3. ~ Ajánlat

- Tessék, itt van a kóla. – leteszem a személy elé, aki kérte. – A tea.

- Az enyém. – jelentkezik a fiatal és átveszi tőlem. A többieknek is odaadom, de direkt Changjonak tartogattam a legvégére, hogy addig is húzzam az agyát.

- És a capucchinó neked. – indulatosan nyúl érte, ennek eredményeképpen kicsit kilöttyen a nadrágjára.

- Úú… te féleszű. Ezért még nagyon le foglak oltani otthon. – megdermed.

- Ti ismeritek egymást? – kérdezi a fiatal. – Hogy értetted azt, hogy otthon?

- Changjo, csak nem ő a barátnőd? – kérdezi a helyes.

- Hagyjál már L.Joe. Ő nem a barátnőm, csak… Elmesélem majd később, de most hazamegyek és leváltom a ruhámat. Sun Ji, te meg haza ne gyere. Nem akarlak többet látni. – olyan erővel szakítja ki helyéről az üzlet ajtaját, hogy azt hittem, hogy az üveg is kitörik belőle. Lehuppanok a fotelre a fiúk mellé, akik árgus szemekkel vizslatnak.

- Elmondod, hogy mi ez az egész? – kérdezi tőlem a hosszú hajú.

- Ajh… Igen. – egyezem bele. Elmesélem nekik, hogy milyen kis apróság miatt kell nekünk együtt élnünk.

- Changjo hülye! Ha ilyen csajjal áldana meg a sors, én már rég udvarolnék neki. – mondja Chunji. (Közben bemutatkoztak nekem).

- Ugyan már. Én hol vagyok szép? – de azért jól esnek szavai.

- Igenis az vagy. Figyelj, neked tetszik Changjo?

- Hogy mi? Dehogy! Tiszta bunkó. – de valahol mégis csak tetszik… Persze a jelleme az kiborító.

- Nem ilyen amúgy. Egyáltalán nem, csak most furcsa neki, hogy egy lánnyal kell együtt élnie.

- Már nem sokáig. Pontosan 5 éjszaka és 6 nap, és már itt se vagyok. Csak kéne keresnem egy lakást, márpedig nem lesz túl sok időm a munka mellett. 7-kor végzek, de ki akar engem olyan későn körbevezetni? Senki.

- Akkor mi majd keresünk neked egy jó kis lakást.

- De nincs elég pénzem se egy újra. Ezt is épphogy sikerült kibérelnem három hónapra, de elúszott az egész összeg.

- Az sem lesz probléma. Sun Ji, szimpatikus lány vagy te. Van elég pénzünk ahhoz, hogy kisegítsünk pár hónapra, és meglátod, szép lakásod lesz. Annyira jót találunk neked, hogy majd a barátunk is meg fogja irigyelni. – löki meg a mellettem ülő Chunji a karomat.

- Már ha látni fogja. – húzom a számat.

Nagyon kedvesek velem Changjo barátai, de attól tartok, nem fogadhatom el ezt tőlük.

- Fiúk, én nem hiszem…

- De fogadd el. – megfogja a kezem ChunJi. Nem tudok ellenállni mosolyának, beadom a derekamat.

- Jó, rendben, győztetek.

- SUN JI! Ki mondta, hogy leülhetsz társalogni? Azonnal nyomás vissza a pénztárhoz.

- Igenis főnökúr. – felkelek, de még mielőtt visszamennék, Chunji a kezembe nyom egy cetlit, amin a telefonszáma van.

- Ha bármi van, hívj. A lakást mi elintézzük neked. – kacsint egyet, aztán ők is felkelnek és távoznak.

 - Szia Sun Ji. – integetnek mosolyogva mindannyian.

- Kik voltak ezek? – kérdezi Ni Yae, a munkatársnőm és egyben barátnőm.

- Ráérsz munka után?

- Naná, csak mesélj. Na, mennem kell, fel kell takarítanom a 3-as asztalt. A kisfiú kilöttyintette a forró csokiját. – kelletlenül ragadja meg a felmosót, és megy az asztalhoz.

Unalmamban az ajkaimat harapdálom, és a füzetecskémbe rajzolok zárásig. Elmegyek átöltözni, utána pedig Ni Yaevel elmegyünk beülni egy McDonald’sba.

- Mit adhatok? – kérdezi az eladó.

- Egy Sajtburger menüt kólával. – mondom. Ránézek, Ni Yaere, aki bólint egyet. – Vagyis kettőt.

- 4330 won lesz. – odaadom neki, a visszajárót pedig nem fogadom el. Gyorsan összekészíti a megrendelést, és a kezembe nyomja a tálcát. – Jó étvágyat.

- Köszönjük. – leülünk egy asztalhoz, és elkezdem mesélni Ni Yaenek a tegnap történteket. Türelmesen végighallgatja, aztán megszólal: - Uh, hát nem lehetett valami kellemes. Elég ciki az ilyen helyzet, és nem is túl gyakori. – rágcsálja a szívószálát.

- De most mit tegyek? A haverjai felajánlották, hogy keresnek nekem egy lakást, és még ők is fizetik nekem addig, ameddig helyre nem rázom magam.

- Sun Ji, nézd a jó oldalát. Neked legalább volt akkora szerencséd, hogy sikerült találnod 5 normális csávót. – hát persze, még mindig a volt pasiján őrlődik, aki kb 2 hete dobta ki.

- Ni Yae, felejtsd már el azt a csávót. Találsz jobbat is. Na, majd összehozlak az egyikkel. – kacsintok rá.

- De nem. – elpirul. – Na jó, legyen.

- Nekem viszont most mennem kell. – eszem meg az utolsó szem krumplimat. – Majd még holnap beszélünk erről. – adok két puszit az arcára és hazarohanok.