19 ~ Elegem van belőle

Az elmélkedésben telefonom csörgése zavar meg.

- Muszáj felvenned? – kérdezi Changjo.

Ránézek a kijelzőre és bólogatok. – Igen. – a készüléket a fülemhez emelem. – Szia Chunji.

- Szia.

- Na, mi volt?

- Elvoltunk. Most kísértem haza.

- Mit csináltatok?

- Elvittem a folyóhoz, ahogy ígértem, aztán meg elmentünk vacsorázni.

- Mit beszéltetek? Találkoztok még?

- Igen. Holnap után is megyünk.

- Volt valami?

- Mi lett volna?

- Hát csók.

- Ja, aha.

- És és és? – felvillanyozódtam.

- Mit és?

- Hát milyen volt?

- Jó. Ne haragudj, de most le kell tennem. A zsaruk itt vannak mögöttem és nem akarom, hogy megbüntessenek, amiért telefonálok.

- Oké, akkor, szia.

- Szia, jó éjt.

- Neked is. – leteszem. – Megkértem Chunjit, hogy hívjon fel, ha már vége a randijának.

- Baszki, neked még a saját randidon is fontosabb másé? – kapja fel a vizet.

- Nem, dehogyis. Csak akartam tudni, mi volt.

- Tudod mit, akkor menj, és faggasd ki a barátnődet minden egyes részletről. Engem nem érdekel. – feláll, ez miatt én is kénytelen vagyok. Changjo kisétál a bokorból és gyors léptekkel elhagyja annak környékét. Utána akarok futni, de beleakadok egy ágba. Addig húzogatom a ruhámat, míg el nem szakítom. Addigra már JongHyun árnyékát se látom. Csak sejtésem van, hova mehetett.

A kilincset lenyomom, és be akarom lökni az ajtót, de az nem nyílik. – Changjo, ne csináld már ezt. Engedj be.

Nem érkezik a válasz.

- Tudod mit? Baszd meg. – tiszta erőmből belerúgok az ajtóba, majd lezuttyanok elé, és bőgni kezdek. Erre már Changjo is felfigyel. Kinyitja mögöttem az ajtót, így hátradőlök egyenest a lábai közé.

- Megérdemelnéd, hogy itt aludj, de vagyok olyan jó szívű, hogy beengedlek.

- Ez aztán a nagylelkűség… Még jó hogy beengedsz, hisz ez az én lakásom is.

- Ne feledd, hogy én vagyok itt a tulajdonos.

- Nagy ívben leszarom. Attól még én is kibéreltem. Ha kell, elmehetünk a bíróságra is.

- Minek? Úgyis én nyernék. Még ügyvéd se kellene.

- Ó, tényleg? Na majd meglátjuk.

- Most komolyan ennyire gyerekes vagy Sun Ji? Jobb, ha távol tartod magadat tőlem, mert megint idegesítesz.

- Na ne. Még hogy én idegesítelek téged? Néztél már tükörbe?

- Persze, és tetszett, amit láttam.

- Fúúú… Istenem! – annyira fel tudja baszni az agyamat az egója, hogy legszívesebben felpofoznám. – Oké, ma este nem alszok itthon.

- Jól teszed.

- Mentem is. – bevágom előtte az ajtót és leszaladok a kocsihoz. Alig 10 perc alatt már Chunji háza előtt állok, gondolkodva, hogy megnyomjam-e a csengőt, vagy se. Megnyomom.

- Szia Sun Ji. Hát te? Csak nem Changjo?

- Ne is mond. Inkább beszéljél te Ni Yaeről, mert ha eszembe jut ez a faszfej, csak… váááá… inkább hagyjuk.

- Nagyon összeveszhettetek, ha ennyire ideges vagy.

- Csodálkozol? Téged még nem idegesített fel?

- Dehogynem, de olyankor nem figyelek rá és fél óra alatt lehiggadunk.

- Hát itt most nem lesz semmi lehiggadás, míg a bíróság elé nem állok.

- Miért? Megvert? – lepődik meg Chunji.

- Jajj, dehogy. Csak vissza akarom szerezni a lakásomat.

- Ahhoz meg kéne találjátok a faszit, akitől vettétek. Ő viszont már tuti külföldön van.

- Ha kell, utána megyek, csak kerüljön a kezem közé, mert akkor belefojtom egy teáskanálba, miután megnyertem a pert.

- Hééé. Sun Ji, nyugodj meg. – teszi vállamra a kezét. – Csinálok neked egy teát. – kimegy a konyhába. Eddig nem is nagyon figyeltem, hogy milyen szép belülről is a háza. Végig nézek a nappaliban.

- Látom, a modern stílust szereted. – kiabálom utána.

- Igen. Az olyan letisztult. Szeretem, ha rend van körülöttem és tisztaság.

- Chunji? Még mindig áll az ajánlat a lakásra?

- Hmm? – jön vissza két bögrével. – Ja, persze. Viszont, ha nem lenne baj, nem költöznék össze veled. Nem azért, mert nem lenne kedvem, csak nekem… itt van ez. – mutat körbe. Teljes mértékben megértem.

- Holnap megnézzük még egyszer?

- Nem változott azóta semmi. – kuncog. – De ha gondolod, elmehetünk.

Nyelek egyet. – Chunji? Itt aludhatnék ma?