25. ~ Szeretlek.

Az ágy széléig araszolunk, ahol aztán ledönt a matracra és rám veti magát. Nyakamat falja, fülcimpámat harapdálja, ajkamat tépkedi. Telhetetlen. Nem tudja eldönteni, mit akar, most, hogy megkapott.

Én csak hagyom, hogy Ő vezessen, mert ebben a dologban egyáltalán nincs tapasztalatom. Bár szerintem Changjonak se volt még ilyen élménye, mégis Ő a férfi.

Vastag szája kulcscsontomhoz ragad, aztán apránként halad lefelé. Alig érezhetően nyomja rá puha bőrét, a hideg kiráz tőle, viszont elindult bennem egy féle érzés, valamiféle izgalom, amit eddig nem éreztem, vagyis egyszer, amikor Changjoval először csókolóztunk.

Már a medencecsontom környékén jár, amikor beletúrok a hajába, hogy megállítsam. Mosolyogva felnéz rám, és megkérdezi: - Szükségét érzed?

Minek? – merül fel bennem a kérdés, de leesik, még mielőtt ezt kimondtam volna hangosan. Előjáték.

Nem ártana, de Changjo már annyira akarja. Csak nem lehet olyan rossz. Kibírom.

- Nem, nem szükséges. – talán most hoztam meg életem legrosszabb döntését.

Kiköti a köpenyemet és óvatosan kibújtat belőle. Édes, mosolygós szemeivel végigmér, még egyik ujját is végig vezeti testemen, ami csak még inkább felvillanyoz.

Felülök, hogy én is segítsek kibújtatni a köpönyegből. Ahogy széttárom mellkasánál, kezem izmaira téved. Ilyen gyönyörű felsőtestet még nem láttam. Kidolgozott, izmos karjain megfeszülnek az inak, ahogy melléhez érek.

- Nem kéne, esetleg… védekeznünk? – szégyenlősen suttogom nyakába.

Kihajol az éjjeli szekrényhez és előveszi a kis fiókból a gumit. – Tudtam, hogy kell. – széles vigyorától teljesen elolvadok. Én egyre szerelmesebb vagyok ebbe az emberbe…

  Felfedi előttem ágaskodó férfiasságát, amitől megilletődök, de aztán mosolya elfeledteti velem, hogy ez perceken belül bennem lesz.

Felveszi a zöld gumit.

Vállamnál fogva fektet le ismét, Ő pedig fölém mászik. Hogy húzza a dolgot, még egy ideig puszilgat, aztán a lábát is átdobja testem felett.

- Még egyszer ne haragudj Sun Ji, én nem tudom mi ütött belém. És akarom, hogy tudd. Nagyon szeretlek. – bekönnyezem.

Megragadom mindkét oldalt az állkapcsánál és szorosan arcomhoz húzom. Olyan hevességgel kap nyelvem után, hogy fejem alatt a párnák teljesen besüllyedtek. Kezemmel jobb karjához kapok, és akkor megérzem makkját a bejáratnál.

Már az első percben folyik rólam az izzadság. Meg se merek mukkanni, nem akarok panaszkodni. Mégis kellett volna valami…

- Lazulj el édesem. – mondja halkan számba.

Így teszek. Ellazulok, nem gondolok arra, mi vár rám.

És be is válik. Changjo egész jól fel tudja helyezni, bár néha meg kell állnia, mert olykor belemélyesztem húsába a körmöm. Feltörekvő kiáltásaimat visszatartom, de sóhajaim egyre hangosodnak.

- Chang-Changjoooh. – lihegem. – Váhrj! – állítom le. Azt hiszem átszakította. Nagy levegőket veszek, Jonghyun alkarján levezetem a nyomást.

- Jól vagy? – kapja fel buciját.

- Ah-azt hiszem igen. – fújtatom.

Megint visszatér számba, férfiasságát is addig nyomja, míg tövig bennem nem lesz. Miután eljut odáig, kimászik ajkaim közül és az arcomra meredve kezd el bennem mozogni.

Már az Ő szájából is jönnek kisebb lihegő hangok, a nedvesség róla is folyik.

Nedvem elég síkossá tette a felületet, a mozgást is egyre inkább gyorsítja, egyre mélyebbre lök.

Sóhajaimból nyögések lesznek. Changjo nevét suttogom.

 Aztán elmegyek. Hirtelen jön az egész, de egyre fokozódik bennem, aztán szétárad a testemben az érzés és agyam azt üzeni: end, ready.

 Changjo becsukja a szemét, hátraveti fejét és elernyedten lök rajtam még párat. A gumi megtelik anyagával.

Kihúzza belőlem és ledől mellém. Hangosan veszi és fújja ki a levegőt, szinte velem egy ütemben. Lehúzza férfiasságáról a gumit és egy zsepibe csomagolja. Hanyagul ledobja a szőnyegre.

Majd fél óráig még így, kiterülve fekszünk meztelenül, lihegve, mire mindketten lenyugszunk.

Elsőként Ő töri meg a csendet.

- Ne aludjunk? Elfáradtam. – vallja be.

- De, aludhatunk.

Gondosan rám teríti a takarót és édesen magához húz. Bevackolom magam teste melegébe.

- Nagyon szeretlek. – olyan jó végre kimondani.

- Én is, te kis Angel. – megigazítja rakoncátlan hajszálaimat.

Lekapcsolja az éjjeli lámpát. Feltornászom magam arcához, hogy egy jó éjt puszit tudjak adni neki. Ő is viszonozza.

Még szorosabbra foglya ölelését, teljesen odaprésel mellkasához, de nem bánom. Így érzem magam biztonságba.

- Jó éjt. – elhalkulva suttogja.

- Neked is. – alighogy kiejtem ezeket, már húzza is a lóbőrt. Én is lehunyom a szemeimet, aztán pár perc múlva már én is egy másik világba kerülök. 

24. ~ Habfürdő.

Egy pillanatig Ő sem tudja felfogni, hogy mit is csinálok, de aztán feleszmél és legurít magáról.

- Ezt mégis hogy képzelted? – mérgelődik. – Tényleg elmehetnél prostituáltnak!

Az ágyon ülve bámul rám. Először összeráncolt homlokkal tekint szénfekete pupilláival rám, majd egyre lágyabbak lesznek azok a ráncok, míg végül teljesen eltűnnek.

- Sun Ji? – ilyen selymes hangja még sose volt. Olyan szépen csengett a nevem ebben a szépen formált kérdésben.

Tenyere lassan közeledik arcomhoz, de elhúzódom. Megrémültem. Félek, hogy ez a gyengédség csak egy átverés, és igazából meg akar ütni.

- Hé, Sun Ji. Ne bújj el. – leveszi a párnát az arcomról. Megbánás. Ezt látom rajta. – Nem bántalak többet, csak ne félj tőlem.

A rémültség feloldódik bennem, a könnycsatornámban felgyülemlett könny egyszeriben felszívódik.

- Ígérd meg, hogy soha többet nem csinálod ezt velem. – odakúszok hozzá, hasába fúrom fejemet.

- Ígérem. – hátamat simogatja. – Én… nagyon sajnálom. – állát a hajamba mélyeszti, még egy puszit is kapok rá.

Zsibbasztó érzés terjed szét egész testemben.

- Sun Ji! – szólít fel harmadszorra is.

Kimászok alóla, hogy rá tudjak nézni. – Igen?

- Lehet elsőre furán fog hangzani, de – ha zavarba jön, az már csakis valami olyan lehet… - nem fürdenénk együtt?

Megdermedek. Hogy mi? Számat is eltátom, de Changjo becsukja nekem.

- Persze nem muszáj, ha zavarba vagy. – vastag száját széles mosolyra húzza.

Még mindig nem tudom, mit válaszoljak rá.

- Öhm… Ha tudsz várni pár percet. Női szükséglet.

Erre felkacag. – Persze, ha csak ennyin múlik.

Kiveszem a bőröndömből a pipere cuccom és beszaladok vele a fürdőbe. Levetkőzöm meztelenre és előkapom a borotvát. Amilyen gyorsan csak tudom, nagyjából leszedem mindenhonnan a szőrt, majd lemosom a sminkem és felteszek egy vízálló szempillaspirált. A hajamat feltűzöm, hogy ne legyen vizes. Magam köré terítek egy törölközőt és szólok Changjonak, hogy bejöhet.

Leveti a pólóját, én meg automatikusan hátat fordítok neki. Elsiklik mellettem és megengedi a vizet a kádba.

Úgy nyúl a csap után, hogy direkt hozzáérjen mellkasa a karomhoz. Oldalazva arrébb megyek.

Miután beleöntött egy csomó habfürdőt és pezsgőre állította a funkciókat, valami iszonyat hamar tele lesz a kád habbal.

- Akkor, mész előre? – kérdezi.

- Igen, de akkor fordulj el.

Így tesz. Ledobom a földre a törölközőt és bevetem magam a habok közé.

- Oké, már jöhetsz. – mosolygok rá.

Leveszi magáról a nadrágot, de mikor az alsóját is elkezdi lehúzni, tekintetemet elkapom, még kezemmel is eltakarom a szemem.

A víz szintje megemelkedik, ahogy beül Ő is a kádba. A kád elég nagy, de így is kénytelenek vagyunk egymáshoz érni. Félek, hogy véletlen hozzáér a lábam olyan részéhez, amelyikhez nem kéne.

Hogy őszinte legyek saját magamhoz, kényelmetlenül érzem magam.

- Várj, átmegyek oda, akkor jobban elférünk. – mutat jobb oldalamra.

Eddig szembe ült velem. Átcsúszik mellém, bal karját átdobja vállamon és kényelmesen elnyújtózkodik.

- Lazulj már el egy kicsit. – utasít. - Nem látom semmidet. A sok hab eltakar. Akkor mitől tartasz?

Valamilyen szinten igaza van, de én sokkal jobban tartok attól, hogy valamimhez hozzáér. Keze már így is vészesen közel van a mellemhez.

Azért megpróbálok ellazulni. Lejjebb ereszkedek és a habbal kezdek el játszani. Changjo fejére fújok egy jó nagy adaggal, amit vissza is kapok. Odáig fajulnak a dolgok, hogy már nem is érdekel, hogy anyaszült meztelenül vagyok egy fiúval. Egymást fröcsköljük vízzel, még a hajam is tiszta hab lett.

Ennyit már régen nevetgéltem, főleg Jonghyunnal. Sőt, vele talán nem is röhögtem így.

Changjo megfogja a zuhanyfejet és megereszti. Kezemmel az arcom elé kapok, de az nem véd meg semmitől.

- Nee, elég lesz. Kifröcskölöd a vizet a kádból. – visítom.

Elzárja, aztán visszafordul felém.

- Majd kitakarítják. Azért vannak a takarítónők.

- Amikor a fiúkkal vagy egy hotelbe, akkor is mindig ekkora felfordulást csináltok?

- Viccelsz? Ennél kétszer nagyobbat. Egyszer látnád, hogyan fürdik Ricky! Az valami katasztrofális.

Megint elnevetjük magunkat, aztán egyszeriben mintha elvágták volna a hangot. Komollyá válik köztünk a levegő. Changjo ajkaimat vizslatja, aztán még lejjebb téved szeme. Pont oda, ahol sűrűbben vannak a habok. Belenéz lélektükrömbe. Térdelő pozíciójából felemelkedik, karjaira erősödik, szemeit lecsukja és szájainkat összeforrasztja. Gyengéden játszadozni kezd alsó, és felső ajkammal, aztán szinte egyszerre kezdjük el keresni egymás nyelvét.

Közelebb csúszik, hogy ne kelljen előre hajolnia. Kezei így szabaddá válnak, garázdálkodhatnak testemen. Elsőként vizes hajamba túr bele vele és megy tovább, egészen a vállamig. Ott megáll egy pillanatra, aztán az én kezem után nyúl, hogy össze tudjuk kulcsolni őket.

    Kiveszem ujjai közül az enyémeket és ráteszem nyakára őket. Kicsit eltolom magamtól Jonghyunt.

- Lehet ezt máshol kéne folytatnunk… 

Kiszállunk mindketten, belebújunk a köpenyekbe és folytatjuk a nyelvtornát.  

23. ~ Feszültség.

- Itt vagyunk. – állítja le az autót egy irtó szép épület előtt.

Az aljától a tetejéig végigfuttatom szememet rajta. – Ezt nem hiszem el.

- Csukd be a szádat, mert belerepül egy galamb. Mellesleg illetlenség is. Itt úgy kell viselkedned, mintha nemesi családból származnál. Semmi kiabálás, futkározás, ugrándozás, tapsikolás, csoszogás, ásítás, tüsszentés és egyéb. Most pedig karolj belém, és tegyél úgy, mintha a barátnőm lennél.

- Yaa! De hát az vagyok! – mire kimondom, már elbizonytalanodok.

Szúrós szemekkel néz rám. – Akkor viselkedj úgy is.

Rávág a derekamra, hogy egyenesítsem ki a gerincoszlopomat.

- És mindenekelőtt, ne vágódj el.

Belekarolok. Lefelé bámulok, a lábaimat nézem, hogy hova rakom.

- Ne a földet nézd.

- Istenem, inkább választottam volna a motelt. – zsörtölődöm.

- Te akartad. Ez egy öt csillagos szálloda. Most viseld is a következményeit választásodnak.

- De én nem mondtam, hogy ilyen drága hotelbe akarok jönni.

- Ha már szálloda, akkor viszont a Lotte a legjobb. Másikba nem megyek én.

- Finnyás. – kötök bele.

- Ezt most fejezd be. – állít meg az üvegajtó előtt. – Ha átlépjük azt a küszöböt, onnantól olyan leszel, mint egy kisangyal, és azt fogod csinálni, amit én mondok.

- Nem fogadok neked szót. – még mielőtt kitört volna magából, gyorsan berántottam az ajtón. – Enyje, kinek is kéne illedelmesebbnek lennie? Valaki elfelejtett ajtót nyitni egy hölgynek. – fölényeskedem. Végre sikerült nekem is megszívatnom. Felhőtlen büszkeséggel tölt el, de ez az öröm is csak pár pillanatig tart.

Újból nyújtja a karját, hogy karoljak belé és engedelmeskedek is. Már indulunk a recepció felé, amikor kirúgja alólam a lábamat és megbotlom.

Gúnyos mosollyal tekint rám, majd odavonszol a pulthoz, ahol egy kedves nő végig figyelte a mi kis jelenetünket.

- Jó estét. Az imént volt egy szobafoglalásom Choi Jong Hyun névre.

- Igen. A kártyáját szeretném elkérni, és ha távozni szeretnének, rendezzük a fizetést. Addig is adok egy másik kártyát, amivel közlekedni tudnak. Ezekre kérem, nagyon vigyázzanak.

- Hallottad Sun Ji? Vigyázz rá. – nyújtja át nekem az egyiket Changjo.

- Igen, hallottam. – kimérten próbálom tudtára adni, hogy nem vagyok hülye.

Utálom, mikor úgy kezel, mint egy gyereket.

- Viszont látásra. – hajol meg a recepciós.

- Viszlát. – köszön el Changjo és megint elkezd rángatni. Kirántom markából a felkaromat, mert szorítása egyre fájdalmasabb.

- Hagyjál már. – idegességemben olyan erősen nyomom meg a lift gombját, hogy beszakad a körmöm. – Ajj basszus, ez nagyon beszakadt. – nézegetem.

- Hagyjad.

- De ha beakadok valamibe és lerántom, az annál jobban fog fájni. – piszkálgatom tovább.

- Persze, akkor inkább tépd le most. – megrázza a fejét.

Elegem van. Megnyomom a következő emelet gombját és kiszállok. Inkább megyek a lépcsőn, csak ne kelljen ezzel egy légtérbe lennem. Hátra se nézek, nem figyelem a reakcióját, csak elindulok a lépcsőház irányába.

Sajnos még csak a 12. emeletre jutottam, innentől még vissza van pont 20. Ez is csak én lehetek.

Már az elején leveszem a cipőmet, mert képtelenség, hogy ezt mind magas sarkúban másszam meg.

Elindulok, de a 25. emeletnél kipurcanok. Ezt már nem bírom. Úgy döntök, hogy innentől már lifttel megyek. Visszasétálok immár a cipőmbe a nagy, fém ajtóhoz és hívom a szerelvényt. Amint megérkezik, beszállok egy férfi mellé, aki szintén a legfelső emeletre megy.

Amint kiszállok, JongHyunnal találom magamat szembe.

- Megvártalak. Kíváncsi voltam mikor jössz. – ellöki magát a faltól és mellém szegődik. – Ú, kicsit megizzadtál. Nedves a hajad. Út közbe megerőszakoltak?

Már megint kezdi, vagyis folytatja.

- Lépcsőt másztam.

- Meddig jutottál? 13. emelet?

- 25.

És végre befogja. Ezt a módszert kellett volna már az elejétől használnom. Ha nem figyelek megjegyzéseire, nem fog bántani.

- Ez a mi szobánk. – a kártyaleolvasóba behelyezi és végig húzza a kártyát, az ajtó egy sípolással jelzi, hogy miénk a pálya.

Benyitok, és azonnal végig szaladok az egészen.

- Úristen, úristen, úristen. Le tudnám élni itt az egész életemet. Ez kurva szép. – Nem nagyon szoktam káromkodni, de ennek most ki kellett jönnie.

- A kurvák nem szépek. – helyesbít Changjo. – Bár lehet neked tetszenek. Hasonlítani akarsz hozzájuk? Igaz is, nincs munkád most amúgy se. Elmehetnél annak.

Most aztán eltört a mécses. Megállok egy helybe a franciaágy előtt, leveszem a cipőmet és nekihajítom Changjonak, aztán én magam vetődök rá. Az ágyra teperem, csuklóit erősen nekiszorítom a matracnak, orrunk szinte összeér, olyan közel hajolok hozzá. És akkor valamilyen oknál fogva megcsókolom. 

22. ~ Igazam volt.Kiakadt.

- Megjöttem. – kiabálja a várva várt személy.

Izgulva kisurranok az előszobába és szorosan átölelem.

- Hogy telt a napod? – érdeklődöm. Valójában csak azért, mert félek a következményektől, és talán ha kicsit kedvesebb vagyok most vele, nem ordítja le annyira a fejem.

- Fárasztó volt, de megérte. Azt hiszem, lassan kiadhatjuk az új albumot.

- Mi a címe?

- Nem mondhatom meg, sajnálom. Te is rajongó vagy. Ha kiszivárog a dolog, neked annyi. Inkább nem mondok semmit.

- De neeeeeee. – nyafogok. – Mond meg kérleeeeeek! – rángatom a karját.

- Sajnálom, de cipzár a számon. Leteszem, a cuccaimat aztán főzök valamit.

- Arra nincs szükség, már rendeltem.

- Oké, de azért a táskámat még lerakom.

Fel sem fogom hova indul. Csak állok az előszobában és figyelem, ahogy vészesen közelít a hálószobához. Mikor ráteszi kezét a kilincsre, átszaladok az egész nappalin, elsuhanok a többi ajtó mellett és megragadom Changjo csuklóját. Túl későn.

Először csak körülnéz, de szemöldökét már összevonja, száját ide-oda húzogatja, mintha az jobban segítene az elmélkedésben.

- Sun Ji, mi ez? – kér számon.

Kerülöm szúrós tekintetét.

- Válaszolnál kérdésemre?

Kezem lecsúszik végtagjáról és hátrébb lépek néhány lépéssel. Fülemet, farkamat behúzom, mintha az segítene valamit. Pedig a megvetés elkerülhetetlen.

- Én csak…

- Szóval kifestettél. Bezzeg az már nem lényeg, hogy én mit gondolok, igaz? Megmondtam, hogy nem kell kifesteni, nekem tetszett az a szín. És ez most mi? Neked tetszik ez a rózsaszín?

- Ez barackszínű. – javítom ki.

- Hát én teljesen készen vagyok. Van merszed még kijavítani is? Nem mindegy?

- Ne haragudj Oppa. – ajkamat beharapom és bűnbánóan lehajtom a fejemet.

A veszekedés abba marad. Changjo dermedten áll előttem, mintha leesett volna az álla kissé.

- H-Hogy mondtad?

- Azt mondtam ne haragudj.

- Nem az, hanem amit utána mondtál.

- Nem mondtam semmit.

- Tisztán hallottam, hogy azt mondtad nekem, hogy Oppa.

Rácsapok a számra. Egymás után bocsánat kérően meghajolok előtte. – Sajnálom.

- Jó, ezt most elnézem neked. Viszont holnap itthon maradok és kifestjük együtt a hálót valamilyen tisztességes színnel.

- Aish, oké. Biztos nem maradhatna ez a szín? Sokat szenvedtem a festéssel.

- Viccelsz? Ez ocsmány.

- Még egyszer joesonghapmida. – kérek bocsánatot.

- Elég lesz már. Éhes vagyok, mikor rendelted meg amúgy a kaját?

- Öhm, talán egy háromnegyed órája.

- Akkor lassan meg kell jönnie. Te, amúgy átgondoltad rendesen ezt a festést? Eszedbe sem jutott, hogy ma nincs szobánk, ahol aludhatnánk?

Egy fejrázással válaszolok.

- Mennyi gond van veled Kim Sun Ji.

Elszomorodok.

- Miután meghozták az ételt és megettük, elmegyünk egy motelbe.

- Motel? Én azokat nem szeretem.

- Akkor én elmegyek, te meg itthon maradsz egyedül. Nem gondolod, hogy egy hiper szuper öt csillagos hotelbe viszlek.

- Nem muszáj pont olyanba, de én még életemben nem voltam hotelbe.

Egy mélyet sóhajt. – Oké, most az egyszer elviszlek egybe. Reménykedj, hogy van hely. – kimegy a konyhából, ahova közbe betévedtünk, és felkapja a telefonját. Nem hallom tisztán miről beszél, de valamilyen Lotte Hotelről van szó. Még életemben nem hallottam róla, bár nem is vagyok nagyon jártas a szöuli hotelekben.

A kaja közben megérkezett, ezért kiszaladok és átveszem a futárfiútól. Miközben Changjo még mindig tárgyal, én megterítek és nekiállok enni.

Jong Hyun odasétál hozzám és kiveri a tésztát a kezemből, majd egy rosszalló nézéssel elintézi. Nem értem mi a baja.

  Végre lerakja a telefont.

- Kedves vagy, hogy megvársz.

- Jól van. Én is éhes vagyok. Amúgy mit beszéltél ilyen sokáig?

- Semmi érdekes, nem rád tartozik. Majd meglátod úgyis.

- Izgulok. – elkezdek tapsikolni, de Changjo komor arca lehervasztja a boldogságomat.

- Minek?

- Kíváncsi vagyok, milyen egy hotel belülről. Az összes olyan szép, főleg este, mikor mindenhol égnek a lámpák és az egész épületet kivilágítják.

- Ahha. – nem nagyon figyel mesémre, de ezért folytatom. Ő inkább a pálcikájával turkálja a ramenjét.

- Uh, még be kell pakolnom ruhákat is.

- Sun Ji, csak egy estére megyünk. Amúgy is már majdnem 8 óra. Lassan tényleg indulnunk kéne.

- Várj, és lesz medence? Mert akkor rakok be fürdőruhát is.

- Azt elfelejtheted. Ha van is, én nem megyek el fürdeni.

- Miért? Ajj, könyörgöm! Élvezzük már ki, hogy elmegyünk egy hotelbe.

- Jó, elkísérlek, de én nem megyek be.

- Hát legyen. – vállat rántok. Miért nem akar velem csinálni valamit? Inkább kivonja magát mindenből. – Na, én elmegyek készülődni.

- Fél órát adok. Maximum.

- Kész leszek.

  És valóban elkészülök fél óra alatt. Annyira felcsigázott ez a helyzet, hogy össze-vissza kapkodtam és szinte hamarabb készen is lettem a kiszabott időnél.

- Hát akkor, induljunk. – felkapja a kis bőröndömet és lecipeli a kocsiig.

Beszáll mellém az autóba és vetek rá egy pillantást. Nagyon jól áll neki ez az öltöny.

- Csinos vagy. – vallom be neki.

Ő is végig mér, de nem mond semmit. Kicsit csalódott leszek. Vajon a Hotelbe is ilyen lesz velem? Ennyire közömbös? 

21. ~ Tuti ki lesz rám akadva

- Ki kéne festeni. – vetem fel az ötletemet. – De csak itt, a hálóban. – az ágyon ülve körülnézek az említett szobában.

- Miért kéne? – ráncolja homlokát Changjo.

- Nem tetszik ez a szín. Túl… unalmas. És ronda.

A falak színe a barna egyik halvány árnyalatára emlékeztet és mintha krém színnel keveredne. Borzalmas.

- Hát én nem fogok nekiállni festeni, abba biztos lehetsz. Sun Ji, nekem most el kell mennem edzésre. Este jövök. – ad egy csókot számra és egyedül hagy a nap további részében.

Ötlettől vezérelve elmegyek egy festékboltba és megveszem a nekem tetszetős színt. Nem vagyok benne biztos, hogy Changjonak tetszeni fog, de megragadom a lehetőséget, hogy nincs otthon, és kifestek.

A bútorokat középre húzom, bár az ággyal sokáig szenvedek, mire sikerül megmozdítanom. A komód se volt egy egyszerű falat, de megoldottam. Amint ezek egy helyen vannak a szoba kellős közepén, lefedem őket egy nagy, átlátszó fóliával. A padlóra újságpapírokat helyezek, hogyha esetleg lefolyna a festék, ne a szőnyeg kapjon belőle. Én magam átöltözök egy régi ruhámba, amit talán 3 évvel ezelőtt hordtam utoljára. Szerencse, hogy ezt megtartottam, pedig nemrég szanáltam a cuccaimat.

Megragadom a festő ecsetet és belemártom a friss, barackszínű festékbe. Lecsöpögtetem és nekiesek a falnak. Jól eső érzés eltűntetni azt az ocsmány színű falat.

Meglepetésemre, elég hamar készen leszek az első fallal. Közben a rádiót is bekapcsoltam, a kedvenc zenéimre meg is állok táncolni. Átmegyek a másik falra, de még hozzá se érintem a festőhengert, amikor megcsörren a telefonom. Gyors kimegyek a szobából, a kezemet beletörlöm a nadrágomba és előkeresem a készüléket.

- Haló?

- Szia Sun Ji. Ma nem érsz rá? – legjobb barátnőm van a vonalban.

- Ni Yae. Hát, attól tartok nem. Festem a hálószobát.

- Ejha. Jó kis munka. Erről jut eszembe, sikerült valamilyen állást találnod?

- Attól tartok nem. Mindenhol kerestem. És mi újság Chunjival? – érdeklődöm.

- Honnan tudsz róla? Tudtommal én nem beszéltem róla neked.

- Khöm… nem is tudom, azt hiszem Chunji említette.

- Te találtad ki, mi? Ne is tagadd.

- Jó, igen. De ne mond, hogy nem volt jó.

- Szörnyű vagy Sun Ji. És veletek minden rendben? – érdeklődi.

- Fogjuk rá.

- Nem valami meggyőző. Megint veszekedtetek?

- Dehogy. Nincs semmi baj.

- Akkor?

- Mondom semmi. – kezdem kicsit felidegesíteni magam.

- Csigavér. Amúgy meg visszatérve az állásra. Kéne már keresned valakit, mert egyre elviselhetetlenebb a főnököm. Mindenbe beleköt.

- Igyekszem, de nem könnyű. Te is igazán segíthetnél.

- 7 után? Akkor csak esti műszakokat találok.

- A szabadnapjaidon.

- Mióta elmentél még olyanom sincs.

- Feladom, akkor ne segíts.

- Bocsi Sun Ji, hidd el, keresnék én is, de egyszerűen nem tudok.

- Nem haragszom, de nekem most mennem kell, vár a festés.

- Jól van. Majd még hívj, kéne találkoznunk.

- Igen. Szia.

- Szia. – leteszi.

Visszamegyek a szobába, de mikor megpillantom Sunnyt, frászt kapok.

- SUNNY! – kiabálok rá csupa festék macskámra. – Most mit kezdjek veled te nyomi. – kapom fel. – Ejj, te sátán macskája. Most kénytelen leszek megfürdetni.

A szó hallatán is már kapálózni kezd, de nem engedem szorításomból. Beviszem őt a fürdőbe,  megeresztem a csapot és alá nyomom Sunnyt. Hangos nyávogásba fog, ki akar mászni a kagylóból, de visszatartom.

- Nem mész te sehova. – ragadom meg a törzsénél. – Megérdemled.

Kiszedem a szőréből a festéket, már amennyire sikerül, aztán becsavarom egy törcsibe. Kicsit áttörölgetem, de kiugrik a kezemből. Azonnal nyalogatni kezdi magát, hogy „megtisztítsa” bundáját.

Én visszatérek a festéshez, ügyelve, hogy véletlenül se jöjjön be Sunny a szobába. Megragadom a hengert és nekiállok lemázolni a még meg se kezdett falat. Rápillantok az órára, ami már elhagyta a 4-et is. Hihetetlen gyorsasággal telnek a percek. Észre se vettem, és eltelt 3 óra. Lassan már Changjo is hazaér, én meg még nem vagyok sehol. Úgy döntök, inkább majd rendelek kaját, mert főzni már biztos nem lesz időm. Főleg mert egy kezdőnek több is kell és sajnos még egy egyszerű halat se tudok elkészíteni szakácskönyv nélkül.

Fél óra alatt megfestem azt a falat is, így visszatérek az előzőhöz és gyorsan átmegyek rajta. Miután azzal is megvagyok, rendelek kaját és elmegyek lezuhanyozni. Kifejezetten jól esik most a hideg víz.

Megszárítkozok és felveszek egy itthoni, mégis csinosabb fazonú ruhát. Még ki is sminkelem magam, de miért, azt nem tudom. Talán izgulok amiatt, hogy mit fog szólni Changjo a szobához. Bár sikerült volna befejeznem ma…

20 ~ Semmi sem jön össze

Alsó ajkát beharapja. – Fogadd el a tanácsomat és menj haza. Béküljetek ki Changjoval és ne vigyétek bíróság elé ezt a dolgot. Felesleges, hisz nagy eséllyel Changjo nyerné a pert és ezt most nem rosszból mondom. Ha valamibe belekezd, akkor addig nem nyugszik, míg ő nem győz.

- Hülye vagy?! Én nem megyek oda vissza.

- Akkor kénytelen leszel ma az utcán aludni. Sajnálom, de nem fogadhatlak be. Csak jót akarok neked.

Könnyek szöknek a szemembe. Hogy lehet ennyire szívtelen? Azt hittem, hogy jóban vagyunk, erre meg tessék, átvág.

- Jó, akkor hát, jó éjt. – kiviharzok a szabadba. A kis kerti úton leszaladok és lemegyek az utcára. Az eső is eleredt közben, így beszaladok egy fa alá. A kocsimat nem látom. Hova tűnt? Megesküdnék rá, hogy Chunji háza előtt parkoltam le, de itt nincs. Idegességemben felordítok egy hatalmasat, toporzékolok, csapkodok. Most mi a francot csináljak??

- Changjo?

- Már nem tudsz élni nélkülem? Pedig már kezdtem azt hinni, hogy ma este eltölthetek egy éjszakát nélküled.

- Ellopták a kocsim. – bömbölöm bele a telefonba.

- Hol vagy? – a hangneme átvált a gúnyolódósból idegessé.

- Chunjiék háza előtt.

- Menj be hozzá.

- Most jöttem ki tőle, összevesztünk. – szipogom.

- Ne mozdulj, mindjárt ott leszek.

És tényleg, alig kellett rá várnom pár percet. Leparkolt előttem, kiszállt a kocsiból és átölelt. Szorosan magához húzott, ezzel eláztattam a felsőjét.

- Csurom víz vagy. Szállj be a kocsiba. Nem akarom, hogy megfázz.

Nem reagálok, továbbra is pólójába dörzsölöm az arcom és könnyeimmel áztatom.

- Jól van, semmi baj Sun Ji. Meg lesz a kocsid. Ha kell, saját kezűleg kerítem elő a tolvajt.

- Nem szükséges. Majd összekaparok egy kis pénzt egy tragacsra.

- Sikerült állást találnod?

Keserűen megrázom a fejem.

- Gyere haza Sun Ji. Hiányoztál. – nagy szemekkel nézek fel rá.

Egész testemben megremegek. – Nekem is. Nekem is nagyon hiányoztál Changjo. – ugrok a nyakába.

- Jó, jó, csak ne dönts föl. – nevetgél. – Na, most hogy teljesen eláztam én is, nem mehetnénk?

- Ne haragudj. – elpirulva húzódóm el tőle.

Udvariasan előre enged, leveszi a még mindig vizes kabátomat, karjaiban visz be a hálóba és ezt mind mosolyogva. Mi történt vele?

- Khöm… Átöltözhetek? – köhintem.

- Persze, nyugodtan. – becsukja maga mögött a bejáratot. Leveszem a nedves ruháimat, kiteregetem őket és felveszem a hálóingem.

- Bejöhetsz. – megyek ki a szobából. A nappaliban ül, kifelé bámul az ablakon, szótlanul hátrafordul és végigmér. Egy buja mosoly bujkál édes pofiján.

- Nagyon jól áll ez a ruha.

- Changjo, ez csak egy hálóing. És ha most csak azért akarsz nekem kedveskedni, mert mostanában elég rossz dolgok történtek velem, akkor kicsit visszavehetsz. Kezdem kényelmetlenül érezni magam, hogy itt jópofizol.

- De én nem azért csinálom.

Megijeszt. Megijeszt a tény, hogy talán Changjo meggárgyult. Ő soha, de soha nem volt ilyen törődő.

- Most miért nézel így? Megrémisztesz. – Még hogy én rémisztem meg őt? Ez jó vicc.

- Hova tűnt a régi Changjo? Mit csináltál vele?

- Itt van. Nem rabolták el.

- Akkor mondj valami bunkóságot.

- Dehogy mondok. – ráncolja a homlokát. – Miért mondanék neked bunkóságot édesem?

A rémület valószínűleg már ábrázatomra is kiült.

- Oké, ma külön alszunk.

- Miért szépségem?

- Mert te nem az igazi Changjo vagy. Kérem vissza az eredetit.

- Baszki, én vagyok az IGAZI! – pattan fel felháborodottan.

- Oh. – hátrahőkölök. – Ez esetben… - nyelem le a nagy gombócot a torkomból. - … Jössz aludni?

- Ha több ilyen baromsággal nem idegesítesz fel, akkor igen.

- Nem, ígérem. – szégyellem el magam.

- Helyes. Nyomás aludni. – parancsolja, persze nem bírja magában tartani a nevetést. Komolysága elveszett a semmiben.

- Értettem. – egyenesbe vágom a hátamat, kezemmel tisztelgést imitálok, lábaimat szorosan összezárom. Aztán hirtelen elkezdek befelé szaladni a hálóba, de Changjo utolér, hátulról átkarol és együtt dőlünk le az ágyra. Nagyokat nevetgélünk, aztán megfagy a hangulat, amikor összenézünk és csak pár centi van köztünk. Hajamat oldalra tűri, egy újabb kis puszit nyom az ajkamra, majd így szól: - Tényleg menjünk aludni, mert nagyon fáradt vagyok.

Miért futamodik meg a csóktól? 

19 ~ Elegem van belőle

Az elmélkedésben telefonom csörgése zavar meg.

- Muszáj felvenned? – kérdezi Changjo.

Ránézek a kijelzőre és bólogatok. – Igen. – a készüléket a fülemhez emelem. – Szia Chunji.

- Szia.

- Na, mi volt?

- Elvoltunk. Most kísértem haza.

- Mit csináltatok?

- Elvittem a folyóhoz, ahogy ígértem, aztán meg elmentünk vacsorázni.

- Mit beszéltetek? Találkoztok még?

- Igen. Holnap után is megyünk.

- Volt valami?

- Mi lett volna?

- Hát csók.

- Ja, aha.

- És és és? – felvillanyozódtam.

- Mit és?

- Hát milyen volt?

- Jó. Ne haragudj, de most le kell tennem. A zsaruk itt vannak mögöttem és nem akarom, hogy megbüntessenek, amiért telefonálok.

- Oké, akkor, szia.

- Szia, jó éjt.

- Neked is. – leteszem. – Megkértem Chunjit, hogy hívjon fel, ha már vége a randijának.

- Baszki, neked még a saját randidon is fontosabb másé? – kapja fel a vizet.

- Nem, dehogyis. Csak akartam tudni, mi volt.

- Tudod mit, akkor menj, és faggasd ki a barátnődet minden egyes részletről. Engem nem érdekel. – feláll, ez miatt én is kénytelen vagyok. Changjo kisétál a bokorból és gyors léptekkel elhagyja annak környékét. Utána akarok futni, de beleakadok egy ágba. Addig húzogatom a ruhámat, míg el nem szakítom. Addigra már JongHyun árnyékát se látom. Csak sejtésem van, hova mehetett.

A kilincset lenyomom, és be akarom lökni az ajtót, de az nem nyílik. – Changjo, ne csináld már ezt. Engedj be.

Nem érkezik a válasz.

- Tudod mit? Baszd meg. – tiszta erőmből belerúgok az ajtóba, majd lezuttyanok elé, és bőgni kezdek. Erre már Changjo is felfigyel. Kinyitja mögöttem az ajtót, így hátradőlök egyenest a lábai közé.

- Megérdemelnéd, hogy itt aludj, de vagyok olyan jó szívű, hogy beengedlek.

- Ez aztán a nagylelkűség… Még jó hogy beengedsz, hisz ez az én lakásom is.

- Ne feledd, hogy én vagyok itt a tulajdonos.

- Nagy ívben leszarom. Attól még én is kibéreltem. Ha kell, elmehetünk a bíróságra is.

- Minek? Úgyis én nyernék. Még ügyvéd se kellene.

- Ó, tényleg? Na majd meglátjuk.

- Most komolyan ennyire gyerekes vagy Sun Ji? Jobb, ha távol tartod magadat tőlem, mert megint idegesítesz.

- Na ne. Még hogy én idegesítelek téged? Néztél már tükörbe?

- Persze, és tetszett, amit láttam.

- Fúúú… Istenem! – annyira fel tudja baszni az agyamat az egója, hogy legszívesebben felpofoznám. – Oké, ma este nem alszok itthon.

- Jól teszed.

- Mentem is. – bevágom előtte az ajtót és leszaladok a kocsihoz. Alig 10 perc alatt már Chunji háza előtt állok, gondolkodva, hogy megnyomjam-e a csengőt, vagy se. Megnyomom.

- Szia Sun Ji. Hát te? Csak nem Changjo?

- Ne is mond. Inkább beszéljél te Ni Yaeről, mert ha eszembe jut ez a faszfej, csak… váááá… inkább hagyjuk.

- Nagyon összeveszhettetek, ha ennyire ideges vagy.

- Csodálkozol? Téged még nem idegesített fel?

- Dehogynem, de olyankor nem figyelek rá és fél óra alatt lehiggadunk.

- Hát itt most nem lesz semmi lehiggadás, míg a bíróság elé nem állok.

- Miért? Megvert? – lepődik meg Chunji.

- Jajj, dehogy. Csak vissza akarom szerezni a lakásomat.

- Ahhoz meg kéne találjátok a faszit, akitől vettétek. Ő viszont már tuti külföldön van.

- Ha kell, utána megyek, csak kerüljön a kezem közé, mert akkor belefojtom egy teáskanálba, miután megnyertem a pert.

- Hééé. Sun Ji, nyugodj meg. – teszi vállamra a kezét. – Csinálok neked egy teát. – kimegy a konyhába. Eddig nem is nagyon figyeltem, hogy milyen szép belülről is a háza. Végig nézek a nappaliban.

- Látom, a modern stílust szereted. – kiabálom utána.

- Igen. Az olyan letisztult. Szeretem, ha rend van körülöttem és tisztaság.

- Chunji? Még mindig áll az ajánlat a lakásra?

- Hmm? – jön vissza két bögrével. – Ja, persze. Viszont, ha nem lenne baj, nem költöznék össze veled. Nem azért, mert nem lenne kedvem, csak nekem… itt van ez. – mutat körbe. Teljes mértékben megértem.

- Holnap megnézzük még egyszer?

- Nem változott azóta semmi. – kuncog. – De ha gondolod, elmehetünk.

Nyelek egyet. – Chunji? Itt aludhatnék ma? 

18 ~ A csók

Alig maradt egy órám, hogy teljesen elkészüljek. Olyan gyorsan tettem-vettem, szépítgettem magam, hogy még idő előtt is sikerült végeznem.

- Annyeong, itthon vagy? – kukucskál be a bejárati ajtón Changjo.

- Igen. Wow! – hőkölök hátra. – Nagyon nagyon csinos vagy. Tetszik ez a piros öltöny.

- Te se panaszkodhatsz. – mér végig. – Gyere. – nyújtja a karját. Átdobja vállamon egészen közel húzva magához. Illata kellemes, órákig képes lennék szagolgatni.

- Hova viszel?

- Ahova csak akarod.

- Nem akarok vacsorázni menni. Nem szeretem a puccos helyeket.

- Akkor? Tiéd a választás.

- Csak sétálgassunk.

- Rendben, de ha letámadnak a rajongók, akkor ne engem hibáztass.

- Vigyél olyan helyre, ahol kevés ember van.

- Tudok egy jót. – karja lecsúszik a csuklómhoz és lazán átfogja. Felgyorsítja lépteit, de én nem tudom szedni úgy a lábaimat, mert magas sarkúm megakadályoz ebben. Inkább csak trappolok mögötte, kapaszkodva belé. – Itt is vagyunk. – lassít le.

- Mi ez? – bokrok előtt állunk. Nem értem, miért hozott ide. Át akar verni?

- Gyere utánam. – elindul be a bokrosba. Megijedek, mikor eltűnik szemem elől JongHyun. – Mire vársz? – nyúl ki egy kéz a susnyásból. Magával ragad és behúz hozzá. Az ágak belém akadnak, karomat végigkarcolta az egyik. Ez aztán a romantika.

- Miért ide jöttünk?

- Nézz csak körül. – igaza van, ez meseszép. Körbevesz minket a növényzet. Egy kis halastó található az egész közepén kivilágítva, mellette egy paddal. Changjo leül oda és mutatja, hogy én is foglaljak helyet.

Leülök.

- Mesélj, milyen volt a napod? – kérdezem arcát vizslatva.

- Fárasztó. Képzeld, Chunjinak el kellett mennie. Nem mondta miért, de csak úgy lelépett. Az edző írtóra ki volt rá akadva. Mikor visszajött, csak annyit mondott, hogy nem ránk tartozik. Eddig mindent megosztott velünk. Nem értem, mi a baja. Viszont a tanárunkkal nagyot veszekedett és végre megkapta az a köcsög, szadista állat a magáét. Chunji jó megmondta neki, de félek, hogy mostantól kereshetünk egy másik tanárt, mert AJ otthagy minket.

- Hmm… érdekes.

- Azért jó tanár minden mástól eltekintve.

- Miket szokott csinálni?

- Múltkor nem engedte, hogy igyon CAP és mikor Ő mégis elment inni, kiverte a kezéből a palackot.

Chunjit már nem egyszer nem engedte el WCre, de mást se. Két edzés között öt perc szünetünk van, ami azt jelenti, hogy átlagosan egy edzés 2 óra, de ha comeback előtt vagyunk, még rá nyomunk plusz fél órát. Két edzésnél az már azt jelenti, hogy 4 + 1 óra. Hulla fáradtan esek haza. De ma azért vagyok jobban, mert Chunji miatt elhúzódott a pihenőnk majdnem egy órásra, a tanárnak meg el kellett mennie, ezért nem tudtuk most bepótolni a lemaradást. Ezen ment végig a vita.

- Jesszus.

- Érted már, miért mondtam, hogy ne akarj sztár lenni?

Bólintottam.

- Ezek után már nem is akarok.

- Én nem elrettenteni akarlak, csak érted.

- Amúgy se túl sok tehetség szorult belém. Nem hiszem, hogy bármire is vinném.

- Még nem hallottalak énekelni.

- Ne is akarj, borzalmas hangom van.

- Hadd halljam.

- Soha.

- De, csak a kedvemért. Itt senki se fog hallani téged.

- De igen, te hallani fogsz engem és az épp elég. Nem és kész.

- Kérek, csak egyszer. Nem is muszáj sokat, csak annyi is elég, amennyit tudsz a kedvenc számodból.

- A kedvenc számomat kívülről tudom, de abban nincs túl sok éneklés. Többnyire rap.

- Akkor valami mást. Mondjuk ismered a Bigbanget? Őket csak ismered. Szinte a legismertebbek.  Vagy ott van még a B2st is. A legnagyobb riválisok nálunk a Nu’est, EXO, B.A.P. Ezeket most iszonyat sokan szeretik és elnyomnak minket. De a Super Junior is nagyon jó. Felnézek rájuk, amiért ennyire összetartóak. SHINee is már régóta van együtt.

- Igen, ezeket mind ismerem.

- Akkor hogy-hogy minket nem? – hülledezik.

- Nem tudom. Biztos hallottam már a számotokat, mert ismerős volt, amikor mutattad, de mégsem kötöttetek le. Amúgy nekem az EXO a kedvencem. Exotic vagyok.

- Na látod, ennyi. Konkurens vagy.

- Sajnálom. – lehajtom a fejem.

- Semmi gond. Felőlem azokat szeretheted, akiket akarsz. Ki amúgy a biasod?

- Park Chanyeol! B.A.P-ből Zelo, ő annyira cuki, csak fiatalabb nálam.

- Ő mennyi is?

- Most 19. Meg a Nu’estet is szeretem. Onnan Minhyun.

- Aha. És a Teen Topból? – emeli fel az egyik szemöldökét.

- Hmm… meglepő, ha azt mondom, hogy Yoo Changhyun?

- Ricky? – majd kiesnek szemei.

- Jajj dehogy. – a nevetéstől lábaimat csapdosom. – Olyan aranyos fejet vágtál.

- Akkor ki?

- Te. – elkomolyodok.

- Te, Angel. – simít végig arcélemen. Gyengéden derekamhoz nyúl, egészen közel húz magához. Fekete bogár szemeivel belenéz az enyémbe, fürkészi. – Tényleg olyan vagy, mint egy angyal.

Államnál fogva tolja számat az övéhez. Amint hozzá ér nedves ajkához a bőröm, végig fut a melegség a testemen. Nem tart sokáig a még csóknak se nevezhető szájra puszi, mégis felhőtlen boldogság fog el.

Átülök az ölébe, fejemet mellkasára hajtva fülelem erős szívverését. Nyakát cirógatom és nézzük a halastó csillogó vízét, ahogy rávetődik a Hold fénye.

17. ~ Randi

Fél órája keresgélem azt az utcát, amiből jöttem, de egyre ismeretlenebb környékekre tévedek be. Pulzusom rendesen megnőtt, kezeim remegnek, annyira izgulok és egy kis félelem is van bennem. Beletúrok a táskámba rágó után kutatva és a telefonom siklik el kézfejem mellett. Kiveszem és a névjegyekbe lépek be. Megragad a tekintetem Changjo telefonszámán, persze ott lebeg a szemem előtt, hogy úgyse fogja felvenni, pláne nem eljönni értem, hisz edzésen van. Mellesleg Chunji vitte el. Ekkor egy névjeggyel lejjebb tévedek. Chunji. Neki van kocsija is és van olyan kedves, hogy eljöjjön értem, de megint csak azt hinné, hogy kihasználom…

Első csöngés… második… harmadik… negyedik…ötödik… kezdem feladni.

- Szia, én Ricky vagyok. Chunji most nem ér rá.

- Ricky, tudnál szólni neki, hogy eltévedtem és el kéne értem jönni. Kérlek ne Changjo előtt említsd meg.

- Hát persze. – mondja negédes hangon. – Oh, Sun Ji-ssi, milyen utcában vagy?

Keresek egy utcatáblát és leolvasom róla a nevét. – Itt leszek a sarkon. – teszem hozzá.

- Rendben. Mindjárt félrehívom Chunjit. Sziaaaa.

- Szia. – leteszem. Aggodalmasan leülök a padkára és várom Chunjit.

- Eltévedtél báránykám. – húzza le a kocsi ablakát Chunji.

- CHUNJII! – felugrok és már nyitom ki az ajtó, hogy beüljek. – Tudod, hogy mennyire örülök, hogy látlak.

- Azt meghiszem. Hogy tévedtél el?

- Kerestem állást.

- Azt minek? – köszönés képen átölel.

- Kirúgtak.                                                                                                       

- Aish… Az nem jó. És találtál valamit?

- Nem igazán. Sehol sincs üresedés. Pláne nem 3 embernek.

- Ezt hogy érted? Nem csak téged rúgtak ki?

- Neeem. Csak engem dobtak ki, de utánam jön Ni Yae is és lehet még egy munkatársunk is.

- Ja. Értem. Most haza vigyelek?

- Mindenképpen. Bőven elég volt nekem ennyi mára. Este meg elmegyünk vacsorázni Changjoval.

- Jó szórakozást. – mosolyt erőltet arcára.

- Meglesz. – alsó ajkamat harapdálom. Lehet mégse kellett volna elmondanom neki. – Chunji, nem lenne kedved ma elmenni randizni?

- De nem most mondtad, hogy vacsorázni mész? És amúgy is, RANDIZNI?

- Nem velem te butus. Ni Yaevel.

- De nem is ismerem.

- Épp itt az ideje, hogy megismerd. Szegényem, nemrég szakított vele a barátja, és épp itt lenne az ideje, hogy túltegye rajta magát. Jól esne neki biztos, ha elhívnád. Csak menj el a kávézóba és tegyél úgy, mintha akarnál venni valamit. Fizetéskor meg elhívod és kész. – tapsikolok.

- Sun Ji, neked honnan származnak az ilyen gondolataid? Eszméletlen csaj vagy. – nevet hangosan.

- Most azonnal menj a kávézóba és hívd el. Én megvárlak a kocsiban.

- Ez nevetséges. Nem mehetek csak úgy oda.

- Dehogynem! Biztos eljön veled.

- Nem és kész. – tesz pontot a civakodás végére.

- DE! – mérgesen összeráncolom a homlokom. – DEDEDEDEDEDEDDEDEDDEDE!!!

- Befejezed, ha azt mondom, elmegyek vele?

- Ezt akartam hallani végre. – vicsorítok.

Negyed óra múlva már ott állunk a kávézó előtt. Chunji kiszáll a kocsiból és bemegy. Mivel az egész épület üveges, ezért látom a fejleményeket.

Chunji odabattyog a pulthoz, és bingó, Ni Yae a kiszolgáló. Beszélgetésbe elegyednek, már jön is a kávé, aztán még valamit mond Chunji. Igen, már fizet is. Ni Yae mosolyog mint a tejbetök, kezét szája elé kapja. Ez az! Aztán fél perc múlva már kint is van Chunji. Lebukok az anyósülésen, hogy barátnőm ne vegyen észre.

- Itt vagyok. Te mit művelsz? – ül be mellém.

- Csak nem akarom, hogy észrevegyen. – mondom a térdeim között. – Mit mondott?

- Ma este fél nyolcra elmegyek érte. A Han-folyóhoz akarom vinni.

- De romcsi vagy.

Kihajt a parkolóból és végre felnézhetek rá.

- Amúgy neked bejön Ni Yae?

- Szép lány és aranyos. Kíváncsian várom az estét.

- Hát még én, de ne értsd félre, nem azért, mert Changjoval elmegyünk. Jó, bevallom azért is. – pirulok el egy kicsit.

Csendben telik el az a fél óra, míg hazaérünk. ChanHeet megölelem és sietősen felszaladok a lépcsőkön. Annyira izgulok az este miatt. 

16. ~ Ki vagyok rúgva.

Lefagyva állok főnököm előtt. – Tessék?

- Mondom, ki van rúgva.

- De hát… - csak hebegni tudok. Nem tudom felfogni, hogy mit is jelentsen ez. Jó, volt néhány baklövésem, de helyre tudnám hozni.

- És ha most megbocsát, szeretnék visszatérni a munkámhoz. Mint vendég, szívesen látlak itt továbbra is. Kedvezményre viszont ne számítson. – és hátramegy az irodájába.

- Sun Ji. Minden oké? – jön oda Ni Yae.

Nyelek egy nagyot. – Nem. Ezen a világon már semmi nem oké. Ni Yae, ez életem legrosszabb napja.

- Naa, ne mondj ilyet. – szorosan átölel. – Foglalj helyet, hozok neked egy kávét és mindent megbeszélünk. Myung Kyunak átadom a helyemet egy fél órára.

- Csak kávét ne. Egy életre elment minden ilyentől a kedvem.

- Akkor teát. Tök mindegy. A lényeg, hogy beszélnünk kell. – odavezetett egy asztalhoz és lenyomott egy székre. Velem szembe foglalt helyet és egyből neki is látott a mondandójának.

- Attól még, hogy kirúgtak nem dől össze a világ. Keresel egy másik állást, és tudod mit? Ha találsz egy jobbat, megfontolom, hogy itt hagyom ezt, és jövök én is veled. Bár Myung Kyut se szívesen hagyom itt. – bök rá az említett fiúra. Ő nemrég csatlakozott hozzánk, de mindenki hamar megkedvelte. Az a tipikus kedves, aranyos, fiatal,  jó srác és nem is néz ki olyan rosszul se. Mindig nagy sikere van a női vevőknél.

- Úgy gondolod beleegyezne ő is, hogy itt hagyja ezt a helyet? Ki lesz bukva a főnök, ha megtudja, hogy még két alkalmazottja ki akar lépni. Alig maradnak páran.

- Így igaz. De nézd a jó oldalát, az egész az ő hibája lesz, amiért kirúgott téged.

- Myung Kyu! – szólok neki. Sietősen odajön az asztalhoz és bájos mosolyát kivillantja nekünk. – Figyelj Myunggie. Van egy tervünk, de szeretném, ha te is benne lennél a dologban.

- Hallgatom a hölgyeket. – ezer wattosan csillogó fogaival közelebb hajol hozzánk, hogy más ne hallja a beszélgetést. Én is suttogóra veszem.

- Kirúgtak innen. És ha minden igaz, és találok egy jobb munkahelyet, akkor Ni Yae is elmegy innen. Viszont rájöttünk, hogy nem szívesen hagyunk itt téged, mert azért valljuk be, mi hárman voltunk itt a legjobbak.

Bólogat.

- Azt akarjátok, hogy én is hagyjam el ezt a helyet?

- Pontosan. – mondjuk egyszerre Ni Yaevel.

- Rendben, de csak akkor, ha valami tuti helyen találsz munkahelyet.

- Mindenképpen. A szarokat nagy ívben kikerülöm. Akkor mindent megbeszéltünk.

- Héé. Ni Yae, Myung Kyu, ne trécselgessetek, menjetek a dolgotokra. Sun Ji, te meg ne tartsd fel őket. Ugye nem akarod, hogy ők is olyan sorsra jussanak, mint te? – förmed ránk a főnök.

- Nem uram. – meghajolok és kitűzök a kávézóból.

Igaz, hogy most rúgtak ki, de jó kedvemet senki nem tudja elvenni. Ez az ötlet nagyon tetszik, és remélem össze fog jönni. Már csak egy jó állás után kéne kutatni.

Szöul utcáit járom két órája egy kávézót keresve, ahol esetleg van üresedés. Többe is betévedtem, de persze sehol se keresnek alkalmazottakat. Éttermeket is meglátogattam párat, de azokban is ugyanaz a helyzet.

- Soha nem fogok találni jó állást. – szomorodok el. Emlékszem, hogy mennyi idő alatt is találtam meg azt a kávézót, ahol eddig dolgoztam. Több mint egy hónapig kutattam, mire megtaláltam, és mikor befogadtak, iszonyat nagy lelkesedéssel kezdtem bele. Végül elveszett ez a muníció, amikor már régóta dolgoztam ott. Egyre unalmasabb lett.

Hosszas gondolatmenetem alatt észre se vettem, hogy mennyi utcát hagytam el anélkül, hogy figyeltem is volna az üzleteket. Az észbekapásomat telefoncsörgésemnek köszönhetem. Kiveszem a táskámból a telefont és felveszem.

- Háló.

- Szia, Sun Ji.

- Changjo?

- Igen, én vagyok. Mi újság?

- Kirúgtak. Állást keresek.

Légzését hallom a vonalban, de nem mond semmit.

- Nem vagy szomorú? – kérdezi fél perc után.

- Hmm… Annyira nem. Az keserít el, hogy nem találok munkát. Két és fél órája bolyongok az utcákon. Lassan már azt se tudom, honnan jöttem.

- Ugye visszatalálsz? – aggodalom bujkál hangjában.

- Majd valahogy. Amúgy miért hívtál?

- Szünet van, gondoltam felhívlak. Jó, volt szándékom is.

- És mi lenne az? – elkap a kíváncsiság.

- Nem jönnél el ma este velem vacsorázni?

- Dehogynem. – majd kiugrok a bőrömből.

- Olyan 8-ra hazaérek. Addigra legyél kész. – érzem rajta, hogy ő is izgul.

- Készen leszek. További jó gyakorlást. Ügyes legyél. – meg se várom, míg válaszol, egyszerűen kinyomom. Szaladok visszafelé, ahonnan jöttem. A kocsit egy Starbucks mellett raktam le, ahova először betévedtem. Talán egy óra gyaloglásnyira volt innen, de vajon merre? 

15 ~ Sajnálom!

- Szia angyalom. – egy csókot próbál nyomni ajkaimra Chunji, de elhúzódok. – Itt valami tényleg nem stimmel. – teszi csípőre a kezét.

- Nem, semmi baj, csak van egy herpeszem és nem akarom, hogy elkapd. – tuti nem vette be.

- Rendben, értem. – Huhh, nem nyaggat. – kifújom a benntartott levegőt.

- Nem megyünk el valahova?

- Hova akarsz? – erőltetett mosoly bujkál arcán és ez nem tetszik.

- Oké, nekem ez nem megy. – most azonnal véget vetek ennek. – Chunji, ez így… - kezdek bele - … azt hiszem… - nekifutok még egyszer - … bármi is volt köztünk…

- Annak vége. – fejezi be helyettem. Hálás vagyok, hogy végül nem nekem kellett kimondanom.

- Igen. Szóval ne haragudj, de rájöttem, hogy én… - bunkóság lenne kimondani azt, hogy nem szerettem, mert ez nem így volt/van. Szerettem, de inkább, mint barátot. - … hogy én mást szeretek. – lehet nem ezt kellett volna mondanom.

Lehajtom a fejemet, nem merek a szemébe nézni. Olyan megalázó ez az egész. Játszadozom vele, pedig én nem akartam. Nem akartam megbántani, de már késő bánat.

- Ami meg a lakást illeti, nem kell. Sajnálom. – húzom a számat. – Minden esetre nagyon köszönöm, hogy ennyi mindent tettél értem.

- És most kinél fogsz lakni?

Mondjam el? Ne? Egyszer úgyis kiderülne.

- Annál a fiúnál, akit szeretek.

- Changjonál, igaz? – helyeselően bólintok. – Az elejétől éreztem, hogy van köztetek valami.

Ráharapok ajkamra. Még mindig kényelmetlenül érzem magam.

- Ugye nem fogsz neheztelni Changjora?

- Ugyan már. Ő az egyik legjobb haverom. Egy lány miatt se tudnék rá neheztelni.

Ez megnyugtat.

- És engem se fogsz utálni?

- Képtelen lennék rá.

Egy színtiszta mosollyal jutalmazom. - Annyira örülök, hogy ennyire kedves. Mi lenne velem, ha egy olyat fogtam volna ki, mint Changjo? De hát épp ő akadt a horgomra…

- Chunji. Lehet egy nagyon személyes kérdésem?

- Hogyne. – kivillantja szép fogait.

- Szerelmes voltál belém?

- Nagyon szimpatikus lány voltál. A kávézóban már akkor kiszúrtalak magamnak, amikor még nem is tudtam, hogy ismeritek egymást Changjoval. Aztán odajöttél és onnan már te is tudod… Amúgy meg igen. Ritkán éreztem ilyet egy lánynál. Különleges vagy nekem, ezért nem is tudok rád haragudni. – szíven ütöttek szavai. Bűntudatom támad, nem is gyenge. Ilyenkor vajon mit kell reagálni? Én a lehető legrosszabbat választom… megölelem. Nem szabadna játszadoznom vele.

- Ne haragudj Chunji. Én szeretlek, de inkább barátként. Talán idővel tudtam volna többet is érezni, ha nincs más a képben.

- Hidd el, megértem. – mégis kicsordul a könnye. A legszebb dolog talán, amit életemben láttam. Egy fiút sírni. Nincs hozzáfogható. Még engem is meghat és én se tudom megállni könnyhullatás nélkül.

Ott állunk a parkolóban a Cadillac mellett ölelkezve és sírva. Egy külsősnek úgy tűnhet, mintha egy szerelmespár most búcsúzna el egymástól, mert egyikünk hosszú útra készül. Némi igazság van benne, de mégsem ez történt. Hát bár inkább ez lenne… - Most mennem kell. Vigyázz magadra, és ha Changjo bántani merne, akkor szólj nekem. Ha pedig meggondolnád magad, én itt leszek.

Még mindig erősen szorítom magamhoz.

- Ígérd meg, hogy még találkozgatunk kettesben. Te vagy a legjobb fiú barátom.

- Ígérem, de most sietek, tényleg. Gyakorlunk a fiúkkal. Szólhatnál Changjonak is, hogy jöjjön, én elviszem.

- Már szaladok is. Ja, és üdvözlöm a többieket is. Chunji, tényleg nagyon sajnálom. – lebiggyesztem számat. Bocsánatkérő puszit nyomok arcára, tőle is kapok egyet a fejem búbjára, majd felszaladok a lépcsőkön. Kettesével szedem a lábaimat.

- Changjo. Itt van ChanHee. Azt mondja elvisz téged próbára.

- Rendben. – felkapja a sporttáskáját. – Hogy ment?

- Jól.

- Sírtál? – jön közelebb és államnál fogva felemeli a fejemet, hogy jobban szemügyre tudja venni a piros csíkokat arcomon.

- Igen. Megegyeztünk, hogy barátok maradunk. Ugye nem leszel féltékeny, ha néha elmegyek vele is valahova. Chunji nagyon megértő ember.

Egy kicsit gondolkodik majd így felel: - Nem leszek az, de csak mert megbízok benne. Benned kevésbé.

- Yaa. JongHyun. – megsértődöm.

- Ne vedd úgy magadra, csak vicceltem. – megpuszilja a homlokom. – Estefelé jövök.

- Jó edzést. – becsukja maga mögött az ajtót. Egyedül maradtam a lakásba. Talán fel kéne hívnom Ni Yaet, hogy menjünk el valahova.

Tárcsázom a számát. Szinte azonnal felveszi.

- Hol a francba vagy? Már 3 órája bent kéne lenned.

- Hogy mi?

- Hát nem tudtad? Ma is dolgozol.

- De hisz vasárn… Bassza meg, ma hétfő van. Sietek, ahogy csak tudok. – felkapom a táskámat, a kocsi kulcsomat és már szaladok is le az autómhoz.

Szinte beugrok az ülésre. Beindítom a motort, még a kiparkolási rekordomat is megdöntöttem, olyan sebességben tolattam ki. A forgalom nem túl nagy, így hamar beérek a munkahelyemre.

- Már megint késett Sun Ji. – jön oda hozzám a főnököm mérgesen. – Még hányszor akar elkésni? Mindegy is, nem lesz több alkalma erre. Ki van rúgva!