44. ~ Eredmény

*Hat héttel később*

Changjo napok óta nincs itthon. Thaiföldre mentek turnézni, és most iszonyat hiányzik. Igaz, minden nap beszélünk telefonon, de az mégsem ugyanaz. Mellesleg el kéne neki mondanom valamit, de nem akarom, hogy aggódjon értem.

Mostanában nem vagyok valami jól. Sokszor elvesztem az egyensúlyom, nincs étvágyam, vagy épp az ellenkezője, de akkor mindent befalok.

Nem tudom, mit tegyek. Lehet el kéne mennem orvoshoz…

*Két óra múlva*

A várakozóban ülök egy órája, de még mindig rengetegen vannak előttem. Már szétuntam az agyamat, és ott tartottam, hogy inkább visszajövök később, amikor egy ismerős arc jelent meg.

- Sunji? Te mit keresel itt? Csak nem beteg vagy? – szalad felém NiYae.

- Nem. Nem tudom. De, lehet.

Elneveti magát.

- Akkor gondolom igen. Mi a baj?

- Ígérd meg, hogy nagyon tartod a szádat.

- Ígérem. – feltartja a kisujját, mire átfonom az enyémmel és végrehajtjuk a kisujj esküt.

- Rohadtul szédülök pár napja. Meg étlen vagyok, néha meg egy egész disznót meg tudnék zabálni.

- Hm. És mikre gondoltál. Miért van ez?

- Már mindenre gondoltam. Igazából jól vagyok, szóval nem hiszem, hogy bármiféle vírus lepte volna el a szervezetem.

- Nem lehet, hogy… esetleg… érted.

- Nem.

Közelebb hajol, egészen annyira, hogy csak én halljam szavait. – Nem lehet, hogy terhes vagy?  

- Nem! – állítom ki teljes határozottsággal, pedig már többször is gondoltam erre az eshetőségre.

- Biztos? Csináltátok gumi nélkül?

- Nem, nem emlékszem. Ahj, NiYae, már annyira egybefolynak az emlékeim. Túl sokszor csináljuk. Talán a szülinapján. Az hat hete volt.

- Kim Sun Ji. – szólítanak be a rendelőbe.

- Megvársz? – kérdezem barátnőmet.

- Persze. Úristen, nagyon izgulok.

- Hát még én. – félve indulok el.

Elég sokáig eltartottak a vizsgálatok, de bent nem mondtak semmit, csak egy borítékot nyomtak a kezembe és hazaküldtek.

  NiYae is jött velem, mert nagyon kíváncsi az eredményre.

Mindketten leülünk a kanapéra, barátnőm átkarol, és azt suttogja a fülembe, hogy bármi is lesz az eredmény, örüljünk neki.

- Én nem vagyok benne biztos, hogy akarok gyereket. Nagy felelősség. És fogalmam sincs, hogy Changjo mennyit kereshet.

- Istenem, Ő idol. Csak nem lehet olyan kevés pénze, hogy ne tudja eltartani a saját gyerekét és a barátnőjét.

- De akkor is nagyon oda kell figyelni egy gyerekre. Nem tudom, hogy lenne-e elég türelmem, főleg egyedül. Changjonak se tenne jót, ha ez kiderülne.

- Azt mondom ne stresszeljünk rá. Először lássuk az eredményt.

Feltépem a borítékot. Lassan kicsúsztatom belőle a lapot, és széthajtogatom.

- Várj! – állít meg NiYae.

Értetlenül nézek rá.

- Mielőtt még bármi is történne, szeretném neked elmondani, hogy randizgatok Hyukjinnel.

- Naaa, ennek örülök. – mosolyodom el. – Gratulálok. Még ha most az én életem romokban fog heverni, legalább téged hadd lássalak boldognak.

- Ajj. Tudod mit? Felmondok a munkahelyemen, és leszek a dadád. Még fizetned se kell.

- Akkor meg miből fogsz megélni?

- Hát, majd valahogy, de mindenképpen szeretnék melletted lenni.

Meghatódom. Mostanában nagyon elegem volt NiYaeből, de ő végig tűrte, hogy ellenszenves voltam vele, és most meg ez. Még is kiáll mellettem. Ez nagyon édes tőle.

- Naa, most miért könnyezel? – törli le arcomról a nedvességet.

- Köszönöm. – belevetem magamat a karjaiba, és keservesen zokogni kezdek.

- Cssss… Minden oké. – fejemet simogatja lágyan és ringatózik előre-hátra. – Elolvashatom a lapot?

- Csak tessék. – nyújtom át.

Hamar végig fut rajta, de csak mosolyog, mint a tejbe tök.

- Azt hiszem, nagynéni leszek. – feláll, és örömittasan ugrándozni kezd.

Nem kapcsolok, ezért én is átfutom a levelet.

- Basszus. – teljesen magamba zuhanok. Letargikusan végig gondolom, hogy mi is fog történni akkor, amikor ezt Jonghyunnak elmondom. – Most mit tegyek Ni Yae? Hogy mondjam el neki? Iszonyatosan félek. Ugye nem fog kidobni?

- Nem dobhat ki. Majd elmondod neki, ha hazaért. Mikor is lesz vége a turnénak?

- Holnap este már itthon lesz.

- Akkor megszervezünk egy itthoni, kis romantikus vacsorát, és szépen elmondasz neki mindent. Megértőnek kell lennie, mert ebben az ügyben részben ő is hibás. Ne félj. Minden a helyén lesz.

- Meg fog változni az életem. Nem lesz több buli, pia, munka, sőt, még azt sem hiszem, hogy túl gyakran csinálhatjuk majd gyerek mellett.

- Áldozatokat kell hozni, de hé, lesz egy gyönyörű, és egészséges babád. A sajátod. Én már nagyon régóta vágyom egyre, de hát nincs még mellettem az igazi. Így elég nehéz.

- Talán Hyukjin lesz az igazi.

- Áh, nem vagyok benne biztos. Ő olyan… más. Most sokkal inkább a karrierjére kell odafigyelnie, hisz rookie banda a 100%.

- Tudom, de egy idő után kinövik ők is ezt a szerepet, és akkor már simább lesz a helyzet.

Ajtónyikorgást hallok. A bejárati felé kapom a fejem.

- Changjo?

- Az utolsó koncertünket el kellett törölnünk. Kicsit hamarabb értem haza. Remélem nem baj. – minden cuccát ledobja, és tárt karokkal várja, hogy ugorjak ölébe, de helyette megint csak elkezdek zokogni.