40. ~ Szülinap

A fellépés megint felhőtlenül zajlott. Mindenki ügyes volt, jól teljesített, attól függetlenül, hogy most nehezebb dolguk volt a fiúknak, ugyanis élőben énekeltek.

Megpróbáltam végig jópofizni Yaenek, de semmi kedvem nem volt hozzá. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy rájött magától is. Lehet nem voltam kellőképpen elővigyázatos.

Amikor mondott valamit, akkor mosolyogtam, viszont utána egyből fintorogtam egyet.

   - Milyenek voltunk? – jön oda hozzám Changjo kiizzadva.

- A legjobbak. – megcsókolom. Igaz, a fellépés előtt még nehezteltem rá, de kiengesztelt, mikor a Girlfriend számukat nekem küldte. – A számért meg külön köszönet. Viszont most menj, és fürödj le, mert így nem megyek veled sehova. – megpaskolom verejtékes karját és meglököm, hogy induljon már el.

- Mindenkitől egy kis figyelmet szeretnék. – kocogtatja meg poharát Chunji.

Nagyon sokan gyűltek össze. Itt a 100% is, a Shinhwa, meg még egy csomó, számomra ismeretlen ember.

- Khöm. Na, átadom a szót Minsoonak.

- Miért pont nekem? – lepődik meg.

- Mert te vagy a leader.

Furcsa, hogy mindig emlékeztetni kell erre.

- Ja, tényleg. Hahóó! – zavarba van. Nem túl gyakran kell beszédet mondania. – Hát, nem is tudom, hol kezdjem. Köszönöm, hogy mindannyian eljöttetek. Először is, remélem mindenkinek tetszett az új számunk, és a tánccal is meg voltatok elégedve. Megpróbáltuk kihozni magunkból a maximumot. Saját véleményem szerint ez összejött. Nagyjából ennyi. Még egyszer köszönöm. – meghajol.

- Mi köszönjük. – tapsikál Andy Lee. - És már csak egy dolog maradt hátra. Hogy felköszöntsük a mi szülinaposunkat. Boldog szülinapot Choi Jonghyun.

Megfagy a vér is bennem. Hogy mi? Ma van a szülinapja? Én nem vettem neki semmit. Bazzmeg.

- Sun Ji. Jól vagy? – kérdezi Yae aggodalmasan.

- Öh, ja, aha.

- Csak nem elfelejtetted? – hüledezik.

- Áh, dehogy. Csak otthon hagytam az ajándékot. Gondoltam, majd ha kettesbe leszünk. Most viszont haza megyek. Nem érzem jól magam. – kamuzom.

Tuti vette a lapot. Mindegy, leszarom. Meg se várom, míg reagál a dolgokra, inkább kiviharzok a buszmegállóba.

Hamar jön is egy esti járat, amellyel haza tudok menni.

- Most mit tegyek? Már semmi jó dolgot nem tudok ebből kihozni. – mérgelődöm Sunnynak. – Mond meg, hogy lehettem ekkora..áh… Inkább nem is mondok semmit. Elment az eszem. Egy macskához pofázok. Úgyse beszél vissza. Changjonak igaza volt, még akkor, amikor ide költöztem.

Sunny hangos dorombolását egyetértésnek veszem. Tényleg bolond vagyok.

- Még mindig nem tudom, mit tegyek. – sóhajtom.

- Én nem haragszom rád, de kérlek, te se haragudj magadra. – két izmos kar átkarol hátulról, és gyengéd csókot lehel arcomra a szülinapos.

- Miért jöttél el?

- Mert valaki hiányzott a buliról. – belefúrja fejét a nyakamba.

Sose volt ilyen érzelmes velem. Mindig voltak ilyen pillanatai, de most különösen gyengéd hozzám. Lelkem megnyugszik valamelyest.

- Ne haragudj, hogy megfeledkeztem róla. – rondítom el a meghitt pillanatot.

- Már mondtam, hogy nem haragszom rád. – suttogja a fülembe, majd nyalogatni kezdi fülcimpámat.

- És ajándékot se vettem neked. – folytatom.

- Ami késik, nem múlik. És én most csak egyetlen egy ajándékra vágyom, amit remélem, a hálószobában megkapok tőled.

- A hálóban, a nappaliban, a konyhában, bárhol. – puha ajka már majdnem eléri a számat, amikor hirtelen elhúzódik tőlem, és mellém ugrik a kanapéra.

Átdobja bal karját a vállamon, jobb kezét pedig lábfejemre helyezi.

Orra már hozzáér az arcomhoz, amikor lejjebb vándorol, és a nyakamat veszi célul. Kulcscsontomig apró harapásokkal halad lefelé, majd ott megáll, és erősen összecsípi a bőrömet, amit szívni kezd.

Vállába mélyesztem körmeimet, és félkör alakú vörös sebeket hagyok rajta. Changjo felszisszen, de egy pillanatra se hagyja abba a szívást.

Nem érzek különösebb fájdalmat, de valahogy nem jön be a dolog. Viszont most az egyszer megengedem Jonghyunnak, hogy azt csináljon velem, amit akar, szóval, ha Ő neki ez kell, akkor hát legyen.

Keze becsúszik szoknyám alá, és folytatja útját csigalassúsággal.

Megnyalja a lila foltomat, amelyet Ő okozott, aztán vastag ajka végre az enyémen landol. Egyenes csókkal kezdi, apró puszikkal folytatja, feltérdel, hogy domináljon és kissé elfordítja a fejét, hogy bele tudjon nyalni. Derekába kapaszkodom, és én is felemelkedem, így megint egy szintre kerülünk. Ekkor Changjo feláll a kanapéról, és fejemnél fogva magával húz.

Becsukom a szemeimet, mert közben egy olyan kritikus pillanathoz érkeztem el, hogy már nem tudom magamat türtőztetni. Hátrálva járkálok, de fogalmam sincs, merre is megyünk.

A hátam nekivágódik a falnak, és ezzel el is hagyja számat az első nyögés.

- Jól vagy?

- Igen, hogyne. Csak folytassuk tovább. – Azonnal rávetődöm beszélőkéjére.

Lábammal közelebb húzom magamhoz, rácsavarodom.

Szoknyám felcsúszott egészen a derekamig. Vagyis Changjo miatt került az oda.

Bugyim szélét markolássza, és próbálja lejjebb húzni, de nem tudja, mert folyton visszacsúszik.

- Ez a rohadt… - mérgelődik.

- Psszt…. – csitítom. – Hagyjad még. Inkább menjünk be. – suttogom erotikus hangon. Changjo alig pár másodperc alatt vált libabőrössé.

- Tudod, többször is beszélhetnél hozzám ilyen hangon. – belemosolyog hajamba, majd újból megcsókol. – Na, pattanj. Beviszlek. – szorosan megkapaszkodom belé a lábaimmal, Ő meg átölel és bevisz a sötét szobába.

Bár már számtalanszor csináltuk, most mégis izgulok. Izgulok, mint még soha.