14 ~ Alvás. Együtt?

Egy helyben állok, még levegőt se tudok venni. Jól hallottam? Neem, ezt most biztos álmodtam. Gyerünk Sun Ji, ébredj már fel. – hevesen rázni kezdem a fejemet.

- Jól vagy?

- Igen, bocsi, csak…

- Csak?

- Csak nem voltam biztos, hogy jól hallottam. – ráharapok alsó ajkamra. Changjo nevet egyet.

- Hidd el, ezt most tényleg komolyan gondoltam.

- Biztos, hogy valóság és nem csak álmodom? Csípj meg kérlek. – egy aprót belecsíp a fenekembe, mire felugrok. – Yaa! Nem azt mondtam, hogy a fenekembe. – rácsapok az alkarjára, mire magához húz. Egyenest a mellkasának nyom. Férfi parfümjének illata elmámorít, még csábítóbbá teszi azt, aki ezt viseli. Karjaimat háta mögé csúsztatom és viszonzom ölelését. – Te bolond. – számat szélesre húzom.

- Mert?

- Mert eddig nem merted elmondani. Apropó, az nekem még mindig nem tiszta, hogy akkor miért viselkedtél így velem.

- Először mert szimplán nem kedveltem azt az érzést, hogy tetszel a második ok meg a féltékenység volt.

- Ááhh… Minden tiszta.

Élvezem az általa nyújtott melegséget, de beugrik valami, amitől még hevesebben kezd el verni a szívem. – És akkor… Chunji?

- Mi van vele?

- El kell mondanom neki, igaz?

- Hogy?

- Hogy ő és én már nem…

- Nekem nyolc, még nem azt mondtam el, hogy járjunk. Van választási jogod.

- De én téged…

- Akkor mond. Viszont a háznak is lőttek, bár nálam maradhatsz felőlem. – vakargatja a tarkóját.

Ház vagy Changjo? Ház vagy CHANGJO? CHUNJI VAGY CHANGJO? Még az se biztos, hogy kibírjuk egymást. Nagy árat fizetek, bármelyiket is vesztem.

- Changjo. – suttogom.

- Tessék?

- Nem szóltam. – hazudom. – Nem megyünk haza? Ki akarom pakolni a dobozaimat.

JongHyun segít behordani azokat is, amelyikek még a folyosón vannak és nekiállunk kicsomagolni a dobozok tartalmát. A törékenyeket én veszem ki a ruhákat pedig rá bíztam.

Egy kényes kérdés forgolódik bennem, de nem merek rákérdezni.

- Öhm… Changjo, hol alszok?

- Majd a szobámba. Én kijövök aludni a kanapéra, ha neked az úgy megfelel.

- Legyen. – de igazából nem ezt akartam. Azt akarom, hogy ott legyen mellettem, amikor elalszok és ő legyen az első, akivel reggel találkozok. Bár az utóbbi akkor is úgy lesz, ha nem alszik velem, de hát na, a közelsége a lényeg.

- Szerintem ennyi mára elég. Holnap is pakolászhatunk, de már éjfél elmúlott és szeretnék még aludni is.

Helyeselek.

Elmegyek mosakodni, felhúzom az alvós ruhámat és bemegyek a szobába. Changjo összekészítette az ágyneműjét, hogy majd kiviszi, de úgy tűnik, még nem ért rá kivinni. Odamegyek és beleszagolok a párnájába. Iszonyat jó illata van, jól meg is szorongatom.

- Hát te? – gyorsan visszateszem a párnát.

- Olyan jó illata van. Figyelj, én nem akarok egyedül aludni.

- Azt akarod, hogy aludjak veled? – kérdőn felvonja szemöldökét.

Megint fülig pirulok és bólintok egyet.

- Te lány. – visszarakja cuccát az ágyra és befekszik. Nem habozok, én is mellé fekszek. Egymásnak háttal vagyunk, de megfordulok, hogy jó éjtet tudjak neki kívánni. Ő is pont akkor fordul meg, orrunk hegye össze is ér. Kicsit hátrébb iszkolok, de feleslegesen, mert Changjo magához húz. Egész testemen végig fut a hideg, minden egyes szőrszálam feláll, de mégis kellemes bizsergést észlelek.

- Jó éjt. – fúrom magamat bele mellkasába.

- Neked is. – egy puszit kapok tőle a homlokomra, ami még egy okot ad arra, hogy a bizsergés erősödjön.

Lehunyom a szemem, de csak egy, egy és fél óra után sikerül elaludnom. Nem mertem mocorogni, féltem, hogy felkeltem JongHyunt. Kényelmetlenül éreztem magam, de végül hosszas szenvedésem után sikerült álomba merülnöm.

- Jó reggelt. – nyújtózkodik mellettem Changjo.

- Úgyszint. – ásítok egy hatalmasat.

- Csak nem vagy álmos?

- De az vagyok. Nem aludtam valami jól.

- Gondoltam. Három vagy négy órán át nem is moccantál.

- Nem akartalak felkelteni.

- Nem keltettél volna. Szerintem jobb, ha külön alszunk.

- NEM. – tiltakozom az ötlete ellen. Hiába aludtam rosszul, attól még igenis tetszett, hogy ott volt mellettem.

Megcsörren a telefonom.

- Chunji az. – nézi a kijelzőét Changjo. Átadja nekem a készüléket és felveszem.

- Szia angyalom. Ma nem találkozunk? Azt ígérted bepótoljuk azt a napot.

- De, mindenképpen kell találkoznunk. Valamit el akarok neked mondani. Személyesen.

- Nem hangzik valami jól a hangodból ítélve, de rendben. Akkor olyan 11 körül érted megyek.

- Okés. – Szia.

- Szia, puszi.

Leteszem.

- Mit akart?

- Nem akarom, hogy tönkremenjen a kapcsolatotok. Hisz mégis csapattársad.

- Hidd el, Chunji nem ilyen. Egyik csaj után jön a másik nála.

Kicsit szarul esik, hogy csak így elfelejt majd, de inkább, minthogy hetekig őrlődjön.

- Elkezdek készülődni. – felpattanok és kimegyek a fürdőbe, hogy szebbé tegyem magam.

Vajon mi fog kisülni ebből? Már előre parázok.