Besüpped mellettem az ágy.
- Ki az? - pattannak ki a szemeim.
- Sss... csak én. Nyugi. - simogatja meg arcomat Changjo.
- Most hagyj békén. - lököm el magamtól kezét.
- Nem hagylak. Ne haragudj!
- De haragszom.
- Miért?
- Tudnod kéne!
- De csak véletlen csaptam rád akkorát!
- Nem is azzal van bajom, hogy megütöttél. - felcsúszok
és nekidőlve a háttámlának bámulok tovább Changjo szemébe.
A sötétben is úgy csillognak. Ahj... Nem tudok neki
ellenállni.
- Akkor mégis mi?
- Neked kell rájönnöd. - megmakacsolom magam. Nem fogok megbocsátani
neki addig, míg nem tudja miért kér tőlem elnézést.
- Azért, mert beküldtelek?
- Nem.
- Azért, mert megijedtél tőlem, mikor kijöttél a
fürdőből?
- Dehogyis!
- Nem tudom! Akkor azért, amit mondtam?
- És mit mondtál? - faggatom tovább, de legalább már
közel jár az igazsághoz.
- Azt, hogy menj be.
- Neeem! Az után. - felpattanok és rácsapok egyet a
karjára.
- Most én is sértődjek meg?
- De én se azért sértődtem meg, mert megcsaptál. Na jó,
tudod mit? Ha most egyszerűen bocsánatot kérsz, akkor elfogadom. Kész agybaj ez
az egész.
- Kim Sun Ji. Nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon
sajnálom, bármit is mondtam, csináltam.
- Choi Jong Hyun. Most az egyszer elfogadom.
- Köszönöm. És most adhatok egy bocsánatkérő puszit?
- Ezt kérdezned kell?
Kezeimmel közrefogom buci fejét és megcsókolom.
Újból nekiáll simogatni. Kezdődik minden elölről.
- Sunji. Mérhetetlenül kívánlak. - suttogja fülembe.
Nem is várva, visszatér oda, ahol abba hagyta. Iszonyat
gyorsan kicsomagol a ruháiból.
Végig szalad
felsőtestemen a szájával, és nemi szervemnél megáll. Nekilát izgatni ujjával és
nyelvével.
- Ah, Changjo! - nyögdécselem. - Még!
Leveszi alsóját és rám mászik. Könnyedén becsúsztatja
férfiasságát vaginámba, és mozogni kezd bennem. Lassan, de biztosan hullámzunk
az ágyon. Az ágy háttámlája nekiverődik a falnak, halkabb koppanásokat idézve
elő.
- Ez így nem lesz jó. - jelentem be.
- Ma este nem fog érdekelni semmi. Csak te. - Bár durván
lök odalent, keze érintése még mindig oly gyengéd.
Szenvedélyesen összeforrnak ajkaink, nyelveink előszeretettel
csiklandozzák egymást.
Odalent nyílásom
sikamlóssá vált, így merevsége egyszerűen tud ki-be járkálni. Makkja nekiütődik
legérzékenyebb pontomnak, de még mielőtt bármiféle hangot válltana ki belőlem,
Changjo megáll. Legurul rólam, de rákényszerít karjával, hogy én is forduljak
vele.
Én kerülök felülre.
Belecsúszom ágaskodó férfiasságába, és most én kezdek el
mozogni rajta.
Most sokkal mélyebbre megy, mint előtte.
Megint elérem az érzékeny pontomat, viszont most nem
állok meg.
Egyre hangosabb sóhajok hagyják el a számat.
Jonghyun nemi szerve megkeményedik. Izmai megfeszülnek,
mellkasa másodpercenként emelkedik fel és süllyed le.
Csípőmet megfogja és rásegít a gyorsabb mozgásra. Hátam
egyszeriben megfeszül, fejemet hátracsapom. Tátott számon egy hang se jön ki.
Changjo belém ereszti melegségét. Muszáj gyorsan
cselekednie, mert ki folyik nyílásomból. Visszafordulunk az eredeti helyzetbe,
és úgy várjuk tovább, hogy megálljon magjának folyása.
- Kim Sun Ji. - suttogja fülembe érdes hangon. -
Szeretlek. El sem tudod képzelni mennyire.
Ezt most csak azért mondja, mert megadtam neki azt, amit
akart, de elfogadom. Egyszer szeretném, ha akkor mondaná, amikor nem történik
semmi érdekes. Csak úgy.
- Én is szeretlek. - megcirógatom arcát és megcsókolom.
Kimászik belőlem
és felöltöztet. Betakargat gondosan, majd Ő is bebújik a takaró alá. Karjai
közé fúrom magam.
- Most már tudod, miért kellett bocsánatot kérned? -
kérdezem kíváncsiságból.
- Mindvégig tudtam, mit csesztem el. - fél mosollyal az
arcán alszik el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése