18 ~ A csók

Alig maradt egy órám, hogy teljesen elkészüljek. Olyan gyorsan tettem-vettem, szépítgettem magam, hogy még idő előtt is sikerült végeznem.

- Annyeong, itthon vagy? – kukucskál be a bejárati ajtón Changjo.

- Igen. Wow! – hőkölök hátra. – Nagyon nagyon csinos vagy. Tetszik ez a piros öltöny.

- Te se panaszkodhatsz. – mér végig. – Gyere. – nyújtja a karját. Átdobja vállamon egészen közel húzva magához. Illata kellemes, órákig képes lennék szagolgatni.

- Hova viszel?

- Ahova csak akarod.

- Nem akarok vacsorázni menni. Nem szeretem a puccos helyeket.

- Akkor? Tiéd a választás.

- Csak sétálgassunk.

- Rendben, de ha letámadnak a rajongók, akkor ne engem hibáztass.

- Vigyél olyan helyre, ahol kevés ember van.

- Tudok egy jót. – karja lecsúszik a csuklómhoz és lazán átfogja. Felgyorsítja lépteit, de én nem tudom szedni úgy a lábaimat, mert magas sarkúm megakadályoz ebben. Inkább csak trappolok mögötte, kapaszkodva belé. – Itt is vagyunk. – lassít le.

- Mi ez? – bokrok előtt állunk. Nem értem, miért hozott ide. Át akar verni?

- Gyere utánam. – elindul be a bokrosba. Megijedek, mikor eltűnik szemem elől JongHyun. – Mire vársz? – nyúl ki egy kéz a susnyásból. Magával ragad és behúz hozzá. Az ágak belém akadnak, karomat végigkarcolta az egyik. Ez aztán a romantika.

- Miért ide jöttünk?

- Nézz csak körül. – igaza van, ez meseszép. Körbevesz minket a növényzet. Egy kis halastó található az egész közepén kivilágítva, mellette egy paddal. Changjo leül oda és mutatja, hogy én is foglaljak helyet.

Leülök.

- Mesélj, milyen volt a napod? – kérdezem arcát vizslatva.

- Fárasztó. Képzeld, Chunjinak el kellett mennie. Nem mondta miért, de csak úgy lelépett. Az edző írtóra ki volt rá akadva. Mikor visszajött, csak annyit mondott, hogy nem ránk tartozik. Eddig mindent megosztott velünk. Nem értem, mi a baja. Viszont a tanárunkkal nagyot veszekedett és végre megkapta az a köcsög, szadista állat a magáét. Chunji jó megmondta neki, de félek, hogy mostantól kereshetünk egy másik tanárt, mert AJ otthagy minket.

- Hmm… érdekes.

- Azért jó tanár minden mástól eltekintve.

- Miket szokott csinálni?

- Múltkor nem engedte, hogy igyon CAP és mikor Ő mégis elment inni, kiverte a kezéből a palackot.

Chunjit már nem egyszer nem engedte el WCre, de mást se. Két edzés között öt perc szünetünk van, ami azt jelenti, hogy átlagosan egy edzés 2 óra, de ha comeback előtt vagyunk, még rá nyomunk plusz fél órát. Két edzésnél az már azt jelenti, hogy 4 + 1 óra. Hulla fáradtan esek haza. De ma azért vagyok jobban, mert Chunji miatt elhúzódott a pihenőnk majdnem egy órásra, a tanárnak meg el kellett mennie, ezért nem tudtuk most bepótolni a lemaradást. Ezen ment végig a vita.

- Jesszus.

- Érted már, miért mondtam, hogy ne akarj sztár lenni?

Bólintottam.

- Ezek után már nem is akarok.

- Én nem elrettenteni akarlak, csak érted.

- Amúgy se túl sok tehetség szorult belém. Nem hiszem, hogy bármire is vinném.

- Még nem hallottalak énekelni.

- Ne is akarj, borzalmas hangom van.

- Hadd halljam.

- Soha.

- De, csak a kedvemért. Itt senki se fog hallani téged.

- De igen, te hallani fogsz engem és az épp elég. Nem és kész.

- Kérek, csak egyszer. Nem is muszáj sokat, csak annyi is elég, amennyit tudsz a kedvenc számodból.

- A kedvenc számomat kívülről tudom, de abban nincs túl sok éneklés. Többnyire rap.

- Akkor valami mást. Mondjuk ismered a Bigbanget? Őket csak ismered. Szinte a legismertebbek.  Vagy ott van még a B2st is. A legnagyobb riválisok nálunk a Nu’est, EXO, B.A.P. Ezeket most iszonyat sokan szeretik és elnyomnak minket. De a Super Junior is nagyon jó. Felnézek rájuk, amiért ennyire összetartóak. SHINee is már régóta van együtt.

- Igen, ezeket mind ismerem.

- Akkor hogy-hogy minket nem? – hülledezik.

- Nem tudom. Biztos hallottam már a számotokat, mert ismerős volt, amikor mutattad, de mégsem kötöttetek le. Amúgy nekem az EXO a kedvencem. Exotic vagyok.

- Na látod, ennyi. Konkurens vagy.

- Sajnálom. – lehajtom a fejem.

- Semmi gond. Felőlem azokat szeretheted, akiket akarsz. Ki amúgy a biasod?

- Park Chanyeol! B.A.P-ből Zelo, ő annyira cuki, csak fiatalabb nálam.

- Ő mennyi is?

- Most 19. Meg a Nu’estet is szeretem. Onnan Minhyun.

- Aha. És a Teen Topból? – emeli fel az egyik szemöldökét.

- Hmm… meglepő, ha azt mondom, hogy Yoo Changhyun?

- Ricky? – majd kiesnek szemei.

- Jajj dehogy. – a nevetéstől lábaimat csapdosom. – Olyan aranyos fejet vágtál.

- Akkor ki?

- Te. – elkomolyodok.

- Te, Angel. – simít végig arcélemen. Gyengéden derekamhoz nyúl, egészen közel húz magához. Fekete bogár szemeivel belenéz az enyémbe, fürkészi. – Tényleg olyan vagy, mint egy angyal.

Államnál fogva tolja számat az övéhez. Amint hozzá ér nedves ajkához a bőröm, végig fut a melegség a testemen. Nem tart sokáig a még csóknak se nevezhető szájra puszi, mégis felhőtlen boldogság fog el.

Átülök az ölébe, fejemet mellkasára hajtva fülelem erős szívverését. Nyakát cirógatom és nézzük a halastó csillogó vízét, ahogy rávetődik a Hold fénye.