6. ~ Vallomás.

- Óh, de csini vagy. – megragadja a kezemet és körbeforgat Chunji.

- Mehetünk?

- Hát hogyne. – derekamnál fogva magához húz és úgy vonulunk végig a lakáson. – Akkor holnap Changjo. Szia. – intenek egymásnak és már ott se vagyunk. – Figyelj, nem lenne esetleg kedved elmenni reggelizni? Persze csak a házlátogatás után. – habozok, de végül beadom a derekamat.

- Menjünk. – bólintok. Édesen, lefelé nézve nevet egyet, és megyünk tovább. – Kocsival jöttél?

- Igen. – előveszi a kulcsot és kinyitja a kocsit.

- Aztaa. Ez, ez egy Cadillac?

- Aha, egy Escalade 2010-es évjárat. – kinyitja nekem udvariasan az ajtót, én pedig kényelmesen becsusszanok a fekete bőrülésre.

- Ez valami iszonyat kényelmes. – megfogdosom a műszerfalat, a kormányt, kinyitom a kesztyűtartót satöbbi.

Chunji csak mosolyog, és engem néz.

- Mi az? – kapom fel tekintetem a váltóról.

- Ja, semmi. – berakja a kulcsot a kocsiba és beindítja a motort.

- Itt is lennénk. – kiszállunk. – Az ott az én házam. – mutat a domboldalon egy gyönyörű, nagy házat.

- Van olyanod, ami nem lenne nagy, és gyönyörű?

- Hmm… lássuk csak… Nincs. – átölel. Nem húzódok el, de nem is viszonzom.

Elenged, de egy percre se tágít mellőlem, sőt, meg is fogja a kezemet, ami nagyon zavarba ejt.

- És ez itt, amit kinéztem neked. – egy szép kis emeletes ház előtt állunk meg, dizájnos, és újnak látszik.

- Nagyon szép környéken laksz. – lelkendezem.

- Alig várom, hogy meglásd a lakást. – rám kacsint és elindulunk.

Még be se lépek, de már tudom, hogy Chunji jót választott. Gyomorgörcsben állok, kezem a kilincsen, és belököm. Összeszorított szemeimet kinyitom, és elkap az izgatottság. Amint meglátom, kiabálhatnékom támad, üvöltözni tudnék, annyira boldog vagyok.

- Chunji én vááááááááá… - a nyakába ugrok és úgy sikítozok.

- Szóval elnyerte a tetszésed. – vigyorog.

- De nagyon.

- Akkor ne csak itt állj, menj és fedezd fel a többi részét is. – kétszer se kell mondania, végigszaladok az egészen, mint egy örült, és minden egyes szobánál felsikítok egyet. Chunji röhögve nézi végig az egész jelenetet. - Azt hiszem, a fürdő lesz a kedvenced, mert személy szerint nekem is az tetszett a legjobban. – ahogy ezt kimondja, már rohanok is a fürdőbe.

Ahogy sejtettem, elakad a lélegzetem, még a táskámat is elejtem. – Azta rohadt…

- Nekem is hasonló volt a reakcióm. – átölel hátulról, fejét a vállamon pihenteti, de egyszerűen nem tud érdekelni, mit csinál, mert most teljesen lenyűgözött ez az ember.

- Chunji, örök hála mindenért. Ez, valami eszméletlen, fenomenális. Ajh… nem találom a szavakat. Hogy tudom meghálálni?

- Úgy, hogy most eljössz velem egy reggelire.

- De hát az semmi. Sokkal többet teszel értem.

- Nekem ez is bőven elég, csak gyere velem.

- Tudod mit, eltöltök veled egy egész napot is, ha gondolod és ha persze ráérsz. – felcsillan szeme.

- Hát hogyisne érnék rá. – átölel. – Sun Ji. – elkomolyodik.

- Mondjad. – fülig ér a szám.

- Azt hiszem… egyre jobban kedvellek. – iramos tempóban csökkenti a köztünk levő távolságot. Kétségbeesetten töröm a fejem, hogy mit csináljak, ha most megcsókol. De nincs időm agyalni, mert mire feleszmélek, már ajkamhoz ér az övé. Szerencsémre még neki sincs akkora bátorsága, hogy elmélyítse, se ahhoz, hogy ez egy igazi csók legyen, inkább csak egy szájra puszi. Nem akarom magamnak se elhinni, de jól esett, emellett még élveztem is és még kívánom, hogy megtörténjen a dolog nagyja. Türelmetlenül várom a továbbiakat.

- Chunji… - lihegem.

- Ne beszélj ilyen hangon, mert teljesen beindítasz. – fújtatja.

- Ne haragudj. – bűnbánóan tekintek le.

- Mit akartál mondani?

- Azt, hogy köszönöm. – nem tudom, hogy mire fogja érteni, de én a mindenre értettem.

- Nincs mit. – komótosan eltávolodunk egymástól. – Akkor, megfelel ez a lakás?

- Attól tartok… - átgondolva az egészet, nagy összeg lehet és én nem akarom lehúzni Chunjit. - … nem fogadhatom el.

- De hát miért? – lepődik meg.

- Mert iszonyat drága lehet. – szomorodok el.

- Sun Ji, nekem minden pénzt megér, hogy te kényelmesen legyél és hogy mindig lássalak mosolyogni. Changjo gondolom meg mindig kiakaszt.

- Ezt eltaláltad.

- Na, látod. Már egy ok, hogy miért kell ide jönnöd. Na meg aztán én is itt leszek a környéken. A pénz meg ne érdekeljen téged. Azaz én dolgom.

- Jó, elfogadom. – elfogadom, de a nyomasztó ok, amiért lehúzok egy csomó zsét Chunjiról, nem hagy nyugodni. – Egy feltétellel.

- Mi az?

- Ha te is itt fogsz velem lakni. – erre még ő sem volt felkészülve. – Tudom, butaság, hisz neked ott van az a gyönyörű ház, – rámutatok, mert az ablakból pont látszik – de akkor lennék csak igazán boldog.

- Öhm… Sun Ji? Nem lenne gond, ha erre nem most válaszolnék?

- Nem kértem, hogy most azonnal mond meg, de a héten, ha lehetne. – annyira, de annyira remélem, hogy igent mond.

- Amúgy miért akarod, hogy itt legyek?

- Mert nem szeretem a magányt. Elég volt azaz 5 év a macskámmal.

- Értem. Menjünk reggelizni, aztán majd még visszatérünk a dologra.

Még egyszer végigfutok a lakáson, és Chunji utána megyek, aki már lent vár a kocsiban.