4. ~ Bejövök neki?

- Hol voltál? – rám se néz, csak ül egy helyben a kanapén mérgesen.

- Nem mindegy? Dolgoztam. – sütöm le a szemem.  - Hol van Sunny? – furcsállom, hogy eddig még nem jött, hogy simogassam meg.

- Kivittem a folyosóra. Nem bírtam elviselni a nyávogását.

- Szívtelen. – minden egyes léptemnél erősen a földhöz csapom a lábaimat, hogy lássa, mennyire ideges vagyok rá. Behozom Sunnyt, kiengedem, és adok neki ennivalót.

- Utána vissza is rakhatod a dobozába.

- Nem. Mellesleg most örülhetsz. Talán pár nap, és költözök.

- Na! Valami jó hír is. És hova?

- Azt még nem tudom. De ChunJiék segítenek.

- Hogy MI? – felugrik, és egyenesen rám veti tekintetét.

- Jól hallottad. – kicsit feljebb emelem az állam.

- És elfogadtad?

- Igen. Mert az ajánlat valahogy jobban kecsegtetett, minthogy lehúzzak itt egy hétnél többet.

- Nem is engedtem volna többet. Elmegyek fürödni, aztán meg muszáj aludnom, szóval kérlek hagyj békén. Nyugalmat szeretnék.

- Hidd el, eszembe se volt zavarni téged. – fintorgom.

- Csak szóltam. – védekezően mindkét kezét a válla elé rakja, majd úgy el is szalad a fürdőbe.

- Fiúk. – rázom a fejemet. – Sose fogom megérteni őket.

- Ezt még hallottam! – mondja a fürdőből Changjo.

Kint ülök a nappaliban és nagyon halkan nézem a TV-t. Összevissza kapcsolgatok, mikor megállítom a zenecsatornánál, felállok, és elkezdem rázni a csípőmet a Fantastic Babyre. Kis hangerőt is adok rá, de csak minimálisan. Megfogok egy gyertyát és úgy teszek vele, mintha az egy mikrofon lenne, szám elé tartom és énekelek bele.

- És most TOP része! – mondom kicsit hangosabban - Hanabuteo yeolkkaji modeun ge da han suwimorae beolpan wireul michin deusi ttwieobwado, geotteunhan urihaneureun chungbunhi neomuna pureunikkaamugeottto… - tánc közben nem figyeltem, hogy rálépek a macskám farkára, aki ennek hatására egy iszonyatos nagyot felvisít és elszalad. Követem, és mikor meglátom, hova szalad be, megdermedek. Az ajtó előtt térdelek a padlón, az ajtóba kapaszkodva és suttogva hívogatom cicusomat ki, a sötétségből.

- Yaaaaa! Mi a franc…? – ordít fel Changjo. Összeszorítom a szemeimet, és várom, hogy leszedje a fejem. – Sun Ji? Gyere egy pe… - ekkor lép ki. A lábait nézem, nem is merek a szeme elé kerülni. – Áh, szóval tudsz róla, hogy ez a kurva dög ott volt a szobámba. – még higgadt. – Ugye nem direkt szívatsz? – bekeményít. A hálóingem nyakánál fogva húz fel, hogy egy szintbe legyek vele. Szúrós tekintete megrémiszt, pont mint közelsége. Egyik kezével felemeli Sunnyt, ki vészesen rúgkapál és karmol.

- Nem, én esküszöm nem… Kérlek, ne bánts. – elenged, arcáról is eltűnnek a feszültség jelei.

- Nem bántalak, csak arra kértelek meg, hogy ma este hagyjál, mert holnap nagyon fontos dolgom van.

- És mégis mi olyan fontos? – ingerülten kérdezem.

- Holnap lesz egy fellépése a Teen Topnak.

- És? Az téged hol érint? Egyáltalán mi az a Teen Top?

- Egy banda? Ne már, hogy nem ismered.

- Pedig nem.

- Mellesleg én vagyok benne a Dancing Boy. – lehet, hogy rosszul láttam, de mintha kijjebb nyomta volna mellkasát egy kicsit.

- Óóh. Akkor már értem, miért vagy ekkora tahó. Minden sztár ilyen. – hanyagul megrándítom a vállam, elveszem tőle a kapálózó Sunnyt és kiindulok a nappaliba.

- Akikkel a kávézóban találkoztál, barátaim. Ők is a banda tagjai. Mi alkotjuk a Teen Topot. – becsukja maga mögött az ajtót, én pedig egy helyben állok a konyhapult mellett.

Most tahóztam le azokat a srácokat, akik olyan kedvesek voltak hozzám. Csak egy szóba kerül Changjonak az egész, és már is megutáltat engem velük.

- Changjo, CHANGJO! – dörömbölök az ajtaján.

- Mivan már? – jön ki dühösen.

- Kérlek, ne mond el a többieknek, hogy azt mondtam a sztárokra, hogy mind tahók. Ők egyáltalán nem azok. – hadarom el.

- Eszembe se volt elmondani nekik. Na, jó éjt. – becsapja az ajtót. Örömömben felugrok egyet, de aztán egy szempillantás alatt le is nyugszom és elmegyek lefeküdni.

A tegnap estéből okulva most leterítettem egy takarót a bőrülőre és úgy fekszem rá, így nem fogok majd hozzátapadni. Az ablakot is kinyitottam, hogy ne legyen annyira melegem és Sunnyt is beraktam a ketrecébe, hogy ne tudjon rajtam taposni.

- Jó éjt Sunny. – búgom félálmomban.

Egy nehéz, de mégis kicsi tárgy landol az ölembe. – Naaa! Ezt miért kellett?

- Zárkózz be, ha elmentél. – mire felnéznék rá, már nincs is sehol.

Kiengedem a cicám, megetetem (közben én is bekapok pár falatot), felöltözöm és elindulok dolgozni.

Szokásosan indul az egész, de mikor ChunJi jelenik meg, mint első vevő, összerezzenek.

- Neked nem fellépésen kéne lenned? – érdeklődöm.

- Ugyan már, az csak két óra múlva lesz. Changjo meglépett otthonról, mi?

- Meg hát. – „Ó a kis tapló, meg tudnám fojtani egy kanál vízbe.” – gondolom magamba.

- És, hogy vagy?

- Öhm, Chunji, nem nagyon társaloghatok most, de ha rendelsz valamit, és nincs senki a boltba, akkor kérek pár szabad percet. – ígérem meg neki.

- Egy órát neked szentelek. – mosolyog, közben karjait széttárja. – Egy cappuchinót kérek elvitelre.

- Igenis. – kihúzom magam poénból, mire Chunji is elneveti magát.

- Na, én ott foglak várni. – mutat a 2-es asztalra.

- Rendben.

Kiszolgálok még pár embert, aztán mikor már nincs senki, átadom a helyemet Ni Yaenek.

- Itt a kávéja uram. – teszem le az asztalra.

- Képzeld, találtam neked egy lakást.

- Igazán? – meglepő, hogy ilyen hamar.

- Aha. Igazából nincs messze a házamtól, és tudtam, hogy eladó, gondoltam, ma reggel megnézem.

- Ilyen korán?

- Ja. Szerintem egész otthonos. Ha gondolod, holnap elugorhatnánk, és megnézhetnénk.

- Rendben. – annyira örülök neki, hogy ugrok egyet ültő helyemben és tapsikolok.

- Olyan aranyos vagy, amikor mosolyogsz. – elpirulok.

- Ezt még senki se mondta nekem. – vallom be. Azt hiszem, kezdem megkedvelni ChunJit és van egy olyan érzésem, hogy a szimpátiát viszonozza.

- Sun Ji, gyere! Nem tudom, hogy kell használni ezt. – nyomkodja Ni Yae a kávégépet.

- Ajj, azt hiszem, most mennem kell. – szomorodom el.

- Nem baj, én is épp indulni készültem. – kivillantja fogait. Egyszerre állunk fel, és már épp akartam a pult felé menni, amikor Chunji megragadja gyengéden a csuklómat és maga felé forgat. Átkarolja derekamat és megölel. – Aztán ügyesen. – kacsint rám és kimegy, mintha mi sem történt volna.

- Sun Ji, mi volt ez? – meglök, Ni Yae a fenekével és közben pajkosan nevetgél. Én még mindig nem tértem magamhoz.

- Azt hiszem, tetszek Chunjinak.

- De hát ez jó. – örvendezik Ni Yae. – És neked is bejön?

- Háát….