedig CAP, foglald el a helyed a mikrofon mögött, ti srácok meg maradjatok itt csöndben.

Chunji és Changjo egyszerre ülnek le a fotelem mindkét karfájára. Szinte egyszerre néznek rám, aztán egymásra.

- Miért tetted? – szúrós tekintete majd megöli ChanHeet.

- Mert te úgyse álltál volna ki érte. – zárja le a témát a másik fél.

- Héé, fiúk. – suttogom. – Álljatok le.

Megfogom Changjo kezét, de elrántja. Andy Lee felénk fordítja fejét, egy félmosolyt ereszt, aztán visszafordul az ablak felé.

- Sun Ji, gyere ki velem egy percre. – csuklóm köré fonja ujjait Chanhee, és kiszalad velem a folyosóra.

- Chunji, nem játszhatjuk ezt! – támadom le. Tudom, hogy nem erre számított, Ő akart engem meglepni valami csodás fordulattal, de megelőztem.

- Ne haragudj, de Changjo nem mert volna kiállni a főnök elé az igazsággal. Én csak ki akartalak rángatni a szarból.

- De neked van igazi barátnőd.

- Hogy mi? – hüledezik. – Én erről nem is tudtam.

- Azt hittem, összejöttetek Ni Yaevel. – ráncolom homlokom.

- Hát, még nem igazán. Nem akarom őt megsérteni, de azt hiszem nekem ez nem fog vele menni. Másra vágyom. Mást szeretek.

Boci szemei mélyen belefúródnak enyémbe, véletlenül se értsem félre kontaktusának mondanivalóját. Igen, tudom, hogy én vagyok az a másvalaki, de ennek nem így kéne lennie.

- Chunji, neked Ni Yae mellett a helyed! Changjonak pedig rám van szüksége.

- Pedig valójában te is szeretsz valahol. Érzem. Látom.

Erre nem számítottam. Talán meghazudtolom önmagam, vagy csak a színtiszta igazságot mondom ki. – Igen, szeretlek, de nem úgy.

Irtó közel jön hozzám, folyton egy lépéssel hátrább kell állnom, hogy elkerüljem testi érintkezésünket, de a fal meggátol ebben.

- Én viszont akarlak. Azt akarom, hogy velem legyél, és nem érdekel Changjo. Csak azt kérem tőled, hogy hagyd el Őt.

Megfontolni sincs kedvem szavait. Ahogy ezek eljutnak a tudatomig, és agyam feldolgozza ezt a három mondatot, majd szinte azonnal rávágom: - Te hülye vagy! Hogy kérhetsz ilyet tőlem?

  És ekkor Changjo lép ki az ajtón. Egyből felénk pillant, és már nyúlna felém, amikor megáll benne az ütőér. Pont úgy, mint bennem is… 

30. ~ TOP Media

- Kipihented magad? – ezzel a kérdéssel fogad Changjo a konyhában.

Erősen dörzsölgetem még a szemeimet, alig látok valamit. – Fogjuk rá. Tudtam volna még aludni, de a kávéfőzőre felébredtem.

Kitölt egy csészébe a fekete löttyből, majd felhígítja tejjel és három kanál cukorral ízesíti. Már venném el tőle, amikor tejszínhabbal koronázza meg italom.

- Ne etess már ennyi cukorral. A végén cukorbeteg leszek.

- Hát jó. – kikapja kezemből a bögrét és kinyalja a fehér krémet a tejeskávém tetejéről. Az orrán még marad is egy kis hab, amit a nyelvemmel szedek le. – Persze, ha már rólam kell megenned, úgy már nem baj…

- Nem akartam, hogy kárba menjen. – szünetet tartunk, aztán megszólalok. -  Ma kell menned valahova?

- Igen. A CD-vel kapcsolatban van még mit elsimítani.

- Nem jöhetnék veled a TOP Mediához?

- Felőlem, de csak egy feltétellel. Nem hozol kínos helyzetbe, és azt mondjuk, hogy Ricky rokona vagy.

- Miért pont Rickyé? – kicsit furcsának tartom az ötletet.

- Most csak mondtam valamit. Ő tűnik a legalkalmasabbnak. Azt fogjuk hazudni, hogy az unokatestvére vagy. Az talán elég hihető. Még mielőtt oda mennénk, kell találkoznunk a fiúkkal, hogy velük is tisztázzuk a helyzetet. Tudod mekkora macera vagy? Arról nem is beszélve, hogyha észrevesz egy rajongó, akkor tuti felmerül bennük a kérdés, hogy ki vagy. És máris a média sztárjává válsz…

- Kockáztatok! Én akkor is el akarok menni.

- Te tudod. Akkor hívom CAPet, hogy hívja őket össze egy találkára az Entertainment közelében található kávézóba. Te pedig menj, és készülődjél. Lehetőleg semleges, egyszerű ruhákat húzz fel. Kerülnünk kell a feltűnést.  

  Ahogy azt ajánlotta Jonghyun, egy fekete nadrágot húztam fel és egy fehér pólót, mellé tornacsukát. Hajamat kontyba fogtam.

- Mehetünk.

- Ez így nem jó. Egy fekete pulcsit még húzz fel és egy napszemüveget is. – az utóbbit felrakja orrnyergemre.

- Changjo, meg fogok sülni. Iszonyat meleg van kint. Nézd meg, hogy süt a nap. – az ablak felé mutatok.

- Öt percet csak kibírsz benne. Na nesze. – a kardit is átadja, amit magamra öltök. – A zipzárt is húzd fel. – de még mielőtt ellenkezhettem volna, felhúzza helyettem. – Most már mehetünk.

- Hali! – Changjo mindenkivel lepacsizik, aztán rám kerül a sor. Félénken bár, de mindenkit megölelek.

Chunjit hagyom a legutoljára, de nem merem sokáig ölelni, mert Jonghyun szúrós nézésével fegyelmez.

 - Mi újság veled? – intézi felém a kérdést Niel. – Már régen láttunk.

- Semmi érdekes. Veletek?

- Megvagyunk. – így Ricky. – Amúgy, ha már az unokatesóm vagy, akkor valami álcanevet is ki kéne találni.

- Mondjuk Seo Hyun. – veti fel az ötletet CAP.

- Jó lesz az. A lényeg, hogy el kell játszanunk, hogy nem ismerjük Seo Hyun-t. Majd Ricky hozza be, mikor mi már bent leszünk a stúdióba.

- Már megint késnem kell? – lelombozódik Chang Hyun.

- Ez a Maknaek sorsa. – mondja Niel.

- De én vagyok a maknae… - teszi keresztbe karjait Changjo.

- Ebbe ne menjünk megint bele. – szólal meg először Chunji. Eddig tiszta csendbe hallgatott minket. Kissé meg is lep fura viselkedése. – Ha oda akarunk érni, akkor most induljunk.

Mindenki egyet ért ChanHeevel. Nekem Ricky és CAP társaságával kell tovább utaznom.

  Az egész utat végig beszéljük, főként Changhyunnal, mert egy percre se tudja befogni. Minsoo csak néha mondott egy-egy mondatot, inkább a vezetésre koncentrált.

   - Oké, most, hogy itt vagyunk, mindenki menjen be, kivéve Rickyt és Seo Hyunt. – Changjo úgy irányítgat mindenkit, mintha Ő maga lenne a leader.

A fiúk egyként indulnak meg, mi pedig ketten maradunk a kékséggel.

- Hogyhogy el akartál jönni?

- Hát, fogalmam sincs. Már régóta meg akartam nézni egy Entertainmentet.

- Amúgy nem nagyon szabadna rokonokat hozni ide, de talán elnézik nekem. Majd azt mondom, hogy nem tudlak senkinek leadni, így kénytelen voltál velem jönni.

- Olyan, mintha egy gyerekről beszélnél.

- Pár alapvető dolgot azért tisztázzunk, még mielőtt bármi baki is történne. A neved ugye Seo hyun, 17 éves vagy és Yangsanból jöttél. A szüleid elutaztak pár hétre, ezért adtak át nekem. Megjegyezted?

- Igen. – még egyszer elsorolom magamban.

- És most szépen bemegyünk.

Lépteimet felgyorsítom, alig várom, hogy bemehessek a hűs épületbe, mert tényleg azt érzem, hogy kigyulladok a napon.

Ricky illedelmesen előre enged, a recepciósnak hangosan odaköszönök, amikor beérek a hallba.

- Ha nem gond, előtted megyek, mert te úgyse ismered a járást. – beelőz Changhyun.

Felbaktatunk a második emeletre és bemegyünk egy stúdióba. – Sziasztok. Áh, jó napot sunbaenim. – meghajol Ricky, így én is ezt teszem.

- Ő meg kicsoda, ha szabad megtudnom? – természetesen rám gondolt az illető férfi.

- Az unokatestvérem, SeoHyun.

- Áhhh. És milyen ágon?

- Apai. – felelem, míg Ricky ugyanabban a pillanatban rávágja, hogy:- Anyai.

Összenézünk mindketten. – Anyai. – mondom, de Ricky megint az ellentettjét ejti.

- Szóval melyik? – vonja fel szemöldökét a férfi.

Már most beégtünk…