9. ~ Ez meg mi volt?

Utána szaladok, úgyse tudnék mást kitalálni, inkább megkérdezem mit vétettem.

- Changjo, mi van? Valami bánt?

- Nem. És most kérlek, hagyj magamra. – megy tovább a folyosón.

- Nem hagylak.

- Akkor se, ha ez a pár perc magány emberi szükséglet lenne? Mert most nagyon szükségem van rá.

- Nem. Tudod, sokkal egyszerűbb, ha valakinek elmeséled, mi a baj. Mintha egy tehertől szabadulnál meg.

- Én is tudom, milyen. Nem kell felvilágosítani.

- Jong Hyuuun.

- Mi az már? – végre megfordul, így szembe kerül velem.

- Mond meg, mi nyomaszt.

- Mondtam már, hogy semmi. Nem megy érted?

- Mi? – értetlenkedek.

- Nem megy a mostani tánc. – duzzogva mondja, mintha csak én tehetnék róla.

- Valami történt a fellépésen? – óvatosan vállára csúsztatom a kezemet.

- Egy kicsit megbotlottam. A többiek szerint nem is lehetett észrevenni, de én akkor is tudom, hogy elbasztam és nagy csalódást okoztam.

- Jaj ugyan már! Mindenki véthet hibákat…

- Tudom. Na látod, ezért nem akartam elmondani. Mert itt elkezdesz nekem papolni arról, hogy ilyeneket bárki elkövet meg satöbbi, de nekem nincs szükségem az ilyesféle beszélgetésekre. – lerántja magáról a kezemet, ami visszahullik mellém. Ő rákönyököl a korlátra és onnan nézi a csillagos eget.

- Hjajj… - nekidőlök a korlátnak én is, és pásztázni kezdem a felleget. – Jobban szeretsz egyedül lenni, igaz?

- Eltaláltad.

- Hagyjalak?

- Most már mindegy. Ha csöndbe tudsz maradni pár pillanatig, nekem annyi is bőven elég.

Így hát befogom, és csak csöndben nézzük az eget tovább.

- Amúgy meg, Sunny… mégse egy dög.

- Ezt most nem értem.

- Hát Sunny, a macskád. Rájöttem, hogy aranyos teremtés. – rosszul látok? Nem! Azt hiszem Changjo arcán egy mosoly bujkál.

- Ezt örömmel hallom. Szerintem Ő is kedvel téged. – lenézek a padlóra, ahol Sunny éppen Changjo lábához dörgölődzik.

- Már megint kijöttél kishaver? – felveszi a kezébe és megvakargatja a nyakánál. Én a füle között simogatom és hallgatom, ahogy édesen dorombol.

- Én, most, bemegyek. – akadozva beszélek és mutogatok a lakás felé.

- Oké, azt hiszem én is.

Lefekszem a kanapéra, hasamon Sunny fekszik és simogatom, közben pedig azon elmélkedem, hogy vajon mi a fészkes fene volt ez az előbb?

Így visszagondolva, szerintem Changjo hazudott nekem. Nem hinném, hogy azért ilyen, mert elcseszte a táncot. Tuti más az oka, hogy ilyen, de nem merek nála rákérdezni megint. És az, hogy megszerette Sunnyt, egyenesen meglepett. Utálta a macskákat és allergiás is rájuk ’elvileg’, de akkor mégis miért? Mert megbánta, hogy ő miatta szökött meg? Talán azzal, hogy Sunnynak kedveskedik, nekem akar? Megőrjít!

Hiába próbálok elaludni, nem megy. Összevissza forgolódok, a gondolataim kergetnek, sőt, egyre több kérdés merül fel bennem.

Addig szenvedek, míg végül a fáradtságtól dőlök ki.

- Kész a kávéd. Ma Chunji jön érted délután ötre és elvisz vacsorázni. – halál nyugodtan beszél hozzám Changjo, ezzel felébresztve.

- Muszáj volt felébresztened?

- Igen, mert el kell mennem, és nem szeretném, ha megint nyitva hagynád az ajtót. –a kezembe nyomja a bögre kávémat és egy újságot. – Ha esetleg érdekelnének a hírek.

Elfogadom tőle, szétnyitom és gyorsan átfutom a főbb híreket. Semmi érdekeset nem találok benne. Vagy…

- Hé, Changjo?

- Hm?

- Mikor lesz ez? – bökök egy hirdetésre.

- Mi ez?

- A városba több banda is ad koncertet. Ti nem?

- Nem. Mi most a comebackre gyúrunk. Nem lenne időnk elmenni rá.

- Hmm… Kár. Nem mennénk el rá megnézni? – úristen, én most konkrétan elhívtam randizni?

Megrántja a vállát. – Még meglátom, de szerintem menj inkább Chunjival. Őt jobban érdekli az ilyen.

- Na, gyere már! Jó lesz. – megragadom a kezénél fogva és lefelé rángatom.

- Eressz el.

- Eleresztelek, ha eljössz velem. –alkudozom.

- Jó, legyen, meggyőztél. – elengedem.

- Juppíí. Akkor holnap este 7kor?

- Okés. Én most megyek próbálni. Vigyázz a lakásra. – amint bezárja a bejáratit, elkezdek ugrándozni és sikonyálni. – Ez az Sunny! – felkapom és vele együtt forgok párat.