45. ~ Nem állok készen erre

- Akkor ezek szerint mégis baj,  hogy előbb jöttem. Mi történt, míg nem voltam itthon? - leül mellém.

- Remélem nem baj, ha most elmegyek. - áll fel NiYae. - Jobb lesz, ha ezt négyszemközt beszélitek meg. Sunji, neked sok sikert, és még annyi, hogy nagyon szeretlek. - szorosan megölel. – Akkor, hát,  sziasztok.

- Hello. - Köszön el tőle Changjo.

Én csak intek neki.

- Ez miért kívánt szerencsét neked? És mióta vagytok megint jóban? Az ilyenekről nem igazán számoltál be nekem Skypeon.

- Nem olyan lényeges, ezért nem mondtam.

- De egész héten nem mondtál magadról semmit! Végig én beszéltem neked a fellépésekről, de valójában rohadtul haza akartam már jönni, mert végig hallottam és láttam rajtad, hogy valami nincsen rendben. Aggasztott a tudat, hogy nem lehetek melletted. - fejemet mellkasához szorítja. - Hiányoztál.

- Te is nekem. - karolom át.

- Mi ez a levél? - tekintete szúrósan szemez a kávézóasztalon heverő lappal.

- Semmi érdekes.

- Csak nem ez miatt sírtál? - gyanakvó pillantást vet rám.

- Öhm, nem. - felkapom a levelet és begyűröm a nadrágom zsebébe.

- Miről szól? Valami hivatalos levélnek tűnt, mert nem kézírással lett írva. Kérlek, mond el. Nem akarom, hogy titkolózz előttem.

- Elmondom, csak adj némi időt, mert igazán még nekem se sikerült felfognom. Most főzök vacsorát, aztán beszélhetünk.

- Segítek főzni.

- Hagyjad, majd megcsinálom én. - hirtelen kelek fel a kanapéról, aminek a hatására vissza is esek. Megszédültem.

- Sunji! - Fogja meg hideg kezemet Jonghyun. - Feküdj le. Te nagyon nem vagy jól.

- Semmi bajom, komolyan. Adj két percet, és jobban leszek.

- Nem hiszek neked. - felkap a karjaiba, és bevisz a hálószobába. - Nekem mindennél fontosabb az egészséged, de te mégse vigyázol rá. Egyszer az életben hallgass rám, és pihenj.

Az érzelemhullám újból visszatér, s pityergésre késztet.

- Na, ne sírj édesem. - betakargat, és leül mellém az ágy szélére. Mellkasomra hajtja fejét, és halkan hallgatja, ahogy szipogom. Puha keze alkaromat cirógatja, mellyel lenyugtatja a bennem tomboló sírós kedélyeket. Már érintése is olyan nyugtató hatással van rám, mintha valami nyugtató droggal tömtek volna meg.

- Changjo?! Apa leszel. - mondom ki nemes egyszerűséggel, gondolkodás nélkül.

Arcát nem látom, mert még mindig a mellkasomon pihenteti fejét. Mondani se mond semmit. Nagyon sokáig nem.

Reszketve kérdezek rá, hogy mi a véleménye. - U-u-ugye nem haragszol? Én... én, én tényleg nem akartam. Véletlen műve az egész. - csordul le könnyem az arcomon.

Végre a szemembe néz. Megijedek tekintetétől. Most tuti itt fog hagyni...

- Sunji! - mordul rám mérgesen. - Ezt eddig miért nem merted elmondani? - kemény arcvonásai meglágyulnak. Szája mosolyra húzódik.

- Te, te, te most tényleg örülsz neki?

- Hát hogyne örülnék neki? - nevet. - Bolond vagy, ha azt hitted, majd kidoblak ezért. Főleg így, terhesen. Mellesleg megbízhatnál már bennem.

- Bocsánat. - hajtom le a fejem.

- Semmi baj, csak legközelebb az ilyeneket hamarabb közöld velem. Amúgy, ha téged hibáztatnálak is ezért, akkor jó hülye lennék, mert én ugyanúgy hibás vagyok benne, mint te. Na, de fiú lesz, vagy lány?

- Nem tudom. Changjo? Biztos meg szeretnéd tartani?

- Hát persze! Abortuszra ne is gondolj.

- De... Annyi hátránya van egy gyereknek.

- És megannyi örömet is tud okozni. Figyelj, engem nem fog rajtad és a gyerekemen kívül érdekelni semmi más! Ha, ha kell, otthagyom a Teen Topot is.

- Azt nem engedném meg neked. És a rajongók mit fognak szólni? Azt se tudják igazán, hogy van barátnőd.

- És? Most ők érdekelnek a legkevésbé. Elméletileg, ha igazi fanok, akkor meg kell érteniük, hogy "Oppa"-juknak családja van, és így kell elfogadniuk. Se7ennek is van barátnője, vagy már, azóta lehet a felesége. Fogalmam sincs, de ez most nem is igazán érdekel, mert engem leginkább az baszott fel, hogy el akarod venni tőlem az egy szem gyerekünket holmi fanok miatt. A karrierem ne érdekeljen.

- Jó, én csak felajánlottam ezt az eshetőséget. Így is hulla fáradt vagy elég gyakran. Nem tudod, hogy mivel jár egy gyereknevelés. Sokszor valószínűleg én is ki leszek merülve, és akkor nem biztos, hogy fel fogok tudni kelni, akkor kellesz majd te. És mi lesz, ha te meg éppen egy fellépés fáradtságait próbálod meg kipihenni? Ki fog felkelni a gyerekhez?

- Én. Esküszöm az életemre, hogy mindent megteszek majd érted és a gyerekünkért. Megígéred, hogy nem mész el titokban elvetetni?

- Meg.

- De ezt most komolyan mondom! Ha el mered végeztetni a beavatkozást, én itt hagylak.

- De nem fogom megcsinálni. Changjo. Én még nem vagyok felkészülve az anyaságra. Segíts! Nagyon félek attól, hogy rossz anya válik belőlem.

Mellém fekszik, átveti vállamon a karját, így hozzá tudok bújni.

- Én tudom, hogy ki segíthetne neked. Azt hiszem, eljött az ideje, hogy bemutassalak a szüleimnek.  

44. ~ Eredmény

*Hat héttel később*

Changjo napok óta nincs itthon. Thaiföldre mentek turnézni, és most iszonyat hiányzik. Igaz, minden nap beszélünk telefonon, de az mégsem ugyanaz. Mellesleg el kéne neki mondanom valamit, de nem akarom, hogy aggódjon értem.

Mostanában nem vagyok valami jól. Sokszor elvesztem az egyensúlyom, nincs étvágyam, vagy épp az ellenkezője, de akkor mindent befalok.

Nem tudom, mit tegyek. Lehet el kéne mennem orvoshoz…

*Két óra múlva*

A várakozóban ülök egy órája, de még mindig rengetegen vannak előttem. Már szétuntam az agyamat, és ott tartottam, hogy inkább visszajövök később, amikor egy ismerős arc jelent meg.

- Sunji? Te mit keresel itt? Csak nem beteg vagy? – szalad felém NiYae.

- Nem. Nem tudom. De, lehet.

Elneveti magát.

- Akkor gondolom igen. Mi a baj?

- Ígérd meg, hogy nagyon tartod a szádat.

- Ígérem. – feltartja a kisujját, mire átfonom az enyémmel és végrehajtjuk a kisujj esküt.

- Rohadtul szédülök pár napja. Meg étlen vagyok, néha meg egy egész disznót meg tudnék zabálni.

- Hm. És mikre gondoltál. Miért van ez?

- Már mindenre gondoltam. Igazából jól vagyok, szóval nem hiszem, hogy bármiféle vírus lepte volna el a szervezetem.

- Nem lehet, hogy… esetleg… érted.

- Nem.

Közelebb hajol, egészen annyira, hogy csak én halljam szavait. – Nem lehet, hogy terhes vagy?  

- Nem! – állítom ki teljes határozottsággal, pedig már többször is gondoltam erre az eshetőségre.

- Biztos? Csináltátok gumi nélkül?

- Nem, nem emlékszem. Ahj, NiYae, már annyira egybefolynak az emlékeim. Túl sokszor csináljuk. Talán a szülinapján. Az hat hete volt.

- Kim Sun Ji. – szólítanak be a rendelőbe.

- Megvársz? – kérdezem barátnőmet.

- Persze. Úristen, nagyon izgulok.

- Hát még én. – félve indulok el.

Elég sokáig eltartottak a vizsgálatok, de bent nem mondtak semmit, csak egy borítékot nyomtak a kezembe és hazaküldtek.

  NiYae is jött velem, mert nagyon kíváncsi az eredményre.

Mindketten leülünk a kanapéra, barátnőm átkarol, és azt suttogja a fülembe, hogy bármi is lesz az eredmény, örüljünk neki.

- Én nem vagyok benne biztos, hogy akarok gyereket. Nagy felelősség. És fogalmam sincs, hogy Changjo mennyit kereshet.

- Istenem, Ő idol. Csak nem lehet olyan kevés pénze, hogy ne tudja eltartani a saját gyerekét és a barátnőjét.

- De akkor is nagyon oda kell figyelni egy gyerekre. Nem tudom, hogy lenne-e elég türelmem, főleg egyedül. Changjonak se tenne jót, ha ez kiderülne.

- Azt mondom ne stresszeljünk rá. Először lássuk az eredményt.

Feltépem a borítékot. Lassan kicsúsztatom belőle a lapot, és széthajtogatom.

- Várj! – állít meg NiYae.

Értetlenül nézek rá.

- Mielőtt még bármi is történne, szeretném neked elmondani, hogy randizgatok Hyukjinnel.

- Naaa, ennek örülök. – mosolyodom el. – Gratulálok. Még ha most az én életem romokban fog heverni, legalább téged hadd lássalak boldognak.

- Ajj. Tudod mit? Felmondok a munkahelyemen, és leszek a dadád. Még fizetned se kell.

- Akkor meg miből fogsz megélni?

- Hát, majd valahogy, de mindenképpen szeretnék melletted lenni.

Meghatódom. Mostanában nagyon elegem volt NiYaeből, de ő végig tűrte, hogy ellenszenves voltam vele, és most meg ez. Még is kiáll mellettem. Ez nagyon édes tőle.

- Naa, most miért könnyezel? – törli le arcomról a nedvességet.

- Köszönöm. – belevetem magamat a karjaiba, és keservesen zokogni kezdek.

- Cssss… Minden oké. – fejemet simogatja lágyan és ringatózik előre-hátra. – Elolvashatom a lapot?

- Csak tessék. – nyújtom át.

Hamar végig fut rajta, de csak mosolyog, mint a tejbe tök.

- Azt hiszem, nagynéni leszek. – feláll, és örömittasan ugrándozni kezd.

Nem kapcsolok, ezért én is átfutom a levelet.

- Basszus. – teljesen magamba zuhanok. Letargikusan végig gondolom, hogy mi is fog történni akkor, amikor ezt Jonghyunnak elmondom. – Most mit tegyek Ni Yae? Hogy mondjam el neki? Iszonyatosan félek. Ugye nem fog kidobni?

- Nem dobhat ki. Majd elmondod neki, ha hazaért. Mikor is lesz vége a turnénak?

- Holnap este már itthon lesz.

- Akkor megszervezünk egy itthoni, kis romantikus vacsorát, és szépen elmondasz neki mindent. Megértőnek kell lennie, mert ebben az ügyben részben ő is hibás. Ne félj. Minden a helyén lesz.

- Meg fog változni az életem. Nem lesz több buli, pia, munka, sőt, még azt sem hiszem, hogy túl gyakran csinálhatjuk majd gyerek mellett.

- Áldozatokat kell hozni, de hé, lesz egy gyönyörű, és egészséges babád. A sajátod. Én már nagyon régóta vágyom egyre, de hát nincs még mellettem az igazi. Így elég nehéz.

- Talán Hyukjin lesz az igazi.

- Áh, nem vagyok benne biztos. Ő olyan… más. Most sokkal inkább a karrierjére kell odafigyelnie, hisz rookie banda a 100%.

- Tudom, de egy idő után kinövik ők is ezt a szerepet, és akkor már simább lesz a helyzet.

Ajtónyikorgást hallok. A bejárati felé kapom a fejem.

- Changjo?

- Az utolsó koncertünket el kellett törölnünk. Kicsit hamarabb értem haza. Remélem nem baj. – minden cuccát ledobja, és tárt karokkal várja, hogy ugorjak ölébe, de helyette megint csak elkezdek zokogni. 

43. ~ Minden a régi

Besüpped mellettem az ágy.

- Ki az? - pattannak ki a szemeim.

- Sss... csak én. Nyugi. - simogatja meg arcomat Changjo.

- Most hagyj békén. - lököm el magamtól kezét.

- Nem hagylak. Ne haragudj!

- De haragszom.

- Miért?

- Tudnod kéne!

- De csak véletlen csaptam rád akkorát!

- Nem is azzal van bajom, hogy megütöttél. - felcsúszok és nekidőlve a háttámlának bámulok tovább Changjo szemébe.

A sötétben is úgy csillognak. Ahj... Nem tudok neki ellenállni.

- Akkor mégis mi?

- Neked kell rájönnöd. - megmakacsolom magam. Nem fogok megbocsátani neki addig, míg nem tudja miért kér tőlem elnézést.

- Azért, mert beküldtelek?

- Nem.

- Azért, mert megijedtél tőlem, mikor kijöttél a fürdőből?

- Dehogyis!

- Nem tudom! Akkor azért, amit mondtam?

- És mit mondtál? - faggatom tovább, de legalább már közel jár az igazsághoz.

- Azt, hogy menj be.

- Neeem! Az után. - felpattanok és rácsapok egyet a karjára.

- Most én is sértődjek meg?

- De én se azért sértődtem meg, mert megcsaptál. Na jó, tudod mit? Ha most egyszerűen bocsánatot kérsz, akkor elfogadom. Kész agybaj ez az egész.

- Kim Sun Ji. Nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon sajnálom, bármit is mondtam, csináltam.

- Choi Jong Hyun. Most az egyszer elfogadom.

- Köszönöm. És most adhatok egy bocsánatkérő puszit?

- Ezt kérdezned kell?

Kezeimmel közrefogom buci fejét és megcsókolom.

Újból nekiáll simogatni. Kezdődik minden elölről.

- Sunji. Mérhetetlenül kívánlak. - suttogja fülembe.

Nem is várva, visszatér oda, ahol abba hagyta. Iszonyat gyorsan kicsomagol a ruháiból.

   Végig szalad felsőtestemen a szájával, és nemi szervemnél megáll. Nekilát izgatni ujjával és nyelvével.

- Ah, Changjo! - nyögdécselem. - Még!

Leveszi alsóját és rám mászik. Könnyedén becsúsztatja férfiasságát vaginámba, és mozogni kezd bennem. Lassan, de biztosan hullámzunk az ágyon. Az ágy háttámlája nekiverődik a falnak, halkabb koppanásokat idézve elő.

- Ez így nem lesz jó. - jelentem be.

- Ma este nem fog érdekelni semmi. Csak te. - Bár durván lök odalent, keze érintése még mindig oly gyengéd.

Szenvedélyesen összeforrnak ajkaink, nyelveink előszeretettel csiklandozzák egymást.

   Odalent nyílásom sikamlóssá vált, így merevsége egyszerűen tud ki-be járkálni. Makkja nekiütődik legérzékenyebb pontomnak, de még mielőtt bármiféle hangot válltana ki belőlem, Changjo megáll. Legurul rólam, de rákényszerít karjával, hogy én is forduljak vele.

Én kerülök felülre.

Belecsúszom ágaskodó férfiasságába, és most én kezdek el mozogni rajta.

Most sokkal mélyebbre megy, mint előtte.

Megint elérem az érzékeny pontomat, viszont most nem állok meg.

Egyre hangosabb sóhajok hagyják el a számat.

Jonghyun nemi szerve megkeményedik. Izmai megfeszülnek, mellkasa másodpercenként emelkedik fel és süllyed le.

Csípőmet megfogja és rásegít a gyorsabb mozgásra. Hátam egyszeriben megfeszül, fejemet hátracsapom. Tátott számon egy hang se jön ki.

Changjo belém ereszti melegségét. Muszáj gyorsan cselekednie, mert ki folyik nyílásomból. Visszafordulunk az eredeti helyzetbe, és úgy várjuk tovább, hogy megálljon magjának folyása.

- Kim Sun Ji. - suttogja fülembe érdes hangon. - Szeretlek. El sem tudod képzelni mennyire.

Ezt most csak azért mondja, mert megadtam neki azt, amit akart, de elfogadom. Egyszer szeretném, ha akkor mondaná, amikor nem történik semmi érdekes. Csak úgy.

- Én is szeretlek. - megcirógatom arcát és megcsókolom.

   Kimászik belőlem és felöltöztet. Betakargat gondosan, majd Ő is bebújik a takaró alá. Karjai közé fúrom magam.

- Most már tudod, miért kellett bocsánatot kérned? - kérdezem kíváncsiságból.

- Mindvégig tudtam, mit csesztem el. - fél mosollyal az arcán alszik el.

42. ~ Váratlan fordulat

Nyakába kapaszkodom. Erősen markolászom rövid, vastag szálú haját. Talán kicsit túl durván is.

Changjo ujja végigszalad szeméremdombomon, leír néhány kört az ajkamon, s megsimogatja csiklómat.

- Ah, Jonghyun! – suttogom a semmibe.

Kiveszi kezét bugyimból, nyelvével benedvesíti és visszacsúsztatja. Nekiáll csiklómmal játszadozni. Összecsípi, húzogatja, ujjait ide-oda futtatja rajta.

Csípőm automatikus mozgásba kezd. Megállíthatatlanul lököm előre, majd vissza, és ezt egyre gyorsabban.

Changjo befejezi a játszadozást, kezét is kiveszi, mire elszomorodom. Azt hittem, hogy több is lesz. Pedig már vártam, hogy beljebb is menjen. Helyette átfordít, így én kerülök alulra. Kezeimet kinyújtja, és ráveti magát a nyakamra megint. Most nem szívogatja, csak csókokkal lepi el, és ez kifejezetten jól esik. Főleg amikor egy-egy fájó sebemre ad puszit. Aztán megy lejjebb. Már a mellkasomnál tart, ahol sokkal több időt tölt el, mint bárhol máshol. Először csak nyelvével nyalogatja bimbómat, jól benedvesítve azt, majd már fogait is használva csipkedni kezdi. Kicsit sem jó érzés, de azt hiszem ez az éjszaka egy igen hosszú, kissé szadomazo jellegű lesz. Előre félek. Pedig Choi Jonghyun nem ilyen, de most látom a szemén, hogy ki van éhezve.

- Changjo? Ah.

- Hm? – néz fel egy rövidke pillanatra.

- Meddig akarsz még játszani?

Félmosolyra húzza húsos száját. – Sokáig. – lemászik rólam és a két lábam közé térdel. Izgalommal teli szemekkel vesz egy utolsó pillantást a bugyimra, aztán megszabadul tőle. Messzire hajítja és már be is fekszik combjaim társaságába. Nekiáll csókolgatni belül a lábamat, és a szeméremajkamig meg se áll. Ugyanezt teszi a másik oldallal is, csak annyi különbséggel, hogy az utóbbinál már nem parancsol magának álljt. Nyelve végigsiklik nyílásomban, és a hüvelyembe rakja hegyét.

Légzésem gyors tempót diktál, vérnyomásom az egeket veri. Teljesen felpezsdül a vérem. Nagyon dolgoznak bennem a hormonok.

- Jonghyun kérleekh. – erőfeszítésbe telt kinyögnöm, de így se figyel rám, ezért elismétlem még egyszer. Ezúttal viszont hangosabban.

- Ne zavarj már meg folyton! – rácsap a combomra. Elég erősen.

Igazából nem csak én ijedtem meg, hanem Changjo is. Szerintem már akkor megbánta, hogy rám ütött, amikor elindította a kezét felém. Mégis eliszkolok tőle.

- Sun Ji, én… - felém nyúl, de én felkelek a pokróccal a kezembe, és kimegyek a nappaliba.

Nem érdekel, mit akart mondani, bár sejtem. Ez most akkor is fájt. Mindennek van határa. Engem Ő ne bántson. Az a szerepe, hogy védjen, és szeressen, még ha néha elég érdekesen is fejezi ki szeretetét.

Nem megyek hozzá vissza, de Ő se jön ki bocsánatot kérni. Lehet jobb is. Most valamiért nincs is kedvem ahhoz, hogy hallgassam nyögdécselését.

Mérgemben észre se vettem, mennyire hideg van idekint. És rajtam csak egy paplan van. Ez nem lesz elég estére.

Felfedezőútra indulok, hátha Changjo előhagyta valamelyik ruháját a lakás többi részében. A hálóba ugyanis nem fogok bemenni.

Szerencsémre legyen mondva, hogy trehány barátom van. A fürdőbe nagyon sok ruhája hever a mosógép tetején, amik azért vannak ott, mert miután lefürdött, lusta ledobni őket a szennyesbe, vagy visszavinni a gardróbba.

Felhúzom az egyik kardiját és az otthoni háromnegyedes nadrágját. Visszabattyogok a kanapéra, de azt már elfoglalta valaki.

- Most meg mit akarsz? – kérdezem ingerülten. – Eddig nem voltál képes kijönni?

- Átadom a hálót. Gondolom, nem akarsz ma éjjel velem aludni.

- Úristen! Annyi bőr sincs a képeden, hogy bocsánatot kérj? – most aztán tényleg rendesen felkúrta az agyam.

- Éppenséggel lenne annyi, csak tudom, hogy te nem bocsátanál meg.

- Mikor nem bocsátottam meg neked eddig? – az egész lakótelep tőlem zenghet. Nem bírom tovább könnyeimet bent tartani.

 Nem válaszol. Éreztem, hogy ez lesz. Betrappolok a szobába és irtó erősen becsapom magam után. Elnyúlok a meleg ágyon, ahol nemrég még szenvedélyesen összeforrtunk, most meg álomba sírom magamat idegességemben. Vagy szomorúságomban, vagy lelki traumámban, vagy… mert igazából még mindig akarom Őt.  

41. ~ Előjáték

Lerak az ágy szélére és nagyon lassan hátradönt. Csípőmet a két lába közé szorítja és óvatosan ráül combomra, persze csak annyira, hogy az nekem ne legyen rossz.

- Félek. – vallom be.

- Mitől?

- Nem tudom. – becsukom a szememet, mert Changjo vészesen közelít felém. Megnyalja felső ajkamat és nekiáll tépkedni. Véletlenül annyira ráharap, hogy az vérezni kezd, de hagyom, hadd folytassa tovább kényeztetésemet.

És el is múlik hamar a fájdalom, mihelyst Changjo megtalálja, nyelvemet és elkezd vele játszadozni. Vad és durva játékot űznek egymással a két érzékszervek.

Átfordulunk, hogy én kerüljek felülre, és hogy kényelmesen rá tudjak simulni testére. Engedi, hogy én garázdálkodjak felette, így ki is élvezem a helyzetet.

Kicsomózom a nyakkendőjét, amellyel bekötöm a szemét.

- Erről nem volt szó. – kuncog Jonghyun.

- Hidd el, tetszeni fog.

Lemászok róla és átvedlem a ruhámat egy szexi halszálkás fűzőre meg egy hozzá illő fekete csipkés bugyira. Felcsatolom rá a csipkés harisnyát is, és újra visszamászom barátom testére.

Megragadom kézfejét és felvezetem egészen a mellemig, melyre rámarkol.

- Azt hiszem itt valaki átöltözött. – már nyúlni készül a nyakkendőért, hogy leszedje, amikor megállítom.

- Még hagyd. – suttogom továbbra is szexi hangon a fülkagylójába.

- Muszáj? – némi csalódottság cseng halk hangjában.

- Igen. Ne légy türelmetlen.

- Mire készülsz?

- Az titok. Egyelőre az. – felkelek és felkapcsolom a kislámpát. Meggyújtom a gyertyákat, majd újra leoltom a villanyokat és bekapcsolom a magnót, de csak egészen halkra állítom.

- Itt valami nagyon készülődőben van.

Végre sikerült elérnem, hogy egyszer az életben izguljon is miattam. Bár lehet, nem ebbe a formába szeretném ezt elérni, de kezdetnek ez is megfelel.

- Mindjárt meglátod.

Újra rávetődöm és adok neki egy nyelves puszit.

- Na, kész. – és leveszem róla a kendőt.

Huncut mosolya elárulja, hogy sikerült a meglepi.

- Azt hiszem ennél jobb szülinapom még sose volt.

- És még csak most kezdődik. – folytatom ott, ahol abba hagytam. Ajkuk megszűnhetetlenül egymáshoz tapad, miközben mindkettőnk keze folyamat a másik testét fogdossa.

Changjo fenekemet markolássza, én pedig a mellkasába kapaszkodom.

    Észre se vettem, hogy Jonghyun keze már a nőies felemnél jár, csak akkor, amikor bugyimmal kezdett el babrálni.

- Aish… ezek mindig kikezdenek velem. – suttogja.

- Mi lenne, ha előbb lecsatolnád a melltartó részről? – nevetek bele szájába.

- Nem is rossz ötlet. – felül és nekilát leszerelni rólam a fehérneműt.

Először csak a fűzőt, majd a melltartóval próbálkozik, de az nehézkesen megy neki.

- Ah, na jó, inkább segítek. – hátranyúlok és egy egyszerű mozdulattal kicsatolom az egészet és lecsúsztatom magamról.

- Köszönöm.

Mohón nekiesik számnak és megmarkolja mellemet, amelyet masszírozni kezd. Én közben megpróbálom kigombolni ingjét, de csak lassan haladva megy a dolog. Elég aprók a lyukak és nehezen csúsznak ki belőle a gombok.

Már Changjo se bírta tűrni, ahogy szenvedek, és egy mozdulattal letépte magáról az inget, majd elhajította messzire.

Egyszerre dőltünk hátra, szánk még mindig egybeforrva maradt.

Megragadom övét és egy határozott mozdulattal kicsatolom, aztán a gombját is kibújtatom. Lehúzza magáról a nadrágot, így már csak egy kis textil választja el szerveinket a teljes extázistól.

Nedvem megered, pedig még nem is csináltunk semmi olyat.

Felcsúsztunk egészen az ágy háttámlájáig. Changjo nekidőlve ül a párnák között, én pedig az ölébe, vele szembe terpesztek. Keze útja egy egyenes vonalat ír le egészen a bugyimig, ahova aztán becsúsztatja ujjait és elindítják bennem a bizsergő érzést.

Kezdődjék hát a legdurvább menet…  

40. ~ Szülinap

A fellépés megint felhőtlenül zajlott. Mindenki ügyes volt, jól teljesített, attól függetlenül, hogy most nehezebb dolguk volt a fiúknak, ugyanis élőben énekeltek.

Megpróbáltam végig jópofizni Yaenek, de semmi kedvem nem volt hozzá. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy rájött magától is. Lehet nem voltam kellőképpen elővigyázatos.

Amikor mondott valamit, akkor mosolyogtam, viszont utána egyből fintorogtam egyet.

   - Milyenek voltunk? – jön oda hozzám Changjo kiizzadva.

- A legjobbak. – megcsókolom. Igaz, a fellépés előtt még nehezteltem rá, de kiengesztelt, mikor a Girlfriend számukat nekem küldte. – A számért meg külön köszönet. Viszont most menj, és fürödj le, mert így nem megyek veled sehova. – megpaskolom verejtékes karját és meglököm, hogy induljon már el.

- Mindenkitől egy kis figyelmet szeretnék. – kocogtatja meg poharát Chunji.

Nagyon sokan gyűltek össze. Itt a 100% is, a Shinhwa, meg még egy csomó, számomra ismeretlen ember.

- Khöm. Na, átadom a szót Minsoonak.

- Miért pont nekem? – lepődik meg.

- Mert te vagy a leader.

Furcsa, hogy mindig emlékeztetni kell erre.

- Ja, tényleg. Hahóó! – zavarba van. Nem túl gyakran kell beszédet mondania. – Hát, nem is tudom, hol kezdjem. Köszönöm, hogy mindannyian eljöttetek. Először is, remélem mindenkinek tetszett az új számunk, és a tánccal is meg voltatok elégedve. Megpróbáltuk kihozni magunkból a maximumot. Saját véleményem szerint ez összejött. Nagyjából ennyi. Még egyszer köszönöm. – meghajol.

- Mi köszönjük. – tapsikál Andy Lee. - És már csak egy dolog maradt hátra. Hogy felköszöntsük a mi szülinaposunkat. Boldog szülinapot Choi Jonghyun.

Megfagy a vér is bennem. Hogy mi? Ma van a szülinapja? Én nem vettem neki semmit. Bazzmeg.

- Sun Ji. Jól vagy? – kérdezi Yae aggodalmasan.

- Öh, ja, aha.

- Csak nem elfelejtetted? – hüledezik.

- Áh, dehogy. Csak otthon hagytam az ajándékot. Gondoltam, majd ha kettesbe leszünk. Most viszont haza megyek. Nem érzem jól magam. – kamuzom.

Tuti vette a lapot. Mindegy, leszarom. Meg se várom, míg reagál a dolgokra, inkább kiviharzok a buszmegállóba.

Hamar jön is egy esti járat, amellyel haza tudok menni.

- Most mit tegyek? Már semmi jó dolgot nem tudok ebből kihozni. – mérgelődöm Sunnynak. – Mond meg, hogy lehettem ekkora..áh… Inkább nem is mondok semmit. Elment az eszem. Egy macskához pofázok. Úgyse beszél vissza. Changjonak igaza volt, még akkor, amikor ide költöztem.

Sunny hangos dorombolását egyetértésnek veszem. Tényleg bolond vagyok.

- Még mindig nem tudom, mit tegyek. – sóhajtom.

- Én nem haragszom rád, de kérlek, te se haragudj magadra. – két izmos kar átkarol hátulról, és gyengéd csókot lehel arcomra a szülinapos.

- Miért jöttél el?

- Mert valaki hiányzott a buliról. – belefúrja fejét a nyakamba.

Sose volt ilyen érzelmes velem. Mindig voltak ilyen pillanatai, de most különösen gyengéd hozzám. Lelkem megnyugszik valamelyest.

- Ne haragudj, hogy megfeledkeztem róla. – rondítom el a meghitt pillanatot.

- Már mondtam, hogy nem haragszom rád. – suttogja a fülembe, majd nyalogatni kezdi fülcimpámat.

- És ajándékot se vettem neked. – folytatom.

- Ami késik, nem múlik. És én most csak egyetlen egy ajándékra vágyom, amit remélem, a hálószobában megkapok tőled.

- A hálóban, a nappaliban, a konyhában, bárhol. – puha ajka már majdnem eléri a számat, amikor hirtelen elhúzódik tőlem, és mellém ugrik a kanapéra.

Átdobja bal karját a vállamon, jobb kezét pedig lábfejemre helyezi.

Orra már hozzáér az arcomhoz, amikor lejjebb vándorol, és a nyakamat veszi célul. Kulcscsontomig apró harapásokkal halad lefelé, majd ott megáll, és erősen összecsípi a bőrömet, amit szívni kezd.

Vállába mélyesztem körmeimet, és félkör alakú vörös sebeket hagyok rajta. Changjo felszisszen, de egy pillanatra se hagyja abba a szívást.

Nem érzek különösebb fájdalmat, de valahogy nem jön be a dolog. Viszont most az egyszer megengedem Jonghyunnak, hogy azt csináljon velem, amit akar, szóval, ha Ő neki ez kell, akkor hát legyen.

Keze becsúszik szoknyám alá, és folytatja útját csigalassúsággal.

Megnyalja a lila foltomat, amelyet Ő okozott, aztán vastag ajka végre az enyémen landol. Egyenes csókkal kezdi, apró puszikkal folytatja, feltérdel, hogy domináljon és kissé elfordítja a fejét, hogy bele tudjon nyalni. Derekába kapaszkodom, és én is felemelkedem, így megint egy szintre kerülünk. Ekkor Changjo feláll a kanapéról, és fejemnél fogva magával húz.

Becsukom a szemeimet, mert közben egy olyan kritikus pillanathoz érkeztem el, hogy már nem tudom magamat türtőztetni. Hátrálva járkálok, de fogalmam sincs, merre is megyünk.

A hátam nekivágódik a falnak, és ezzel el is hagyja számat az első nyögés.

- Jól vagy?

- Igen, hogyne. Csak folytassuk tovább. – Azonnal rávetődöm beszélőkéjére.

Lábammal közelebb húzom magamhoz, rácsavarodom.

Szoknyám felcsúszott egészen a derekamig. Vagyis Changjo miatt került az oda.

Bugyim szélét markolássza, és próbálja lejjebb húzni, de nem tudja, mert folyton visszacsúszik.

- Ez a rohadt… - mérgelődik.

- Psszt…. – csitítom. – Hagyjad még. Inkább menjünk be. – suttogom erotikus hangon. Changjo alig pár másodperc alatt vált libabőrössé.

- Tudod, többször is beszélhetnél hozzám ilyen hangon. – belemosolyog hajamba, majd újból megcsókol. – Na, pattanj. Beviszlek. – szorosan megkapaszkodom belé a lábaimmal, Ő meg átölel és bevisz a sötét szobába.

Bár már számtalanszor csináltuk, most mégis izgulok. Izgulok, mint még soha.

39. ~ Irigység

- Ezt most miért? – idegesen kitépi a kezemből a mobilt. – Hát jó, ha te nem, akkor majd én. – és mire ki tudtam volna venni a kezéből a készüléket, már tárcsázta is a számot. Újból kicsöng, és hamar fel is veszi.

- Direkt szívatsz engem Sun Ji? – agresszív hangja megrémiszt. Szóval még mindig haragszik rám.

- Szia, én Changjo vagyok. Ne haragudj, az előbb Sun Ji hívott, de képtelen volt beleszólni a telefonba, ezért helyette cselekedtem. Figyelj, Ni Yae, neki semmi köze a dolgokhoz. Nem tehet róla, hogy Chunjinak pont Ő tetszett meg. És elhiheted nekem, hogy ezért én is haragudhatnék Chunjira, de nem tudok. Mert a barátom, és ha jól tudom, neked is barátnőd Sun Ji. Béküljetek ki. És most átadom neki a telefont. – átnyújtja nekem a mobilt. Félve, de elveszem tőle.

- H-háló?

- Szia. – egészen más most a hangja, mint amikor Changjoval beszélt. Nyugodtabb.

- Szia. Hogy vagy?

- Egész jól. Veled mi van?

- Megvagyok. – nagy levegőt veszek. – Öh… És, ma voltál valamerre?

- Dolgozom. – egyhangú, kínos válasz egy még kínosabb kérdésre. Csak terelgetjük a beszélgetést a rossz irányba.

Egy perc néma csend után végre belekezdek. – Ni Yae, én tényleg nagyon sajnálom azt, ami közted és Chunji között történt. Lehet nem kellett volna ráerőltetni ezt a randi dolgot. Ő nem akarta, csak azt szerettem volna, hogy végre boldog légy és Ő is. Nem hittem volna, hogy ez lesz belőle. Bocsánat.

- Changjonak volt igaza. Ezért nem szabadna haragudnom rád. Én kérek bocsánatot. Hülye voltam.

Önkénytelenül is mosolyra húzódik szám. – Huh, ne tudd meg, hogy mennyire megkönnyebbültem.

- Én is.

- Ni Yae? Nincs kedved ma eljönni a goodbye stagere? Utána lesz parti is. És nehogy azért ne gyere, mert ott lesz Chunji is! Sőt, annál jobb. Talán még féltékennyé is tudod tenni.

- Én ugyan nem akarom Őt féltékennyé tenni. Viszont elmegyek. Köszönöm, hogy meghívtál.

- Nincs mit. Akkor hétkor elmegyünk érted. Légy csinos. Szia.

- Szia.

- Na, ugye hogy mennyivel jobb érzés túl lenni rajta?

- Fogd be Changjo. – intem le. – Elmegyek készülődni.

- Csak úgy szimplán leintesz. Az igen. Valakinek itt hálásnak kéne lennie, és nem maflának! – kiabálja utánam, de én már rég rácsaptam a fürdőszobaajtót.

- Ah, ezek a pasik…

- Szólj már neki telefonon, hogy itt vagyunk érte. Nekem már negyed órája ott kéne lennem a sminkes székben. – Changjo izgul. A gesztusai is árulkodóak. Lába folyamat jár, száját piszkálja.

- Fejezd be. Ne idegeskedj. – csapok rá a kézfejére. – Oda fogunk bőven érni.

- Még át is kell öltöznöm.

- Changjooo! – megint ráütök a kezére. – Ne piszkáld már a szádat. Így is tiszta piros. – kinézek a kocsi ablakán.  - Nézd, már itt is van. És… milyen gyönyörű. – tátott szájjal bámulom Ni Yaet.

- Megesz a sárga irigység, mi? – csipkelődik velem Jonghyun.

- Neem. – tagadom. Már hogy is ne enne meg? Iszonyat szép és csinos.

- Ne haragudjatok, hogy ennyit várattalak titeket, csak fél órája értem haza. Nem volt túl sok időm készülődni.

- Nem, semmi baj. Csinos vagy. – bókol neki Changjo, ami kicsit sem tetszik. Bele is bokszolok a karjába. – Na, ezt most miért?

- Csak. – megsértődötten elfordulok tőle. Inkább a járókelőket figyelem.

*Backstage*

- Hol a jó édes picsába voltál Changjo? – szalad felénk L.Joe. Ne tudd meg, hogy parázott mindenki érted.

- Bocs, csak Sun Ji sokáig készülődött…

Ah. Ez most mi? Még engem gyanúsít a késés miatt?

- Na, gyertek az öltözőbe. Changjo, itt a ruhád. – nyújt át egy vállfára akasztott fekete zacskót az említettnek.

- Kösz. Lányok, ti menjetek vele. Én majd jövök egy öt perc múlva. – int nekünk és bemegy egy kis szobába Jonghyun.

- Jaj, ne haragudj. Azt hiszem mi még nem is találkoztunk. L.Joe. – meghajol Ni Yae előtt és kezet csókol neki.

- Én Ni Yae. – fülig elpirul.

- Örvendek. Nagyon jól nézel ki.

FEJEZZÉK MÁR BE! Ma miért mindenki neki bókol? Engem senki nem is vesz észre? Pedig új a ruhám… Lehet mégse kellett volna meghívni.

- Itt vagyunk. Kicsit nagy a sürgölődés odabent, de ne aggódjatok, nem lesztek láb alatt. Akkor bemehetünk? – kérdezi L.Joe.

- Persze. Kíváncsi vagyok a többiekre. – türelmetlenül toporog Yae az ajtó előtt.

   Tényleg rohadt sokan vannak bent.

Először Ricky ugrik a nyakamba, majd Niel.

- Jajj fiúk, ne fojtsatok meg. – elengednek.

- És ki ez a kis aranyos itt melletted, ha szabad megtudnom? – kérdezi Ricky.

- Ő Ni Yae. A barátnőm.

- Örülök Ni Yae, hogy eljöttél. Én…

- Tudom ki vagy. – nevetgél Yae. – Szeretem a Teen Topot. Te Ricky, te Niel. Ó, az ott Minsoo, igaz?

- Ezt nekem eddig nem is mondtad. – lepődök meg. – De hát…

- Pedig így van. – széles vigyora nagyon irritál.

- És akkor Chunji? Én ezt nem értem. – lefagyok és mélyen gondolataimba merülök.
Végig játszotta a hülyét, hogy nem is ismeri őt? Vagy ez most mi? Bár, úgy igazán sose beszéltünk erről… Bár, ahhoz képest, hogy szereti őket, nem egy idióta fan típus.

Lehet Ni Yae nem is olyan, amilyennek mutatja magát?