7. ~ Eltűnt

- Jesszus, ugye nem ide jövünk reggelizni? – kérdezem, mikor odaérünk a város egyik legdrágább étterméhez.

- Márpedig igen. – lelkendezik Chunji.

 - De hát ez… - bökök rá – méregdrága. Ha ezt tudom, csinosabban öltöztem volna fel.

- Nagyon csinos vagy így is. – hízeleg nekem.

Ajkamba harapok, de túlesek rajta és megkérdezem. – Nem mennénk valahova máshová? Kényelmetlenül érezném magam. – szégyellem, hogy ezt kell mondanom, de ha egyszer így van…

- De, te mondod meg, hova menjünk, én csak a sofőröd vagyok. – valószínűleg azért ilyen kedves hozzám, mert látja, hogy kínosan érzem magam.

- De ugye tényleg nem gond?

- Jaj, dehogy. Na, gyere ide. – átnyúl az én oldalamra és megölel. – Hova is akarsz menni?

- Azt még nem mondtam. Mondjuk… Starbucks? Kívánom a kávét.

- Benne vagyok. – beindítja újból a motort és kitolat a parkolóból.

- Egy fahéjas kávét és kérhetnék még mellé csokis fánkot? – csillogó szemekkel könyörgök ChanHeenek.

- Veszek neked, csak foglalj valahol helyet, mert nem lesz. – utasításának megfelelően keresek egy kétszemélyes asztalt, ahova letelepedek. Előveszem a mobilom, és érdekes mód, világít a kijelzője.

- Egy SMS. – jegyzem meg magamnak. Nem ismerős a szám, de azért megnézem.

„ Siess haza, meglógott a macskád.”

- Chunji! – megragadom a karjánál, majdnem ki is esik a kezéből a kávé és a fánk.

- Mi a baj?

- Megszökött a macskám. – már a pityergés szélén állok.

- Ki mondta?

- Changjo írt SMS-t. Kérlek, menjünk haza. Meg kell keresnem. Szegénynek még ismeretlen ez a környék, nem tudja, hova kell visszamennie. Istenem. – kapok a szám elé. – Mi van, ha elütik?

- Ilyenekre ne is gondolj. Biztos csak éhes volt, nyugodj meg. Elment magának fogni valamit. De azért menjünk. – felkapja az asztalról a megvett cuccokat és kiszaladunk a kocsiba.

Szélsebesen hajtunk a lakás felé, közben már Changjot is próbáltam elérni, de nem veszi fel.

- Miért nem veszi fel? – sírom.

- Biztos nekiállt keresni a cicát és nem vitte megával a telefonját. Jellemző rá, hogy szanaszét hagyja a dolgait.

Ez valamennyire megnyugtat, de a tudat, hogy esetleg még mindig nincs meg Sunny, kiakaszt.

Még Chunji nyugtató szavai, érintése se tud megnyugtatni.

Ahogy megérkezünk, kiugrok a kocsiból, és már szaladok is arra, amerre a lábam visz.

- Hova rohansz Sun Ji? – szalad utánam ChanHee.

- Nem tudom. – könnyeimet törölgetem. – Úgy érzem, itt kell lennie valahol.

Egy sikátorba megyek, de ott csak kukák fogadnak. Az összesbe belenézek, közben Sunny nevét kiabálom és hívogatom. Chunji is elindult valamerre és gondolom Changjo is a környéket pásztázza.

- Sun Ji? – hallom a messzeségből Jong Hyun hangját.

- Changjo? – kiabálom vissza.

- Sun Jiii! – és ekkor megtorpan a sikátor előtt. Szívem még hevesebben ver, mikor meglátom a kezében a cicámat. Az öröm elmámorít, így észre se veszem, hogy Changjo karjaiban vagyok, és a macskámat cirógatom.

- Köszönöm. – szorosabbra fogom az ölelést.

- Szívesen. – elengedjük egymást. Kínossá válik köztünk a levegő. – Khöm… Az én hibám volt. Ne haragudj. – nem mer a szemembe nézni, tarkóját vakargatja.

- Nem haragszom. A lényeg, hogy megvan. – próbálom felvidítani azzal, hogy rámosolygok, de elég nehéz, ha éppen nem rád figyelnek.

- De elcsesztem a napodat.

- Már megszoktam. Eddig minden napomat tönkre tetted. – kuncogok.

Erre csak a vállát rándítja.

- Hol van Chunji? – kérdezi.

- Még mindig Sunnyt kere…

- Itt. – fut be hozzánk az említett.

- Szia Chunji, megint.

- Hali. Meglett?

- De meg ám. Changjo fogta meg. – büszkélkedek.

- Dancing boynak fürgék a lábai. – félmosolyra húzza száját ChanHee. – Akkor, mehetünk?

- Öhm… Nem lehetne, hogy… esetleg áttolni máskorra ezt a reggelit?

- Ahogy akarod. – megpuszilja a fejem búbját és elmegy. – Sziasztok. – kiabálja utánunk.

- Miért ráztad le? – így Changjo.

- Nem tudom, most nincs kedvem vele lenni. Elég volt ennyi. Inkább egy kis időt szeretnék eltölteni Sunnyival.

- Értem. – nem tudom, mi ütött belé, de nagyon furcsán viselkedik Changjo, mióta elszökött Sunny.

- Valami történt? – puhatolózom.

- Miért?

- Olyan… más vagy.

- Ja nem, semmi. – lógatja tovább az orrát. – Ezek szerint ma itthon maradsz.

- Nagyon úgy néz ki. De ugye nem baj?

- Nem. – felgyorsítja lépteit, és felmegy a lépcsőn. Nem követem, hadd menjen előre, én inkább baktatok tovább és simogatom Sunnyt.

- Ajh cicám, mit műveltél megint? – sóhajtom.