2013. május 19., vasárnap

50. fejezet ~ Beindult


- Kérem most menjen el. Az egyik nővér visszatolja Önt a kórtermébe. A barátait pedig kitiltjuk a kórházból.
- De hát ők nem tehetnek róla. Nem tilthatja ki őket! - üvöltöm. - És nem megyek sehová. A barátom felébredt, és most mindenek előtt az a legfontosabb, hogy itt legyek mellette.
- Hölgyem, kérem nyugodjon meg. Ne kiabáljon. Choi nővér, kérem vigye vissza az 546-os terembe Miss Kim-et - utasítja az orvos a fiatal asszonyt, aki a tolószékem fogantyúiba kapaszkodva áll mögöttem.
- Hagyjon békén - rá nézek mérgesen és leveszem a kocsiról a kezeit.
- SunJi! - hallom Niel hangját.
Hátra fordulok.
Nielt több orvos is próbálja visszatartani. Nem eresztik.
- Engedjék már el azt a szerencsétlent - felkelek a székemből, kitépem az infúziót a karomból, és elindulok Niel felé.
Az orvosok meglepődötten néznek rám. Az egyik orvosnő egyből rátapad a vérző karomra, és valamit próbál vele kezdeni, de nem is figyelek rá, csak Danielre koncentrálok.
- SUNJI! - kiáltja újból.
- Itt vagyok, mondjad - kiszaladok a teremből és akkor végre megtaláljuk egymást. Őt még mindig próbálják kihurcolni.
- Engedjenek már el! Hát basszus, ez fáj - ficánkol. Karjairól próbálja lerázni a dokik szorítását.
Látom rajta, hogy valamin nagyon gondolkodik. Egyszer csak megáll, s elkezd énekelni.
Mindenki abbahagyja az eddig folytatott tevékenységét.
Mosolyogva nézem. A hangja megbabonázza az embereket.
Aztán Ricky is feltűnik, és Ő is nekikezd.
L.Joe és Minsoo szintén felbukkanak, s rákezdenek. Igaz, nem olyan jól, mint Niel, de legalább énekelnek.
S akkor meghallok egy halk, rekedt hangot Changjo kórterméből. A hang hatására bever a szívem.
Remegve, apró léptekkel az ajtó felé veszem az irányt.
Changjo résnyire nyitott szemekkel, mosolyogva néz rám. Befejezi a The Back of My Hand Brushing Againstet.
- Changjo? - suttogom izgatottan.
Bólint.
- Szia - mondja halkan.
Nem tudom magam tovább türtőztetni. Odaszaladok hozzá és karjaiba vetem testemet.
Elpityeredve vállán pihentetem nehéz fejemet.
- Minden rendben van kicsim. Szeretlek - simogatja hátamat.
- El sem tudod képzelni mennyire féltem attól, hogy egyedülálló anya lesz belőlem. Soha többet ne veszekedjünk! Megértetted?
- Igen, ne haragudj.
- Miss Kim, kérem. Most muszáj visszamennie a saját körletébe. Nem maradhat itt.
- Költöztessen át minket egy olyan terembe, ahol együtt lehetünk - kérlelem.
- Ha most visszamegy, akkor lehet róla szó, hogy este áttegyük Önöket egy ilyen terembe, de most még biztos nem. Annyit ígérek, hogy a mai nap folyamán még megtesszük az intézkedéseket ez ügyben, de most mindkettőjüknek pihenésre van szüksége.
- Legyen - egyezem bele.
- Mrs. Choi, akkor kérem kísérje vissza SunJit. Mi még vizsgálatok alá helyezzük Jonghyunt.
- És mi lesz a barátaimmal? Szükségem van rájuk. Nem tilthatja ki őket innen.
- Ha legközelebb is ilyen viselkedéssel fognak megjelenni, tényleg kitiltjuk őket innen.
- Nem lesz ilyen többet - elmosolyodom.
Adok még egy puszit Changjonak, és visszaindulok a nővér kíséretében az 546-osba.

             
      Két hét telt el azóta, hogy Changjo felkelt a kómából. Mindkettőnket bent tartottak a kórházban.
Egy körletben vagyunk szerencsére, de még így is szörnyű ez az itteni lét.
Jonghyun szerint egyre elviselhetetlenebb vagyok, én pedig az utóbbi napokban a fájásokat vélem egyre eviselhetetlenebbnek.
Péntek reggel is éppen egy ilyen szörnyű alhasi fájásra keltem.
- Changjo - próbálom felébreszteni, de csak egy hümmögés volt a válasz. - Changjo - mondom már hangosabban.
- Mi az? - morog haragosan.
Nedvességet érzek a lábam között.
- Azt hiszem most folyt el a magzatvizem.
Kétségbeesem.
- Hívj orvost. De most azonnal! - ordítom egy újabb fájás közepette. Felveszem a magzatpózt, s ahogy csak tudom, odaszorítom a karjaimat a hasamhoz.
- Azon vagyok - nyomkodja a telefont. - Basszus, ez hogy van? Ja, itt van az a gomb
Alig két perc alatt már két orvos állt mellettem, s fogdosták a hasamat, homlokomat.
- Még ezen a napon be fog indulni a szülés.
Az egyik férfi szétnyitja a lábaimat, s megvizsgál odalent is.
- 4 centire ki van tágulva. Ez azt jelenti, hogy még ennyi, és nekiállhatunk levezetni a szülést. SunJi, kérem, most figyeljen rám. Amikor mondom, hogy 'Nyomj', akkor nyomjon. A nyomások között nagyokat lélegezzen. Epidurált mindenképpen adni fogunk. Majd ha már 6 centire lesz kitágulva.
Most azonban nem tudunk mit tenni. Még egy kicsit kell várnunk. Ha jól sejtem, 10-kor már neki is állhatunk. Nekem most el kell mennem, mert beindult egy szülés, amit muszáj lesz nekem levezetnem. Addig Mr.Park elmondja a továbbiakat.
Bólintok nyöszörögve.
Verejtékcseppek ezrei folynak le patakként az arcomon. Nem tudom elképzelni, hogy ez még ennél jobban fog fájni.
- Sunji. Minden rendben lesz. Túl leszel rajta hamar, csak bírd ki – odajön hozzám Changjo, s megsimogatja homlokomat. Valamelyest megnyugtat, hogy itt van mellettem.
- Félek – sóhajtom remegő hangon.
- Elhiszem. De erősnek kell lenned, és ki kell hordanod a gyerekünket. A miénket – elérzékenyül.
- Ne sírj édesem, mert én is nekikezdem, s annak nem lesz jó vége – és valóban elerednek a könnyeim, bár nem tudom pontosan miért. A fájások miatt, vagy mert Changjo is sír. Bár inkább mindkettő.
- Most el kell vigyük egy utolsó ultrahangra. Meg kell vizsgálnunk a baba fekvését.
- Rendben. Jonghyun is jöhet?
- Igen.
Kitol az orvos és két nővér, majd átvisznek az ultrahangos szobába.
- megnyomja.

    Hasamra nyomják a hideg gélt, s szétkenik rajta azt. A monitoron meglátom a kicsit, s hatalmas mosollyal rá nézek Jonghyunra. Rajta szintén a felhőtlen boldogság jelei tükröződnek.
   De nem sokáig.

                                                                                                                          5 megjegyzés:

                                                                                                                          1. Már alig vártam a folytatás!
                                                                                                                            Köszi, hogy hoztad^^

                                                                                                                            VálaszTörlés
                                                                                                                          2. jajj jajj ... Nem birook vàrniii.. *--* Ez nagyoon izgii.. Hamar folytasd..!! :D

                                                                                                                            VálaszTörlés
                                                                                                                          3. úristeeen, ez nagyonjóó*-*
                                                                                                                            Folytasd amilyen hamar csak tudod!!:).

                                                                                                                            VálaszTörlés
                                                                                                                          4. Lesz, bocsánat u.u kicsit elmaradt, de tuti folytatom! Igaz, most belelendültem egy másik ficim írásába, de kiagyalok ennek valami jó kis folytatást.

                                                                                                                            VálaszTörlés