Ma furcsamód elég korán kelek fel. Nem vagyok már álmos
címszóval, végül kikelek az ágyból fél óra forgolódás után, hogy majd csinálok
magamnak egy kávét.
Miközben kicsoszogok puha tutyimba a konyhába, megállok
az egész alakos tükör előtt.
- Megint híztam. – jegyzem meg hangosan. Kidugott hasamat
megsimogatom, majd jó belecsípek a hájamba.
- Te hülye vagy.
Összerezzenek.
- Basszus, nagyon megijesztettél.
- Te meg felébresztettél. – dörzsöli kicsi szemeit
Changjo. Ásít mellé egy jó nagyot.
- Bocsánat.
- Semmi.
- Ma kell menned valahova?
- Este megint fellépés. – nagy sóhaja jelzi, hogy nem
igazán van kedve hozzá.
- Még mennyi lesz?
- Nem tudom. Sok. Gondolom.
- De legalább adnának pihenőt kettő között.
- Adnak. Majdnem 24 órát.
- Aha, amiből max 8-at alszol, a többit meg azzal töltöd,
hogy ide-oda mész.
- Ezzel mire akarsz kilyukadni?
Lehet idiótaság, de kezd elegem lenni a sztárságból. Egy
napot nem tudott velem tölteni. A tegnap esti meg különösképpen felzaklatott.
Nem hajthatnak meg ennyire senkit.
- Áh, hagyjuk. Csak veszekedés lenne a vége.
- Már nincs visszaút. Ha egyszer belekezdtél…
- Nem, tényleg nem mondtam semmit. – legyintek.
- Mond el. – nekilök a falnak. Kezd erőszakossá válni. Arcvonásai
is durvábbak lesznek.
Összehúzom
magamat. Nem szeretem, mikor ilyen.
- Nem. – már kevésbé sem vagyok olyan magabiztos, mint
pár perccel ezelőtt.
- Biztos ellenkezni akarsz? – megfeszülnek nyakán az
izmok. Homloka alig pár centire van az enyémtől.
Keze végigszalad a domborulataimon, becsúszik a
pizsamanacimba és erősen belemarkol női nemi szervembe.
Szóval erre ment ki a játék.
- Igeen. – húzom az agyát.
- Te akartad. – mutatóujját végighúzza csiklómon.
Izgatásának eredményeképpen felsóhajtok. Vállára hajtom a
fejemet.
Hirtelen kiveszi kezét és mindkét combomat megragadja hátulról.
Felkap.
És megint a pulton kötök ki.
- Te nagyon a konyhába akarod csinálni.
- A hálót már felavattuk. – letolja nadrágját, aztán az
enyémet is lehúzza.
Széjjelebb nyitja lábaimat, a bugyimat oldalra húzza, és
lassan fejével közelít nyílásom felé.
Vörös haját ujjaim közé fogom, és abba kapaszkodom,
miközben nyelve szorgosan dolgozik odalent.
- Ahhh… - elégedetten fújom ki a levegőt.
- Na, jó, ennyi. Nem bírok magammal tovább. – és ezzel le
is tolja magáról a maradék szövetet.
Közelebb húz magához, egészen a pult szélére. Fogaival
letolja vékony tangámat, amit lerúgok a padlóra.
Óvatosan beleültet ágaskodó férfiasságába, és úgy
maradunk egy kicsit, hogy szokjak hozzá a mérethez.
- Changjo. – suttogom fülébe.
- Igen édesem?
- Szeretlek. – pajkosan beleharapok a fülcimpájába, mire
levesz a munkalapról és nekinyom a szekrénynek. Mozgolódni kezd bennem, én
pedig tétlenül belécsimpaszkodok.
Nagyokat lök, jó mélyre, ami tetszik, csak hátamat nagyon
nyomja a szekrény széle. Az egyik lökésnél annyira beleáll, hogy meg kell
állítanom Jonghyunt.
- Menjünk át máshová.
Kimegy velem a nappaliba, és lefektet a kanapéra, majd
fölém magasodik. Szétterpesztett lábaim közé újból becsúszik és neki is lát a
munkának.
Becsukom a szememet, hogy kizárjam a külvilágot, és csak
arra tudjak koncentrálni, de úgy érzem, hogy valaki figyel engem, és az nem
Changjo.
- Basszameg, Sunny! – ordítok fel. – Changjo, itt néz
minket a macska.
- Menj innen. Sicc! – zavarja el, de Sunny nem mozdul egy
lépést se. – Menj már innét!
- Engem zavar, hogy itt van. – mondom.
- Engem is. Valami olyan ijesztő benne. Gyere, átviszlek
a hálóba.
Újból belékarolok szorosan.
Ledob az
ágyra, az ajtót gondosan becsukja és rám mászik.
Forrón megcsókol, a hüvelynyílásomba rakja hímtagját,
egészen addig nyomja, míg tövig bennem lesz. Csípője határozott mozdulatokat
végez, makkját nekiüti a méhem nyílásának.
Megremegek. Derekamat le kell eresztenem, mert már nem
bírom magamat kinyomva tartani. Changjo még lök párat, aztán belém engedni
meleg ondóját. Rám hullik egész testében, aztán fáradtan bealszunk úgy, ahogy
vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése