29. ~ Gondoskodás

- Hát te? – két Vans cipőt látok és fekete nadrág szárait, na meg egy ékeskedő lila zokni párt, ami csak úgy virít a koromsötét ruhadarabok közt.

Felnézek a lila zoknik gazdájára, kinek vörös haja csak úgy csillog a kintről beszűrődő Hold fényétől.

- Nem tűnsz valami boldognak. – állapítja meg.

Hát valóban nem…

- Valami baj történt? Nekem nyugodtan elmondhatod Sun Ji. – leereszkedik mellém a földre. Hátát az ágy szélének dönti, egyik lábát felhúzza, kezét lazán ráteszi és mutatóujjával nadrágjának szakadását birizgálja.

- Semmi bajom Changjo. Csak pillanatnyi... rosszkedv.

- Az nem jön csak úgy magától. Mond el mi a baj, és akkor talán tudok segíteni.

- Ezen nem tudsz. – kezeimmel a puha szőnyeget simogatom, fejemet térdeimre hajtom.

- Akkor meg ne légy bús, mert ezzel most engem is csak lelomboztál.

- Nem akartalak, ne haragudj.

- Már sikerült. Most pedig gyere, lezuhanyozunk együtt. – feláll és megragadja könyökömet, hogy felsegítsen.

- Nee! Hagyj. Jó nekem itt is. – erősködöm.

- Egyedül unalmas zuhanyozni! Ne kéresd magad! – kicsit durvábbra veszi. Felrángat. Aztán visszatér a gyengébb énje, és óvatosan lecsúsztatja karomról a kardigánt, aztán segít kibújtatni belőle.

Miután levetkőzetett, rám ad egy puha és meleg köntöst, majd Ő is nekiveti magát a vetkőzésnek.

Bevezet a fürdőbe, ahol levetem magamról az utolsó anyagot is, ami eddig fedte meztelen testemet és a zuhanyrózsa alá állok. Changjo is beszáll mellém. A csapot melegebbre állítja, bőrömet szinte égeti az erősen nekicsapódó vízcseppek. Felszisszenek.

- Állítsd hidegebbre. – utasítom barátomat.

- Kérek érte valamit. – vastag szája szélesre húzódik.

- Most nincs kedvem hozzá…

- Nem is azt mondtam, hogy azt csináljuk. Már puszit se kérhetek tőled? Csak te vagy ilyen perverz, hogy egyből arra gondolsz.

- Hát basszus! Meztelenül vagyunk egy zuhanyzóban, és már az üveg is teljesen bepárásodott. Mintha csak egy szex jelenetét látnám egy filmnek… - idegesen hadonászok kezeimmel.

- Hohóó! Ácsi! Ne legyezz itt előttem, mert a végén meg találsz csapni. – hátrébb lép eggyel. Háta a párás üvegnek simul.

- Azt hiszem, én itt bejezem a veled való közös fürdést. – elhúzom az ajtót és már épp lépnék ki, amikor visszaránt. Ezzel csak egy baj van. Megcsúszom a nedves zuhanytálcán.

Szerencsémre legyen írva, hogy Changjo fogott, mert különben lehet, már nem élnék.

Nekiesek a mellkasának, erős karjaival szorosan magához ölel.

Egyszerűen nem bírom tovább, kitörök, sírni kezdek.

JongHyun kivisz a fülkéből és leültet a mosdókagyló pultjára.

- Megvagy?

Bólintok.

- Ne sírj. – rám terít egy törölközőt és megölel. Puszikkal lepi el a hajam tövét, melyektől megnyugszom.

Leállok a pityergéssel.

- Sokkal szebb vagy, amikor mosolyogsz. – államnál fogva felemeli a fejemet. Hüvelykujjával mosolyra vonja ajkamat.

Elnevetem magam.

- Ha nevetsz, akkor meg még szebb, de ha ezt ide helyezzük… - számat az övére rakja - … akkor vagy a leggyönyörűbb.

Rácuppan ajkamra, finoman simogatja.

- Most beviszlek a szobába, és mire elrendezek itt mindent, addig te már az igazak álmát aludd!

- Jó.

Ölébe vesz és bevisz a hálóba. Lefektet, betakargat és egy jó éjt puszit ad homlokomra.

- Jó éjt édesem.

- Neked is. – lehunyom a szemem, megvárom, míg kimegy, aztán kinyitom.

Nem tudok még aludni.

   Changjo körülbelül negyed óra múlva jön vissza.

- Tudtam, hogy nem fogsz aludni. – bebújik Ő is a takaró alá. – Ezért is siettem.

Kinyújtja karját felém, hogy bújjak oda hozzá.

Ujjaival fejem búbját masszírozza, lassú, körkörös mozdulatokkal. Ezt addig csinálja, míg végre sikerül elaludnom felkarján.